hagyományhű magyar katolikusok SZŰZ MÁRIÁNAK, MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJÉNEK felajánlott honlapja |
SZENT MARGIT LAP
A fenti címmel megjelenő havilap első száma 1995 decemberében készült el,
„Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt.” |
2003. február - 81. szám |
Tartalom: U P. Markus Heggenberger levele a hívekhez U A Szent X. Pius Papi Közösség krónikája U Aranyszájú Szent János Biblia kommentárja U Kempis Tamás: Krisztus követése - 34. rész
²²²²²
Pater Markus Heggenberger, a német disztrikt főnökének újévi levele a hívekhez
Kedves Barátok és Jótevők, aki már egyszer leírta a számát a 2003-as évnek, annak talán feltűnt, milyen gyorsan eltelt az idő a 21. évszázad kezdete óta. Hogyan is volt akkor? Nem voltak egyesek, akik a 2000-es év beálltát a különleges eseményekre, katasztrófákra, Istennek az emberekhez szóló intéseire és hasonló dolgokra való várakozással kötötték össze? Milyen gyorsan feledésbe merültek ezek a jóslatok, ma már senki sem beszél róluk. Holott azok a tények, melyek az akkori félelmekre okot adtak, ma is fennállnak. Bizonyos, hogy Isten tervei nincsenek markáns dátumokhoz kötve. Ebben állhatott azoknak tévedése, akik az 1999. évről a 2000. évre való átlépéskor különleges eseményekre vártak. De az is igaz, hogy a társadalomban és az Egyházban való változások aggodalomra adnak okot. Nem a „vidám öngyilkosság”, az ujjongva végrehajtott önpusztítás az, ami úgy itt, mint ott a figyelmes szemlélőket megdöbbenti? Az állami szociális intézmények eróziója, a társadalmon belüli szolidaritás felmondása, a generációk egymás iránti felelősségének elvesztése teljesen megfelel annak, ami az Egyházban is zajlik: ez egyre inkább azok kísérleti területévé kezd válni, akik egyrészt nem rezignáltak, másrészt egy „szisztéma változás” bázisán álló egyházi jövőben hisznek. Új paradigmák az Egyházban és az államban: észrevettek ebből egyáltalán valamit a polgárok?
Mint minden évben, most is megkérdezhetjük: mit fogunk a jövőben jobban csinálni? Mi a választ a következő formában adjuk. meg: mi a tradícióra hagyatkozunk, mikor a „régi szisztémát”, melyben elődeink éltek és megszentelődtek, helyeseljük és gyakoroljuk. Mennyi gyomot vetettek ki, hogy a „régi Egyház” hírnevét tönkretegyék? Az érvek többnyire nem racionálisak, hanem emocionálisak, mivel a légkör mérgezett. Ahol nincs bizalom, ott áldásos együttműködés sem tud kifejlődni. Ha az Egyházba és ennek tekintélyeibe vetett bizalom felől nézzük a dolgokat, akkor megállapíthatjuk, hogy akkora károk keletkeztek, melyeket nem lehet többé jóvátenni. Ma már nem várhatjuk el, hogy egy kész „apparátust” találunk, melyet használni lehet, mely a rendelkezésünkre áll. Az Egyházat sokkal inkább az alapokról kell újra felépíteni. A „házi-egyház” szó használata nem is olyan téves. Mindenesetre segít nekünk, hogy megragadjuk- a kezdeményezést ott, ahol Isten embereket hív, hogy tovább építsék az Ő művét – mindegy, hogy az milyen állapotban van. ²²² vissza |