XVI. BENEDEK PÁPA BESZÉDEIBŐL

 

ÚRNAPJA

„Úrnapja nagy nyilvános áldás”

(forrás: www.kath.net – 2005. május 27.)

XVI. Benedek pápa május 26-án, csütörtökön első ízben vezette az úrnapi körmenetet Róma centrumában. A Laterán bazilika előtti téren tartott szentmiséjében az Eukarisztiáról és Úrnapja ünnepéről prédikált, amit itt most a vatikáni rádió dokumentációjában szó szerint idézünk.

 

Úrnapjának ünnepén az Egyház a feltámadás fényében újra éli Nagycsütörtök titkát. Nagycsütörtök is ismer egy eukarisztikus körmenetet, amellyel az Egyház Jézusnak az Utolsó Vacsora terméből az Olajfák hegyére való útját ismétli meg. Izraelben a pászkaéjszakát otthon ünnepelték szűk családi körben; így emlékeztek az első, egyiptomi pászkaünnepre – arra az éjszakára, amelyen a húsvéti bárány vére, az ajtók félfájára és szemöldökfájára kenve, a pusztító angyal elől védelmet szerzett. Ezen az éjszakán Jézus kimegy és átadja magát az árulónak, a pusztító angyalnak: és éppen ezzel győzi le az éjszakát és a gonosz sötétségét. Csak ezáltal találja meg az eukarisztia ajándéka, ami az Utolsó Vacsora termében jött létre, igazi beteljesülését: Jézus valóban odaadja testét és vérét. Átlépi a halál küszöbét, élő kenyér, igazi manna, étek lesz évszázadokra. Teste az élet kenyerévé válik.

    A nagycsütörtöki körmenettel az Egyház elkíséri Jézust az Olajfák hegyére. Az imádkozó Egyház mindenképpen együtt akar virrasztani Jézussal, nem akarja Őt egyedül hagyni a világ éjszakájában, az árulás éjszakájában, oly sokak közömbösségének éjszakájában. Úrnapjának körmenetében ezt a körmenetet ismételjük meg, de már a feltámadás örömében. Az Úr feltámadott és előttünk halad. A feltámadásról szóló beszámolókban ugyanis van egy közös, nagyon fontos momentum: Az angyalok ezt mondják Jézusról: „Előttetek megy Galileába – ott viszontlátjátok.” (Mt 28,7)

 

Ezt az üzenetet alaposabban átgondolva azt mondhatjuk: Jézusnak ez az „előremenése” kétfajta irányt foglal magába. Az első – miként hallottuk – Galilea. Izraelben Galilea a pogányok világának kapuját jelentette. És valóban, a tanítványok ott találják Jézust Galileában azon a hegyen, amelyen ezt parancsolja meg nekik: „Menjetek és tanítsátok mind a népeket!” (Mt 28,19/20)

    Az előremenetelnek másik iránya, amelyet a feltámadt követ, János Evangéliumában olvasható, mégpedig Jézusnak Mária Magdalénához intézett ezen szavaiban: „Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz.” (Jn 20,17)

    Jézus előttünk megy az Atyához, Istenhez tér, és követésére hív meg bennünket. A feltámadtnak ez a kétfajta útiránya nem mond egymásnak ellent, hanem együtt adja meg Krisztus követésének valódi útját. A mi utunk igazi célja az Istennel való közösség – Isten maga a ház a sok lakással. Mindazonáltal mi csak akkor tudunk ehhez a házhoz felemelkedni, ha előbb Galileába megyünk – azaz a világ útjaira, azáltal, hogy az Evangéliumot minden népnek elvisszük, Jézus szeretetének ajándékát minden idő minden emberének hirdetjük. Ezért vezetett az apostolok útja a föld határáig; ezért ment el Szent Péter és Szent Pál egészen Rómáig, abba a városba, amely az akkor ismert világ központja volt, igazi „caput mundi”.

    A nagycsütörtöki körmenet elkíséri Jézust magányosságában egészen a keresztútig. Ezzel szemben az úrnapi körmenet szimbolikusan válaszol a Feltámadt megbízására: Előttetek megyek Galileába; menjetek el tehát ti is a föld határáig, vigyétek el a világnak az Örömhírt. A hit számára az eukarisztia természetesen az intimitás misztériuma. Az Úr megalapította a szentséget az Utolsó Vacsora termében, új családjától, a tizenkét apostoltól, minden idők Egyházának előképétől és megelőzésétől, körülvéve. Ezért vezették be az áldozást az ősegyház liturgiájában a következő szavakkal: Sancta sanctis – a szent adomány azoknak, akik szentté lettek téve.

 

Szent Pál így intette a korintusziakat: „Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből.” (1 Kor 11,28) És mégis – ebből az intimitásból kiindulva, amely az Úrnak nagyon személyes ajándéka, átlépi az eukarisztia szentsége templomainknak falait. Ebben a szentségben az Úr mindig úton van a világ felé. Az eukarisztikus jelenlét ezen univerzális aspektusa mutatkozik meg a mi ünnepi körmenetünkben. A bor színe alatt Krisztust visszük végig városunk utcáin. Ezeket az utcákat, ezeket a házakat, egész mindennapi életünket az Ő jóságára bízzuk.

    Útjaink váljanak utakká Jézus számára! Házaink váljanak az Ő számára és vele házakká! Mindennapi életünk itatódjon át az Ő jelenlétével! Ezzel a gesztussal a betegek szenvedését, a fiatalok és öregek magányát, a kísértéseket, a félelmeket – a mi egész életünket a szeme elé visszük. A körmenet nagy, nyilvános áldás akar lenni városunk számára: Krisztus maga az isteni áldás a világ számára – áldásának sugara boruljon mindannyiunk fölé!

 

Az úrnapi körmenettel – mint mondtuk – a Feltámadtat kísérjük végig útján az egész világon. És miközben ezt tesszük, választ adunk a megbízására: „Vegyétek és egyétek. Igyatok belőle mindannyian.” A Feltámadtat, aki a kenyér színe alatt van jelen, nem lehet úgy „enni”, mint egy egyszerű szelet kenyeret. Ennek a kenyérnek az evése, azaz az áldozás, az élő Úrral való személyes közösségbe lépést jelenti.

    Ez az áldozás, ez az „evés” valóban két ember közötti intim találkozás, annak megengedése, hogy az Úr élete átjárjon bennünket, annak az Úrnak, aki az én teremtőm és az én megmentőm. Ennek az áldozásnak az a célja, hogy életem az övééhez hasonuljon. Annak életéhez, aki maga az élő szeretet, hasonlóbbá és azonosabbá váljon. Ez az áldozás magában foglalja az imádatot, Krisztus követésének akaratát – annak a követését, aki előttünk megy. Imádat és körmenet tehát a „communione” egyetlen gesztusának a részei – az egyetlen lehetséges válasz az Ő felhívására: „Vegyétek és egyétek.”

Körmenetünk a Santa Maria Maggiore bazilikánál, a Madonnával való találkozással végződik, akit a kedves II. János Pál pápa „eukarisztikus asszonyként” szólított meg. Igen, valóban, Mária, az Úr Anyja, tanít meg a legjobban bennünket arra, mit jelent közösségbe – communione – lépni Krisztussal: Mária saját testét, saját vérét adta Jézusnak, ő az Ige élő sátrává lett, amikor testét és lelkét áthatolni engedte tőle. Őt kérjük, a mi szent anyánkat, hogy segítsen nekünk egész lényünket mindig jobban megnyitni Krisztus jelenlétének. Hogy segítsen nekünk Krisztust hűen követni, minden nap, életünk minden útján. Ámen.

²²²

ÚRNAPI KÖRMENET

(forrás: www.radio-vatikan.de – 2005. május 27.)

Május 26-án premiere volt XVI. Benedeknek: a német pápa csütörtök este első alkalommal vezette az úrnapi körmenetet az éjszakai Rómán keresztül. A Laterán bazilika előtti téren mondott prédikációjában a pápa arra hívta fel a híveket, hogy az örömhírt vigyék ki a világ országútjaira, mert az Eukarisztia nemcsak Krisztus intim ajándéka, hanem egyúttal a „kimenésre” is felszólít.

 

„Tutta Róma” összegyűlt a San Giovanni barokk homlokzata előtt: bíborostól egyszerű papig, minden egyházi tisztségviselő – szépen beosztva – az örök város összes plébániájáról, a tömegben hatalmas Mária-képek. II. János Pál pápa volt az, aki az éjszakai úrnapi körmenetet a római központban bevezette, és most utóda, Benedek pápa ezt az ünnepet a saját püspökségével – Rómával – való találkozássá tette. A bíborosok között az első sorban ott állt a vatikáni ökumenizmusért felelős Walter Kasper, aki a pápát kissé aggódó figyelemmel kísérte; egy lépessel mögötte a vatikáni német püspökök, Paul Josef Cordes és – nagyon elégedett tekintettel – Josef Clemens, Ratzinger egykori titkára.

    Maga a pápa festőien lengő fehér hajjal komolynak, kissé fáradtnak tűnt. „Utunk igazi célja az Istennel való közösség”, mondta prédikációjában, amely nagyon tömör volt, és csak egészen a végén váltott ki tapsot, és amelyet a pápa nyilván saját maga írt, mert a Máriáról szóló rész nagyon hasonlított a múlt kedden a római „Campo Santon” tartott beszédében Máriáról elmondottakhoz.

 

A mise után a Santa Maria Maggiore bazilika felé induló körmenet nagyszerű képet nyújtott: a különböző egyesületek történelmi kosztümjeikben, az emberek gyertyával a kezükben, elől Benedek pápa – az Oltáriszentséggel jól láthatóan – egy kis girlandokkal díszített kocsin. A Santa Maria Maggiore előtt még egy „Tantum ergo” és a pápa eukarisztikus áldása. Majd egy gyors integetés, egy bátortalan „Viva il Papa” a tömegből, és a félénk pápa már el is tűnt. Tíz perccel később kocsija már az ünnepien kivilágított Szent Péter téren gurult át. Ismételten világossá vált: ez a pontifex nagyon visszafogja magát, és a figyelmet a liturgia lényegére próbálja meg terelni.

²²²

JÚNIUS ELSEJEI ÁLTALÁNOS AUDIENCIA

(forrás: www.radio-vatikan.de – 2005. június 1.)

Június elsején 25 ezer ember gyűlt össze a Szent Péter téren, hogy Benedek pápa szerdai szokásos általános audienciáján részt vegyen, és amelyen ezúttal a pápa a Szent Pál apostol filippiekhez írt levelében található Krisztus himnuszról meditált.

 

XVI. Benedek pápa 12 nyelven üdvözölte a zarándokokat. Anyanyelvén ezt mondta: „Kedves Fivéreim és Nővéreim! Isten véghetetlen atyai szeretetéből akarja az emberek üdvösségét. Ez az akarat a Fiú „kiüresedésében” ölt alakot, amit a Szent Pál apostol filippiekhez írott levelének Krisztus himnusza így énekel meg: Jézus Krisztusban az örök Isten „szolgai alakot öltött, kiüresítette magát, és hasonló lett az emberekhez”! (Fil 2,7) A Fiú ön-megalázkodása az Atya akaratának való szabad és tudatos engedelmességből történik, amely aktus valódi „Isten velünk”-ként nyilvánul meg. Isten Fia, aki „az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell” (Fil 2,6), és aki a mi gyenge emberi alakunkat öltötte magára, minden keresztény számára példa és mérték Ha alázatának szelleme, ha az Atya akaratába való beleegyezése és nagylelkűsége határozza meg a mi gondolkozásunkat és tetteinket, mi is részt veszünk megváltói művében!

    Jézus Krisztus, valóságos Isten és valóságos ember, a mi Urunk és fivérünk. Az Ő kereszten hozott áldozata megváltott minket. A szolgálatra való készségben igazi nagyság mutatkozik meg.

 

Imádkozzunk tehát naponta Jézus szellemiségéért! – Ennek szellemében kívánom nektek mindnyájatoknak a pihenés és a lelki „feltankolás” idejét. Az Úr áldjon meg benneteket!

²²²²²

 

vissza

a TARTALOMHOZ