|
Az egyháztanító, ARANYSZÁJÚ SZENT JÁNOS kommentárja Mt.2,13/20-hoz
13. vers „Azután, hogy elmentek, megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala s ezt mondta neki: ’Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba.’”
Miért kell azonban a gyermeknek Egyiptomba mennie? Ennek okát maga az evangélista adja meg, nevezetesen: „hogy beteljesedjen, amit a próféta szavával mondott az Úr: ’Egyiptomból hívtam az én fiamat”’ (Mt. 2,15 – 0z. 11,1). Ugyanakkor ezzel a világnak is meg lett jövendölve a boldog reménykedés kezdete. Babilon és Egyiptom ugyanis, jobban volt, mint a világ többi része, az istentelenség pusztító üszkétől eltelve. Ha tehát az Úr kezdettől fogva megmutatta, hogy e kettőt az igazságosság és a javulás útjára akarja vezetni, azzal minket is arra bátorít, hogy az egész világ számára várjuk az üdvösséget. Ezért küldte a mágusokat az egyik országba, míg maga édesanyjával a másikba ment. Ezen kívül valami másra is oktat ezzel bennünket, mely nem kevésbé alkalmas arra, hogy jámborságunkat serkentse. Mi ez? Az, hogy kezdetektől fogva számolnunk kell megpróbáltatásokkal és üldözéssel. Ezt a bölcsőtől kezdve láthatjuk az Úron magán is megvalósulni. Alig született meg, máris őrjöng a tirannus; menekülnie kell, száműzetésbe kell mennie, és édesanyjának, aki nem ártott senkinek, a barbárok országában kell menedéket találnia. Ebből azt kell megtanulnod: Ha méltónak találtattál arra, hogy valamely nagy műnél segédkezzél, és ennek elvégzése után kellemetlenségek és szenvedések érnek, és minden lehetséges támadást el kell viselned, úgy ne zavarodjál meg ezen és ne mondjad: hogyan lehetséges ez? Hiszen azt érdemeltem volna, hogy koszorúval díszítve hősnek kiáltsanak ki és csillogásban és dicsőségben éljek; mivel csak az Úr parancsait teljesítettem! – Nem, inkább vedd példának ezt, és viselj mindent férfiasan a tudatodban, hogy éppen az minden jámbor sorsa, hogy állandó megpróbáltatásoknak van kitéve. Nézd, ahogy ez a törvény nemcsak a gyermeken és anyján, hanem a barbárokon is beteljesedik. Ők titokban távoznak el, mint a menekülők; a Szűznek pedig, aki soha nem hagyta el hazáját, ilyen hosszú és fáradságos utazást kell megtenni, még pedig e miatt a csodálatos gyermek és mennyei születése miatt.
20. vers „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját” Mikor József ezt hallotta, nem háborodott fel és nem azt mondta: ezt nem értem! Nem azt mondtad korábban, hogy ő fogja népét megváltani? És most még saját magát sem tudja megmenteni, és nekünk idegen országba kell menekülnünk, hosszú száműzetésbe! Ez pont az ellenkezője annak, amit te megígértél! – Nem, József semmi ilyet nem mondott; mivel ő „igaz ember volt” (Mt. 1,19). A visszatérés időpontját sem próbálta meg kitudakolni, mert az angyal erről is csak bizonytalan időpontot adott; „s maradj ott, amíg nem szólok” (Mt. 2,13). De még ekkor sem mondta József, hogy elege van ebből, nem, szófogadóan engedelmeskedett, és minden megpróbáltatást örömmel viselt el. Isten szeretetében ezen élet vesződségei közé örömöket is vegyített. Egyébként ezt teszi minden szenttel. Se szenvedést, se örömet nem küld megszakítás nélkül, hanem mind az egyiket, mind a másikat beleszórja az igazak életébe. ²²² vissza |