|
†Bernard Fellay segédpüspök, a Szent X. Pius Papi Közösség rendfőnökének nyílt levele II. JÁNOS PÁL PÁPA ŐSZENTSÉGÉNEK Szentatya, 1986-ban Mgr. Lefebvre és Mgr. de Castro Mayer kötelességüknek tartották, hogy Szent Pál apostol példája nyomán (Gal. 2,11) az Assisiben megrendezett imatalálkozó miatt, melyre Ön a világ fő „vallásait” meghívta, Önt nyilvánosan rendreutasítsák. Isten első parancsa és a Credo első hittétele ellen eme nyilvánosan elkövetett bűn, az egyetlen igaz Isten, aki egy és háromszemélyű, legnagyobb fenségének ezen hatalmas megsértése szörnyű megbotránkozást váltott ki a hívek körében. Hogyan képes Ön, Krisztus helytartója, a solus Sanctus, solus Dominus, solus Altissimus helytartója, más „vallások” képviselői közé elvegyülni, akik tagadják az Ő istenségét? Hogyan volt képes Ön a katolikus Egyházat, a Mi Urunk Jézus Krisztus egyetlen menyasszonyát (Ef. 5,26-27) ilyeténképpen megalázni, azáltal, hogy olyan társaságok szintjére alacsonyította, melyeket nem Isten, hanem egyes emberek akarata alapított (Ján. 1,13)? Hogyan volt képes Ön „vallások” híveit, melyek az Isten és ember között egyedül közvetítőt, Jézus Krisztust (l Tim. 2,5) visszautasítják, vagy melyek egy személyes és egyetlen Isten létezését is tagadják, és melyek az ateizmust és a bálványimádást képviselik, Istenhez való imádságra meghívni? Hogyan volt képes Ön ezt a meghívást azzal az állítással igazolni, hogy a Szentlélek titokzatos módon minden emberben bennlakozik, mikor Szent Pál ennek pont az ellenkezőjét tanítja (Róm. 8,9)? E pillanatban, mivel Ön Assisi botrányát október 28-án Rómában a Szent Péter téren meg akarja ismételni, azzal merészelünk e bűn ellen ünnepélyesen óvást emelni, hogy az Ön elődjeinek tekintélyére hivatkozunk, és Önnek azokat az elítéléseket, melyeket ők már kinyilvánítottak, valamint azokat a tévtanokat, melyekre ezek az elmarasztalások vonatkoznak, felmutatjuk: IX. Pius Syllabusát (16-18 fejezet), XIII. Leó 1899. szeptember 15-i levelét, melyben elveti a „vallás-kongresszust” és XI. Pius Mortalium animos enciklikáját.
Ezen vallásközi összejövetelekkel testvéreit Ön nem a hitben erősíti, hanem éppen ellenkezőleg a határtalan vallási közömbösséget serkenti, egyúttal pedig az Egyház belsejében szakadást idéz elő. Ezen felül eme összejövetelek humanista, tisztán földi, naturális témái elveszejtik az Egyház teljességgel isteni, örök és természetfölötti küldetését, és azt az egyetlen békefejedelem, a Mi Urunk Jézus Krisztuson kívüli világbéke szabadkőműves ideáljának síkjára süllyesztik le. Mgr. Lefebvre a züllesztő Assisi eseményben „az idők jelét” ismerte fel, mely lehetővé tette számára, hogy az Ön kifejezett beleegyezése nélkül, mégis legitim módon püspököket szenteljen, és Önnek azt írja, hogy „még nem jött el az idő a nyílt együttműködésre”. Az Ön pontifikátusának azóta eltelt 13 éve semmiképpen nem oltotta ki ezeket a jeleket, sem ezek vészterhes következményeit az Egyházban, sem nem gyógyította meg azokat a sebeket, melyeket a hű katolikusok szívén ejtett. A gyász eme első okaihoz még csatlakozik a megigazulásról a katolikus Egyház és a lutheránus világszövetség között létrejött közös nyilatkozat október 31-én történő aláírása. Hogyan engedélyezheti Ön ezt az aláírást, mikor Cassidy bíboros a katolikus Egyház nevében ezen nyilatkozat szövegének fontos pontokban ellentmondott, miután tévedéseket és kétértelműségeket fedezett fel bennük? Az Ön tanítóhivatala – mely ezáltal a simul justus et peccator (az ember egyszerre lehet bűnös és igaz) kiközösítéssel sújtott tévtanát jóváhagyja, csakúgy, mint a kétértelműséget a természet és kegyelem, és az ezekkel való szabad és megérdemelt együttműködés kérdéséről szóló állítást is – ezzel szavahihetőségét veszti el. Ezeket a súlyos sorokat egyedül anyánk, a szent Katolikus Egyház, az Apostoli Szék és a pápa iránt érzett szeretetünk diktálta. Fogadja, Szentatya, gyermeki odaadásunkat.
kelt: Menzingen, 1999. október 27-én †Bernard Fellay ²²² |