Aldo Maria Valli – politológus, publicista, hivatásos zsurnaliszta, tévé-moderátor, író és blogger – cikkét azért fordítom le, hogy feketén-fehéren megmutathassam, micsoda elképesztő tudatlanság, trehányság, vagy csak ostobaság jellemzi azon urakat, akik ma megmondó emberként a megoldásra vágyó katolikusokat félrevezetik. De sajnos nem csak Mr. Valli, hanem az interneten megszólaló csaknem összes ú. n. "tradicionalista katolikus megmondó" hasonló tudatlanságról tesz tanúbizonyságot.      Mr. Valli cikkében annak a felháborodásának adott hangot, amit Bergoglio kijelentése váltott ki belőle: ugyanis Bergoglio pár nappal ezelőtt a tévé nyilvánossága előtt azt mondta, hogy neki tetszik az a vélekedés, mely szerint a pokol üres.      Ha a Mr. Valli és a hozzá hasonlók egy kicsit is odafigyeltek volna az elmúlt évtizedekben zajló tanbeli eltévelyedésekre, akkor tudniuk kellene, hogy az a vélemény, hogy a "pokol üres", nem Bergoglio találmánya, és nem is először hangzik el nyilvánosan. Ezt az eretnek tételt Hans Urs von Balthasar (1905-1988) teológus és dezignált bíboros (aki két nappal a bíborosi kalap átvétele előtt halt meg), Ratzinger volt munkatársa és az ú. n. II. Vatikáni Zsinat egyik meghatározó alakja, prezentálta a világnak.      Balthasar már az ötvenes évektől intenzíven foglalkozott az ú. n. Apokatasztazis tétellel, Origenes eretnek és az Egyház által több ízben elítélt tanításával, miszerint „egykor minden ember és szellem üdvözül” (ez az ú. n. „komplett megváltás”, vagy K. Rahner és Wojtyla után: a „mindenki meg van váltva” tana).      Hans Urs von Balthasar hírneves teológust és rokonlelkű teológus-társait, köztük elsősorban Karl Rahnert, az „anonim keresztények” elmélet kitalálóját, a pápai trónt az utolsó évtizedekben elfoglaló bitorlók mind nagyon nagyra értékelték, mind személyüket, mind tanításukat: személyüket elhalmozták kitüntetésekkel, tanításukat hiánytalanul magukévá tették. Karl Rahner, Hans Urs von Balthasar, Henri de Lubac, Yves Congar az ú. n. II. Vatikáni Zsinaton, és évtizedek óta minden katolikusnak nevezett tanintézetben, intézményben akadálytalanul érvényre juttathatták új teológiájukat.      Bergoglio ebben a romboló, a katolikus tant züllesztő folyamatban nem a kezdetet, hanem a véget, a befejezést jelenti. A Valli által bírált mondatot nem ő találta ki, hanem készen kapta elődeitől – az ő feladata csak a radikális befejezés lett. A kérdés tehát így hangzik: Ha Mr. Valli Bergoglionak e nyilvánosan elhangzott kijelentéséből – a pokol üres – most logikusan le tudja vonni az egyetlen lehetséges következtetést (lásd lentebb), miszerint Bergoglio ezzel a mondatával az egész egyház létét lehetetlenítette el, akkor miért nem vonta le ugyanezeket a következtetéseket már évtizedekkel ezelőtt: akkor, amikor ezek a tanok a trónbitorlók beleegyezésével akadály nélkül benyomultak a zsinati szekta mindennapjaiba, tanításába? Mr. Valli és a hozzá hasonlók viselkedésére ez az egyetlen logikus magyarázat: Ezek az emberek azért okolják mindenért Bergogliot, és tesznek ezzel úgy, mintha Bergoglioval kezdődött volna minden baj, minden tévtanítás az "egyházban", mert csak így tudják elhallgattatni lelkiismeretüket, azaz meg nem történtté tenni saját több évtizedes hallgatásukat, eltagadni saját bűntárs-voltukat. Az üres pokol és az egyház vége Írta: Aldo Maria Valli (forrás: www.katholisches.info – 2024. január 23.) Bergoglio január végén Fabrio Fazio-nak a tévében adott interjújában becsengette a katolikus "egyház" likvidálását, amikor azt mondta, hogy neki tetszik az a vélemény, ami szerint a pokol üres. „Ez egy személyes dolog tőlem, nem dogma”, tette hozzá, mintha ezzel enyhíteni tudott volna kijelentése súlyosságán. … Miért állítom azt, hogy Bergoglio e szavakkal az "egyház" likvidálását harangozta be? Ez egészen egyszerű: Ha a pokol üres, akkor az azt jelenti, hogy nincs ítélet. És ha nincs ítélet, akkor az azt jelenti, hogy bűn sincs. És ha nincs bűn, akkor az azt jelenti, hogy Urunk fölöslegesen jött el a világra, hiszen egy bűntelen világnak nincs szüksége megváltásra. És ha Urunk fölöslegesen jött el, akkor az azt jelenti, hogy az Egyházat fölöslegesen alapította meg. És ha fölöslegesen alapította meg az Egyházat, akkor az azt jelenti, hogy az egyházra nincs szükség. És ha semmi haszna nincs az egyháznak, akkor nyugodtan meg is lehet azt szüntetni, és akkor minek van szükség pápára?      Tehát miközben Bergoglio az egyházat likvidálta, egyúttal a pápát és ezzel saját magát is likvidálta. Ez öngyilkosság. Vajon tudatában van ő ennek? Bergoglio szavaival élve, „nekem tetszik az a vélemény”, hogy Bergoglio nincs tudatában annak, mit mond, vagyis szellemi képességei nincsenek rendben. De sajnos, hiába tetszik nekem ez a vélemény, ez még sincs így. Bergoglio argentin honfitársai és a Vatikáni palota belső köreiben dolgozók azt mondják róla, hogy neki csak a hatalom magáért a hatalomért a fontos. És ezen kívül még az imázsa. Különben nem érdekli más: apres moi le deluge (utánam az özönvíz). Az tetszik neki, amikor kreatúrái térden állnak előtte. A többi a legkisebb mértékben sem érdekli. Sőt. Valójában örül az egyház likvidálásának.      Hiszen megveti az egyházat. A Vatikánban – ahol „number one”-nak hívják őt – már régóta azt suttogják róla, hogy megveti a hierarchiát, megveti a bíborosokat, megveti a püspököket, megveti az egész kuriális és egyházi gépezetet, aminek szerinte egyetlen értelme, hogy ő hatalmat gyakorolhasson valahol. A lényeg az, hogy az üres pokolról való elképzelés nem egy irgalmas lélek kifejeződése, hanem a nihilizmusé: egy tanbeli, teológiai és liturgikus nihilizmusé, ami már korábban is teljes egészében megvolt nála, most azonban már a nyilvánosság elé is lépett. Bergoglio nihilizmusa szisztematikus kétértelműséget jelent, amit a szokásos cél érdekében saját hatalmának növelésére és az egyház lejáratására használ fel. Vajon kiheverheti-e az egyház valaha is azt a csapást, amit Bergoglio okozott neki? Emberileg nézve, ez nagyon nehéz. Az egyház, mint intézmény minden nappal veszít szavahihetőségéből. És most, az üres pokolról szóló "pápai" kinyilatkoztatással hivatalosan vesztett jelentőségéből. A Vatikánban megrökönyödés uralkodik. Persze nem annyira a hit miatt aggodnak ott, hanem az intézmény sorsa miatt. A kúria munkatársai nem engedhetik meg, hogy az apparátus elveszítse jelentőségét és funkcióját. Hiszen ha az apparátus tönkremegy, ők is vele pusztulnak. A helyzet napról napra aggasztóbbá válik.      Volt idő, amikor egy ilyen esetet összeesküvéssel oldottak meg, de ahhoz, hogy valaki összeesküvő legyen, intelligenciára és bátorságra van szükség, az pedig ott hiányzik. Helyette egy csomó félelem van, mert a zsarnok bosszúvágyó és mindenütt vannak kémjei. Egyik pamfletemben olyan jövőt vázoltam fel, melyben Ferenc-Bergoglio után egy II. Ferenc, aztán egy III. Ferenc és így tovább következik, hosszú időn keresztül. A klerikális alakoskodás határtalan lehet, és a neo-modernizmus az összes intézményt mindenestül a kezében tartja. Az "egyházat" a televízió élő adásában likvidálták; Bergoglio egy esti beszélgetős műsorban követett el öngyilkosságot, hogy tessen a népnek. Ez nem is történhetett másképp. Miután az "egyház" eladta magát a világnak, nem lehetett más vége, mint ez, hiszen a televízió e világ gondolkodásának kifejeződése és szintézise. Csak a jó Isten jöhet, akkor és úgy, ahogy Ő akarja, és Ő távolíthatja el a „vége” feliratot, hogy egy új forgatókönyvet írjon. Vagy talán azt írja már? Függelék: 1.  „A pokol üres” tanról dr. Halamka Gyula piarista teológus a Katolikus Lexikon első, 1931-ben megjelent kötetében ezt írja:      „Origenes szerint egykor minden szellem, még az ördögök és kárhozottak is Istenhez fognak térni, s a durva anyagvilág, mely csak a bukott szellemek büntetésére készült [ez utóbbi vélemény nem a gnoszticizmus tanítása?], megsemmisül. … E tan ellenkezik a kárhozat örökkévalóságának dogmájával. Az origenistákat elítélte az 543-i konstantinápolyi, majd az ugyanott tartott V. és VI. egyetemes zsinat is. Bölcseletileg sem valószínű az Apokatasztazis; A lélek és a test egyetlen állag, minden érdem és bűn alanya; A test felbomlásával a lélek erkölcsi alakulása véget ér. A büntetés célja nemcsak a javítás, hanem a megsértett jogrend helyreállítása is. De a véges büntetés a javító célt sem érné el teljesen, mert az ember nem nagyon fél attól, ami véget ér. A földi élet elvesztené erkölcsi komolyságét, ha benne és általa nem örök sorsunk dőlne el.” E honlapon a kezdetektől több cikkben is szó volt már Balthasar és társai eretnek tanításáairól. A számtalan ilyen cikkből néhány emlékeztető: 2.  A II. Vatikáni Zsinat időzített bombái című cikkből:      Hans Urs von Balthasar … már az ötvenes évek elején követelte a bástyák lebontását. A „bástyák” itt nem mást, mint az említett katolikus intézményeket jelentik, végül pedig a katolikus dogmát is. A modern exegesis megtette a magáét, hogy az Egyházban leépítse a hitet. Ez a főleg a protestáns racionalista Bultmanntól inspirált exegesis elsősorban a papi szemináriumokba, a professzorokhoz és növendékekhez talált utat. Karl Rahner romboló munkáját az „anonim keresztények”-ről szóló tanításával kezdte meg, ami arról szólt, hogy mindenki keresztény, akár tud róla, akár nem. 3.  Az új miserítus és az Egyház szétzúzása című tanulmányból:      A „mindenki meg van váltva” tana A jezsuita és zsinat-teológus Karl Rahner művei – melyeket XII. Pius pápasága alatt elítéltek – azok, melyek nyíltan azt tanítják, hogy a kegyelem az emberi természettel szétbonthatatlanul össze van kötve. Ezért birtokolja minden ember a megszentelő kegyelmet, melyet nem is tud senki elveszíteni, még súlyos bűn esetén sem. Ezért – folytatja Rahner – minden ember keresztény, akár akarja, akár nem: ez utóbbi esetben „anonim keresztény”. A különbség csak abból áll, hogy a keresztény tudja, hogy ő keresztény, a „nem-keresztény”, az „anonim keresztény” pedig csak nem tudja, hogy ő tulajdonképpen már keresztény. Rahner-nál ezért van minden ember kivétel nélkül megváltva. Szerinte lehetetlen nem belátni, hogy valaki is létezhet, aki nem a mennybe jut.      Hans Urs von Balthasar, a "II. János Pál pápa" által oly nagyrabecsült svájci teológus, ezért taníthatta azt, hogy bár van pokol (ez dogma), de valószínűleg nincs benne senki, vagyis üres. Ez pedig nem más, mint a „mindenki meg van váltva” valótlan tanítása, melyet "II. János Pál pápa" is gyakorta kifejezésre juttat: minden ember, mégpedig életének első pillanatától meg van váltva. Isten, megtestesülése által, nem csak az emberi természettel, hanem minden egyes emberrel összefonódott, mégpedig visszavonhatatlanul. („Redemptor hominis” kezdetű enciklika 13/14) 4.  Mons. Müller Jézus testi feltámadásában sem hisz      Hogy mennyire nem Bergoglio-val indult a rombolás, annak bizonyítására megadom azon írások linkjeit, melyek Ratzinger prefektusának, Müller "bíborosnak" az eretnek kijelentéseiről számolnak be. Ezek közül az első: a „Katolikus dogmatika a stúdium és a teológiai gyakorlat számára” című tankönyvében Müller tagadja Mária szüzességének dogmáját.      Müller ma már nagy hitvédőnek számít, de 2012-ben, amikor Ratzinger kinevezte a Hittani Kongregáció prefektusának semmiben sem vallott mást, mint most Bergoglio. A honlap többi Müllerrel foglalkozó cikke:      Egy főeretnek lesz a Hittani Kongregáció új prefektusa      Galarreta püspök eretneknek nevezte a Hittani Kongregáció új prefektusát      A dolog hihetetlen, józan ésszel felfoghatatlan      Müller püspök nyilatkozatai prefektusi kinevezése óta A szerkesztői üzenetekben 2012. augusztus 6. pedig ezt írtam:      Folytattam azon tanbeli tételek tárgyalását, melyet a Hittani Kongregáció új prefektusa, a hit legfőbb őre nem hisz. Kiderült, hogy ha Mons. Müller nem is mondja azt, amit Hans Urs von Balthasar, nevezetesen, hogy a pokol üres, de azért nagyon bízik abban, hogy ez így van. Így már érthető, hogy miért gondolják ő meg a "pápa" [Ratzinger] úgy, hogy a hitet nem kell többé őrizni: hiszen, ha mindenki a mennybe jut, akkor katolikus hitre, következésképpen katolikus hitigazságokra sincs semmi szükség. Feltéve: 2024. február 8.