Bevezetés: Szentháromság vasárnapjának Introitus-a és Oratio-ja: „Áldott legyen a Szentháromság és az osztatlan Egység. Zengjünk dalt neki, mivel irgalmasságot gyakorolt velünk” (Tób 12,6)      „Mindenható örök Isten, ki megadtad szolgáidnak, hogy az igazi hit megvallásában az örök Szentháromság dicsőségét megismerhessük és nagyhatalmú fölségében az egységet imádhassuk: kérünk, hogy ezen erős hitünk minden bajtól őrizzen meg minket.” A tavaly augusztusi szentmisék után, idén, 2024. május 25-én, Pünkösd utáni és egyúttal a nyári kántorböjt szombatján, és másnap 26-án, Szentháromság vasárnapjának ünnepén Magyarország Királynőjének országában katolikus szentmisét celebrált Jaroslav Valastan atya, Részlet a misszáléból: A Szentlélek Isten eljövetele után a három legnagyobb titkot ünnepli az Egyház: a Szentháromság, az Oltáriszentség (Úrnapja, idén május 30-án) és Jézus Szent Szíve titkát (idén június 7-én. Kérjük a Szentlélek Isten megvilágosító kegyelmét, hogy e nagy titkok előtt leborulva, hittel szívünkbe fogadhassuk. Az egész liturgia célja a Szentháromság dicsérete. Ezért kezdünk minden imádságot az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek nevében és ezért fejezzük be azzal, hogy „Dicsőség az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek”.      Bár minden szentmise a Szentháromság tisztelete, a hivő lélek áhítata még is külön ünnepet keresett. Ennek nyomai a X. századig nyúlnak. De azért csak XXII. János pápa alatt lett az 1334. évben az egész Egyházra kötelező az Ünnep megülése; még pedig a pünkösd utáni első vasárnapon.

Jaroslav Valastan atya szentbeszéde Szentháromság vasárnapján Kedves Hívek! nagy öröm és nagy megtiszteltetés számomra, hogy ma itt, ezen a helyen ünnepelhetem Önökkel Istenünk egyik nagy ünnepét. A mi Istenünknek van neve, és az Ő neve: a Legszentebb Szentháromság. És mi ma ezt a nevet és ezt a titkot ünnepeljük. Az elmúlt hónapokban és hetekben ünnepek sokaságát éltük át. A Nagyböjt drámája és Megváltónk szenvedésének misztériumában való elmerülés után, Jézus Krisztusnak a halál felett aratott győzelmének misztériuma következett. Ezután az emberi nem az Istenember, a mi Urunk Jézus Krisztus személyében felment a mennybe, és a legfenségesebb trónon, a menny és föld Urának, a Magasságos Istennek trónján foglalt helyet. De Megváltónkkal az ember is ott ül Isten trónján a mi siralomvölgyünkben való tartózkodása alatt elszenvedett sebeivel. Eközben az apostolok hitének nagy megpróbáltatásokon és megrázkodtatásokon kellett keresztülmennie, és meg is kellett változnia. Azon idő alatt, amíg Jézus Krisztus a földön járt, az apostolok abból merítették hitüket, amit emberi szemükkel láttak. Nézték Jézus Krisztust, a csodáit, gyógyításait, ördögűzéseit, halottak feltámasztásait és egyéb tetteit. Mennybemenetele után szemeik nem látták többé az Urat: „Visus, tactus, gustus in te fallitur. Sed auditu solo tuto créditur.” [„Látás, ízlés, érzék megcsalódhatik, de a hallás rólad hittel biztosít” – (Adoro te…).] „Csak hallásom után ismerlek meg téged igazán.” A mi hitünk tehát a halláson és a Szentlélek ajándékain alapszik. A Pünkösdvasárnapot követő egész héten a Vigasztaló Szentlélek eljövetelére emlékeztünk. Paraclitus, a Vigasztaló. Az, aki nekünk reményt, erőt, és mindenek előtt hitet ad. A hit az Egyház szentségeire van bízva. A mai ünnepen lelki tekintetünk az égi magasságokba emelkedik, oda, ahol Istenünk van, ahol a Legszentebb Szentháromság van… és a mi igazi otthonunk is, ahova valójában mi is tartozunk. Ezen a földön csak átutazók vagyunk. Önöknek nem szabad túl sokat tartózkodniuk e világ útjain, ahogy ezt e világ emberei teszik. Urunk azért ment el, hogy számunkra elkészítse azt a helyet, ahol a mi igazi otthonunk van. Evilági életünk kisebb és nagyobb örömeinek csak arra szabad minket emlékeztetniük, hogy mi Isten örömére és dicsőítésére teremtett lények vagyunk – az Egyetlen Istennek, akit ma ünnepelünk. Aki sokkal jobban szeret bennünket, mint mi magunkat. Ő soha nem feledkezik meg rólunk, soha nem hagy el minket, és mindig kész segíteni nekünk, hogy a mennybe vezető utat ne tévesszük el. Ezért van Jézus Krisztus még mindig itt a földön közöttünk, a szentségekben. A Legméltóságosabb Oltáriszentségben testtel, lélekkel, istenségével és emberségével együtt van jelen, ez a mi szent hitünk nagy titka. Emlékezzünk arra, hogy az Egyház élete a Legméltóságosabb Oltáriszentség tiszteletének függvénye. Ez jelenti az Egyház életének kezdetét és végét. Ezért olyan fontos az igazi szentmise, az igazi misekönyv, az igazi rubrikák, mert egyedül ezek képesek az Úr Teste és Vére iránti tiszteletet szavatolni. Jövő hét csütörtökjén szent katolikus hitünknek egy újabb nagy ünnepe vár ránk: Úrnapja, ami valószínűleg a legörömtelibb katolikus ünnep. Ezen az ünnepen örömünk teljes erővel törhet fel, és Aquinói Szent Tamás híres himnuszai szent katolikus vallásunk nagy titkaira emlékeztetnek bennünket. A Legméltóságosabb Oltáriszentségben jelen levő Megváltónkat e napon nem csak a kápolnákban és azon épületekben fogják tisztelni, melyekben istentiszteletre gyűlünk össze, hanem nyilvános körmenetekben is. Ebben a rendkívüli és áldott időben azt kívánom Önöknek, hogy részesüljenek abban a valódi természetfeletti örömben, amit sem e világ problémái, sem a gonosz támadásai nem zavarhatnak meg. Áldja meg Önöket a mindenható Isten, és oltalmazza Önöket a Boldogságos Szűz Mária és szép hazájuknak összes többi égi védelmezője és pártfogója. Amen. Laudetur Jesus Christus!

(Az első fotó a nyári kántorböjt szombatján, a második Szentháromság vasárnapján készült. Jaroslav atya miséiről további fotók ITT láthatók) Feltéve: 2024. május 29.