|
Kirchliche Umschau: Ön VI. Pált sem oldja fel a keleti politikáért való felelősség alól. Ellenkezőleg… Msgr. Luigi Marinelli: Idézze olvasói számára a könyv 169. oldalát.
Idézet a „Via col vento in Vaticano”-ból: „Luigi Maglione bíboros halála után XII. Pius pápa úgy döntött, hogy nem akar többé egyetlen államtitkártól sem függő lenni. Aztán mégis megengedte, hogy Monsignore Montini átvegye ezt az állást, előbb mint helyettes, majd mint pro-államtitkár. Mivel a pápa alaposan ismerte a kúria hűtlen ambientét, egy titkos ügynököt is kinevezett. Ez a laikus képes volt arra, hogy olyan híreket is megszerezzen neki, melyek egyébként hozzáférhetetlenek lettek volna számára, különösen olyan információkat, melyekhez a nunciatúrák nem voltak képesek hozzájutni, mindenekelőtt a vasfüggöny mögötti országok politikai ügyeiről. Az ügynök, akit Arnould-nak hívtak, francia ezredes volt, aki havonta tett jelentést a pápának. 1954 augusztus közepén a titkos ügynök a pápa kezeibe adott egy borítékot, melyet az Uppsala-i lutheránus érsek, Yngue Torgny Brilioth pecsételt le. Ez az érsek csodálója volt a pápának, és a kommunista országokban a katolikusok segítésében közreműködött. Mikor ő Arnould-nak átadta a borítékot, lelkére kötötte, hogy azt direkt a pápa kezeibe adja, és ne bízza valamilyen vatikáni szerv továbbítására. A küldemény bizonyítékokat tartalmazott bizonyos kapcsolatokról, melyet egy magasrangú vatikáni auktoritás a szovjet kormánnyal fenntartott. Valójában Pacelli pápát már ez előtt is tájékoztatták erről, de ő eleddig lehetetlennek minősítette e hírt. A pro-államtitkár ezen ténykedése, mely a pontifex tudomása nélkül jött létre, különleges jelentőséggel bírt. Szöges ellentétben XII. Pius utasításaival, aki mélységes megvetéssel viseltetett a kommunizmussal szemben, Montini titkos kapcsolatokat kezdett kötni a Szovjetunió katolikus egyházának üldözőivel. Egy alapos vizsgálat kiderítette, hogy Tondi jezsuita atya, aki Montini köreihez tartozott, listát adott át a szovjeteknek. Ezen a listán azoknak a titkos püspököknek és papoknak nevei szerepeltek, akik vagy rejtetten dolgoztak vagy titokban lettek felszentelve. Mindazokat, akiket ez a denunciáció felfedett, letartóztatták, megölték vagy munkatáborokba cipelték, ahol meghaltak. Ehhez társult még egy súlyos tény, nevezetesen, hogy a Szentatya előtt elhallgatták azt a skizmát, melyet a kommunista Kínában a katolikus püspökök követtek el. A pápa Arnould ezredes jelenlétében elolvasta az iratot, majd zavarodott arccal hallgatásba burkolózott. Augusztus 30-án meghalt a szentéletű Ildebrando Schuster bíboros, Milánó érseke. Szeptember végén a pápa maga elé hívatta Montini pro-államtitkárt, és közölte vele, hogy Milánóba akarja küldeni érseknek. Ez kétséget kizáróan diminutio capitis (lefokozás) volt: valakit az államtitkárság éléről egy periférikus püspökségbe küldeni, még akkor is, ha ez Itália legnagyobb érseksége, mindenképpen kegyvesztettséget jelent. Montini alázatosan válaszolta: „Szentatya, én inkább arra gondoltam, hogy szerény működésemet Szentséged szolgálatában, itt a kúriában fejezem be.” Pacelli pápa magasra nyúlt termetével megállt előtte, és bővebb magyarázat nélkül szigorú és parancsoló hangnemben csak enynyit mondott: „Excellenciád, fogadja első apostoli áldásomat mint Milánó érseke! Köszönet mindazért a szolgálatért, melyet értünk tett.” Montini térdelve fogadta az áldást. November elsején Montini elfoglalta a milánói érseki széket, ahol a következő négy évben – mígcsak Pacelli élt – anélkül működött, hogy bíborossá kinevezték volna. A pápa ezzel akarta Montini lehetséges pápává jelölését megakadályozni. Élete hátralevő részében XII. Pius pápa személyesen foglalkozott a Vatikán külföldi ügyeivel.”
Kirchliche Umschau: Nem akadtak éber prelátusok, akik ellenszegültek a szabadkőművességnek? Siri bíborostól heves reakciók ismeretesek. Msgr. Luigi Marinelli: Mikor VI. Pál 1978 augusztus 6-án meghalt, még mielőtt a konklávé megkezdődött volna, a médiák és a sajtó Genova érsekét tekintette a következő pápának. Siri bíboros valódi óriása volt a Szent Kollégiumnak, mind lelkipásztori tevékenysége, mind intellektusa, hite és életének összhangja és az Egyház hagyományához való hűsége miatt. Ezekben a napokban rengeteg megbeszélést tartott különböző helyekről jövő és különböző irányzatokhoz tartozó bíborosokkal, követekkel, politikusokkal és prelátusokkal. Siri érsek, kinek szavai nyugodtak, precízek és élesek voltak mint a kétélű kard, szerényen és illúziók nélkül hallgatta partnereit. Tudta, hogy a vatikáni stanzákban a szabadkőművesek bizonyos csoportja gyűlöli őt. Arról azonban nem volt fogalma, háta mögött milyen alattomos mesterkedésekkel próbálják várt megválasztását megakadályozni. A konklávé előtti utolsó reggel alig volt ideje, hogy a lapok címoldalán levő interjút, melyet állítólag ő adott, elolvassa. Ebben a jövendő pápa akcióinak szigorúságáról és arról volt szó, milyen intézkedéseket kell majd foganatosítani. Néhány olyan kényes és merész fejtegetést is a bíboros szájába adtak, mely a „papabile” tekintélyét csorbította. Genova érsekének már nem volt ideje a cáfolatra, mert a konklávé ajtaja becsukódott mögötte. A cikk azonnal visszhangra talált a konklávéban, ahol a benne foglaltakat komolyan vették. Ezért okosságból így mondták – félretolták a legesélyesebb jelöltet.
Kirchliche Umschau: A következő pont, melyre a könyv egyik szerzője utal, a sátánizmus jelensége. Az Ön könyvének legsokkolóbb oldalai valami hihetetlenről tudósítanak: sátánizmus az Egyház szívében. Néhány évvel ezelőtt a volt-jezsuita, pap és Bea bíboros egykori titkára, Malachi Martin „Windswept House” című regényében, bár irodalmilag rejtjelesen, valami hasonlót emlegetett. Msgr. Luigi Marinelli: A bűn Istentől való elfordulásból, és a teremtmény felé való fordulásból áll, mely egészen Isten gyűlöletéhez vezet. Szabadkőművesség, karrierizmus, szodómia, végülis mind Isten megvetéséhez vezet. Ez úgy van, mint a szabadkőművességgel. Nem lehet bizonyítani, mégis létezik. Idézze kérem a könyvet, különben nem értik meg az olvasók, miről van szó.
Idézet a Via col vento in Vaticano könyv 220. oldaláról: „Egy este a római Isteni Szeretet Miasszonyunk kegytemplomában a zarándokok végetnemérő áradatában egy gyónni szándékozó ember közeledett a gyóntatószék rácsához. Nagyon zavarodott és láthatóan nyugtalan volt. A gyóntatóatya bátorította, hogy nyugodtan nyíljon meg. ‘Páter, nem tudom, hol kezdjem, és hogy feloldozhat-e engem. Nagy lelkiismereti kétségeim vannak. Attól félek, hogy Önt is kihozom a sodrából…’ ‘Fiam, ne nyugtalankodj emiatt. Mi gyakran hasonlítjuk magunkat szemétlerakó helyhez, melyre mindent el lehet dobni. Hol, ha nem a gyónásban lehessen megszabadulni a bűn terhétől? Mi ebből az okból vagyunk itt!’ ‘Páter, én egy sátáni szekta tagja vagyok, melyben fontos szerepet töltök be. Sokakat csábítottam el az összejöveteleinken való részvételre.’ ‘Hány éve tart már ez?’ ‘Körülbelül 10 éve.’ ‘És most, miért jöttél ide? Nem gyónsz, hanem csak nyugtalanságodról mesélsz, de ez nem elég a feloldozáshoz. Valami kell, ami alól feloldozhatlak, az elkövetett bűnök!’ ‘Meggyőztem másokat, hogy fekete miséken és más sátáni rítusokon vegyenek részt. Egyszer azonban engem hívtak, hogy egy fekete misén résztvegyek, egy olyan helyen, melyről soha nem gondoltam volna, hogy ott ilyen rítust ünnepelnek.’ ‘Hol’, kérdezte a gyóntató a rács mögül. ‘A Vatikánban.’ ‘Lehetetlen. Kik voltak a többiek?’ ‘Higgyen nekem páter, nem azért vagyok itt, hogy meséket mondjak. Nagyon zavart vagyok. Nem találok békét magamban. Nem tudom, mi történt velem…. Mindig nevettem mindenfajta vallási bűnbánat hisztériáján, és másokat is erre buzdítottam. Most szégyellem magam, hogy visszakoznom kell, de másképp nem jutok előre. Micsoda kő a lelken!’ ‘Kik voltak a többiek? Ismeri őket?’ ‘Nem lehetett felismerni őket. Lábunkig be voltunk takarva. A hangok mélyek és felismerhetetlenek voltak. Megtisztelve éreztem magam, hogy meghívtak. … Páter, mi a tennivaló? Hogyan kell a jövőben viselkedjek?’ Már nagyon késő volt, a templom mégis tele volt karizmatikusokkal, akik havi találkozásuk keretében énekkel, imádsággal és gesztikulálással a Szentháromságot és az Istenanyát dicsőítették. Csaknem éjfél volt már, mikor a gyónó elhagyta a gyóntatószéket és a tömegben észrevétlenül eltűnt.”
Kirchliche Umschau: Az Ön által kritizált karrierizmust megpróbálják, mint általános emberi jelenséget beállítani, melyen nem lehet változtatni. Msgr. Luigi Marinelli: A karrierre való törekvés természetesen emberi dolog. De ha ez a karrierizmus az igazságosságot megsérti, akkor minden területen harcolni kell ellene. Ratzinger, Faggiolo és Gantin bíborosok nem sokkal ezelőtt nyomatékosan óvtak ettől a vétektől.
Kirchliche Umschau: Milyen ellenszert ajánl Ön? Msgr. Luigi Marinelli: Először a hallgatást kell megtörni. Az egyházi hivatalokra kiszemeltek személye ismert kell legyen. Ez a keleti liturgia álláspontja is, ami a felszentelésre kijelöltek proklamációja után ismeri az „axios”, a nép „ő méltó” kiáltását. Nem mehet tovább, hogy egy püspök sofőrje vagy faktótumja életdíjazásként mitrát kapjon. Nem lehet a jelölteket továbbra is a „secretum pontificium” gyakorlatával körbevenni.
Kirchliche Umschau: Hogyan kellene az Egyház sürgető reformjának elkezdődnie, mely ezt a nevet valóban kiérdemli? Msgr. Luigi Marinelli: Egyszer megkérdezték a francia egészségügyi minisztert, mennyi ideig tartana a párizsi utcák kitisztítása. Ő így felelt: fél óráig. Ha mindenki kisöpörné a saját háza előtti részt. Ugyanígy van az Egyház reformjával is. Ez is nálunk kezdődik. Azután a pápának kell valamit tennie. Nem lehet mea culpát mondani az egyháztörténetért, de a mai visszás állapotokat érintetlenül hagyni. Hiszen most van a szép szent év is.
Kirchliche Umschau: Ismeri a Szentatya a kúria problémáit? Msgr. Luigi Marinelli: A Szentatya pontifikátusának nem első, hanem utolsó évében jár. A következő pápának, akár akarja, akár nem, radikális változást kell a kurzusban végrehajtania. Nyíltan megmondom: a Szentatyát a bíborosok bizonyos csoportja állandóan külföldi utakra küldi. A bíboros-államtitkárnak és helyettesének vele kell tartania. Ilyenkor egy interdikasztériális munkacsoport kormányoz. Vannak bizonyos bíborosok, akik majd minden kongregációban jelen vannak. Vegyük például Pio Laghi bíborost. A pápai évkönyv szerint 18 (!) kongregációnak vagy tanácsnak tagja. Vagy vegyük a pápa nyomasztóan sok reprezentációs feladatát vagy a tömegrendezvények állandóan növekvő számát, melyeket mind elő kell készíteni és fel kell dolgozni. Ez azonban nem az Egyház realitása. De ennek taglalása már messze vezetne.
Kirchliche Umschau: Sokan nem fognak hitelt adni könyvének? Msgr. Luigi Marinelli: Ezt egy kúriai tag nemrég így foglalta össze: „E könyvben 30 százalék igaz. 70 százalék azonban nagyon igaz.” Ez a könyv a következő pápának szól, ő meg fogja érteni.
Kirchliche Umschau: A Vatikánból az a hír terjedt el, hogy ez a könyv bosszútett, mert Ön nem lett püspök. Msgr. Luigi Marinelli: Bemutattam Magának azokat a módszereket, melyekkel hitelünket akarják megrontani. 20 éven keresztül terjesztettem a pápa elé püspöki kinevezéseket. Én hiszek abban, amit leírtunk.
Kirchliche Umschau: Köszönöm a beszélgetést. ²²² vissza a SZENT MARGIT LAP oldalra az ELEJÉRE a HABEMUS PAPAM oldalra |