|
II. rész Medjugorje-i hazugságok Részletek Johannes Rothkranz könyvéből Pro Fide Catholica-Verlag 1991
Msgr. Pavao Zanic, Mostar illetékes megyéspüspöke 1990. február 9-én kiadott egy nyilatkozatot a – legjobban általa ismert – Medjugorje-i történésekről, amely a következő cím alatt: „Az igazság Medjugerje-ről”, 29 pontban rögzíti, mely okokból nem lehet semmiképpen valódi Mária jelenésekről a szó Medjugorje-ben. Ez a fontos nyilatkozat teljes terjedelmében a „Fidelity” című amerikai katolikus újságban (16-25. oldal) jelent meg angol nyelven: a lentebb közölt idézetek ebből származnak (saját – egy 1990. augusztus 24-i levélben személyesen Zanic püspök által hitelesített – fordításban). A püspök, aki a Rómához és a pápához való hűségre a legnagyobb súlyt fekteti, nyilvánvalóan csak azért nem tartotta be a Rómától ez ügyben tőle megkívánt „nyilvános visszafogottságot”, mert a szégyentelen csalást, amely nap mint nap a szeme előtt játszódik le, nem tudta tovább nézni. A hatalmas nemzetközi Medjugorje-lobby azonban láthatóan nem akarja ezeket a püspöki nyilatkozatban kiteregetett bombabiztos tényeket tudomásul venni. Arra a tényre, hogy a hat „látnok-gyermek” a Szűzanya megjelenéséről szóló történetet maga találta ki, nem csupán a juhok Lourdes-i, La Salette-i és Fatima-i jelenések alapján lemásolt hazugsága mutat. E. Michael Jones, egyike azon keveseknek, akik vették maguknak a fáradtságot, hogy a Medjugorje-i jelenéseket hívő katolikus szemszögből nagyító alá vegyék (Medjugorje: The Untold Story, 2. kiadás South Bend 1989), lehallgatta azokat a magnószalagokat, amelyekre a „látnokoknak” az eleinte szkeptikus Medjugorje-i plébános, P. Jozo Zovko OFM általi első kikérdezését felvették; (amely kihallgatás végén) „a plébános megállapodott a gyerekekkel, hogy a látomások pénteken a templomban befejeződnek, ahogy azt Zovko kívánta. Tekintettel a hallgatólagos beismerésekre, amelyeket a gyerekek a június 30-i beszélgetésben tettek, Zovkonak igazoltnak kellett volna találnia kétségeit. Ezzel szemben reakciójában az a meglepő, hogy kétségeivel együtt a vágya is megnőtt, hogy ezentúl ő irányítsa az eseményeket. Ahelyett, hogy mint csalásokat leleplezte volna őket, jobban érdekelte, hogyan tudná az eseményeket saját irányítása alá vonni, aminek a gyerekek pillanatnyilag csak örültek, hiszen ezeknek” – írja tovább Jones – „fogalmuk sem volt már, hogyan tudnának ebből a buta históriából, amibe könnyelműen belemásztak, épen kikerülni. Abban reménykedtek, hogy az atya ennek a kínos afférnak, amely váratlanul a legrövidebb idő alatt az egész környékről sok száz embert mozgósított, hamarosan szerencsés véget vet. Ehelyett az atya, aki mögött több, a későbbiekben megnevezésre kerülő társ is meghúzódott, arra az elhatározásra jutott, hogy Gospának a gyerekek által viccből kitalált ‘jelenéseit’ nehézségekbe került szerzetestársai hasznára fordítja. E nap óta forrasztja e hallgatólagosan megkötött cinkosság a Medjugorje-i nagy csalásban a benne résztvevő papokat és ‘látnokokat’ életre-halálra össze. A ‘jelenések’ ezek után 1981. július 3-án a plébánia templomában természetesen nem fejeződtek be.”
„A nagy jel” De ha már elhatározták, hogy Isten Anyját továbbra is „hagyják megjelenni”, a gyerekek által oly kontár módon megkezdett történéseket profi módon sürgősen fel kellett polírozni. Fatimában, az Egyház által elismert utolsó jelenés helyén, Mária 1917-ben körülbelül 70.000 ember előtt idézte elő a híres „napcsodát”, amelyet korábban a látnok gyermekeknek mint jelet előre megígért és bejelentett. Tehát a Medjugorje-i állítólagos Gospának is be kellett az állítólagos látnokok által egy „nagy jelet” harangozni. A katolikus ifjúsági magazin, a KOMM MIT 1983. évi 8-9. számának 13. oldalán Angelika Eckardt egy Medjugorje-i látogatásáról számolt be, melyben ezt írta: „Egyébként Isten Anyja a látnokoknak egy nagy csodát helyezett kilátásba, amely nemsokára bekövetkezik. A gyermekek azt is tudják, mikor fog ez megtörténni, de ezt nem árulják el.” Ebben az idézetben a „nemsokára” szó jelentős. Azóta ugyanis már teljes 7 (szerk.: már 22) esztendő telt el, és a „nagy jel” még mindig várat magára.
„Az első hónapokban” – írja Zanic püspök a 19. pontban – „gyakran mondogatták, hogy a ‘nagy jel’ nagyon hamar, gyorsan stb., jönni fog. Mikor az első év elmúlt, más hangot kezdtek megütni. Ez az egész csak arra megy ki, hogy mindazokat, akik elég naivak ahhoz, hogy a világ végéig erre a jelre várjanak, az orruknál fogva vezessék. Már korábban is kijelentettem és ezúttal megismétlem kijelentésemet: Ha a Boldogságos Szűz valóban küld egy olyan jelet, amelyről a ‘látnokok’ beszélnek, térdeimen fogok elzarándokolni Mostarból Medjugorje-be (=30 km), hogy a ferencesektől és a ‘látnokoktól’ bocsánatot kérjek.” A püspök jól tudja, miért lehet biztos dolgában, hiszen ő és az első bizottság volt az, aki már 1985-ben az egyik „látnokot”, Ivan Dragicevic-t a „nagy jellel” kapcsolatban súlyos hazugságon kapta.
Nyilatkozatának másik helyén (2. pont) a püspök azt mondja, hogy „legalább 20 oka” van arra, hogy ne higgyen a Medjugorje-i jelenések valódiságában, „holott egy becsületes, a katolikus hitben jártas embernek ezekből egy is elég kellene lennie ahhoz, hogy megállapítsa: a jelenések nem természetfelettiek.” Hiszen a fentebb említett is egy ilyen ok! Ha Medjugorje-ben minden egyéb patyolattiszta lenne, annak a ténynek, hogy eleinte „hamarosan”, illetve egész konkrétan 1982 júliusára egy „nagy jel” lett megígérve, amely azonban nem következett be, a szellemek megkülönböztetéséről szóló katolikus tanítás alapján elegendőnek kellene lennie, hogy Medjugorje számára a véget jelentse. A Deuteronomiumban (Mózes 5. könyve) 18,21 alatt ezt olvassuk: „Lehet, hogy azt mondod magadban: Miről ismerjük fel azokat a szavakat. amelyeket nem az Úr mondott. (Tudd meg hát:) azok a szavak, amelyek, bár a próféta az Úr nevében hirdeti őket, nem válnak valósággá s nem teljesülnek, olyan szavak, amelyeket nem az Úr mondott. A próféta mondta őket elbizakodottságában.” – Ezzel a szentírási mondattal Medjugorje-ről a végső ítélet mondatott ki!
Node a „csodálatos” gyógyulások! „Először 50 csodálatos gyógyulásról volt szó” – írja Zanic püspök a 4. pontban – „aztán 150-ről, 200-ról, 300-ról és így tovább. Laurentin kiválasztott 56 aktát, és elküldte őket a Lourdes-i Orvosi Bizottságnak.
De eközben az egyszer már elindított hazugság-gépezet a csodálatos gyógyulásokra való állítólagos kilátások segítségével továbbra is gyanútlan zarándokok millióit vonzza Medjugorje-be. „A jámbor nép többsége” – panaszolja Msgr. Zanic a 21. pontban – „naivitásában áldozatul esik ennek a nagyszabású propagandának, a jelenésekről és gyógyulásokról szóló híreszteléseknek. Sőt, ezek az emberek lettek az események leglelkesebb terjesztői. A legkevésbé sem gondolnak arra, hogy az igazságot jól átgondolt hazugsággal tussolták el. Fogalmuk sincs róla, hogy valójában egyetlen olyan csodálatos gyógyulás sem történt, amelyet arra illetékes szakemberek és intézetek, mint például a Boreau medical de Lourdes, igazolt volna. Hercegovinában senki nem tud arról, hogy bárki is meggyógyult volna Medjugorje-ben. De azt mindenki tudja, hogy a kis Daniel, az öreg Jozo Vasilj, Venka Brajcic és mások, akiket a Medjugorje-ről megjelent első könyvekben soroltak fel, nem gyógyultak meg.”
A Medjugorje-i gyümölcsök A „Gospa” számtalan üzenetének agyafúrt szerkesztői szövegeikben olyan kijelentéseket helyeztek el, amelyek irányadó vatikáni csoportok füleinek a legszebb muzsika hangjaként kell hangzaniuk. Vezető egyházi körök már évek óta egyre nyíltabban gyakorolják és prédikálják, a II. Vatikánum szövegeinek megfelelő részeire hivatkozva, a katolikus Egyház együttműködését nem csak a többi keresztény egyházzal, hanem a nem-keresztény vallásokkal is. „Az emberiség növekvő családja” és a „fenyegető világháború” az emberiség érdekében szerintük a nagy világvallások összehangolt működését követeli meg. Figyelmes, hithű katolikusok, csakúgy mint figyelmes, evangéliumhű protestánsok, egyre gyakrabban és egyre aggódóbban utalnak eme új római elképzelésnek döbbenetes megegyezésére a világ szabadkőművességének évszázadokig titokban tartott programjával, melyet az amerikai elnök, id. George Busch személyében – mint az elnök „új világrendjét” – 1990 szeptemberében immár nyíltan hirdettek meg. Ez az „új világrend” magába foglalja egy anti-keresztény világállam és egy anti-keresztény egység-vallás létrehozását, amelyben a vallások között meglévő összes „különbözőség” „túlhaladott” lesz. Rómában természetesen nem hallják szívesen, ha valaki ilyen párhuzamot von, és ezért az ég ajándékának tekintik, hogy a Medjugorje-i „Gospa” az Assisi-i vallásegység-kurzust mindenben személyesen igazolja!
A feltétel nélkül Róma-hű Zanic püspök ezzel kapcsolatban mindössze helytelenítve említi meg (nyilatkozata 5. pontjában), hogy Mirjana egyszer azt állította: „A mi kedves anyánk azt mondta, hogy minden vallás egyenlő.” A valóságban Mirjana ehhez hasonló szabadkőműves szólamokat sokkal többször adott a Szűzanya szájába. Pártfogója, P. Vlasic kérdéseire kijelentette, hogy Mária azt mondta: „A katolikusok túlzottan eltávolodnak az ortodoxoktól és muzulmánoktól. Ez nem helyes, különösen a falvakban hiányzik a vallások közötti egység.” (idézet Weinzierl-tól) Ahogy Mirjana bizonygatta, a következőket is az Ég Királynője mondta: „Minden embert a saját hitében kell tisztelnünk. Nem vagytok hívők, ha a többi vallást nem tisztelitek, a muzulmánokét és az ortodoxokét. Nem vagytok keresztények, ha nem tisztelitek őket.” És tovább: „Isten irányít minden vallást, mint egy király az alattvalóit vezetői által.” Majd még egyszer: „A muzulmánok, csakúgy mint az ortodoxok és a katolikusok, ti mind egyenlőek vagytok előttem és a fiam előtt, mert mindannyian a gyermekeim vagytok.” – Amit tehát II. János Pál pápa 1986. október 27-én Assisi-ben tett, amikor a pogányok minden fajtáját arra szólította fel, hogy „mindegyik a saját vallásához híven” az „egy Istenhez” imádkozzék a békéért, az most itt „Gospától” teljes terjedelmében igazolást nyer. Mely érdeke fűződhetne ezek után Rómának ahhoz, hogy e Gospa megjelenéseit csalásként idő előtt leleplezze?
Ezek ugyanis azok a „gyümölcsök”, amelyek Medjugorje-ben tömegesen teremnek: az üzenetek kitalálói kritikátlan zarándokok tömegeit készítik elő az Antikrisztus nagy „vallásbékéjére”, amely a jövő horizontján egyre inkább kirajzolódik. Imádkozhatnak és gyónhatnak ezek után bármennyit a jámbor zarándokok, „a hazugság atyja” ezek ellenére megtalálja számítását.
Medjugorje-nek Laurentin mellett egyik leglelkesebb támogatója – Zanic püspök nagy bosszúságára – Split régi érseke, Msgr. Frane Franic. Ő a „Vjesnik Nadbiskupije Slitske Makarske” 1985/1 száma szerint a következőt mondta: „A zsinatnak az ökumenizmusról hozott határozatai Medjugorje-ben megerősítést nyertek. Valamikor a katolikus Egyházon belül néhány szellem szembeszállt az ökumenizmussal. Mások még ma is szembehelyezkednek vele, mint a II. Vatikánum ‘tévtanaival’. A Medjugorje-i üzenetek azonban időközben megerősítették a zsinat határozatait. A gyakorlatban arra a pontra mutatnak rá, ahol a katolikus és ortodox egyház az iszlámmal és a marxizmussal találkozik. Csak egy kis jóakarat kell annak belátásához, hogy itt a Szentlélek működik, aki a szemeink előtt a szellem új egyházát teremti meg.” – Ehhez a magát leleplező kijelentéshez már nincs mit hozzáfűzni.
Függelék: az alábbi levelet a mostani pápa még mint a hittani kongregáció prefektusa írta 15 évvel ezelőtt Augsburg püspökének:
Róma, 1990. május 23. Piazza del S. Uffizio, 11
Exzellenz! Nagytiszteletű Püspök Úr!
A „Medjugorje Deutschland e.V.” (központ Beuren, Augsburg püspökség) felelősei bizonyos idő óta „Echo von Medjugorje” és „medjugorje aktuell” címmel újságokat adnak ki. Ahogy azt a „medjugorje aktuell” 12. számában olvasni lehet, e közhasznú testület rendszeresen szervez zarándoklatokat Medjugorje-be, amelyek még papok lelki vezetése alatt is állnak. Ahogy ez Önnek, Exzellenz, ezzel kapcsolatban ismeretes, a Vatikáni sajtóiroda már 1984. november 10-én nyilvánosságra hozta a jugoszláviai püspököknek 1984. október 12-én kiadott közleményét, amely szerint tilos Medjugorje-be hivatalos zarándoklatot szervezni. Ezen felül az Ossérvatore Romano 1987. február 14-én a jugoszláviai püspök-konferencia elöljáróinak, Franjo Kuharic bíborosnak és Mostar-Duvno püspökének, Pavao Zanic püspöknek egy 1987. január 29-i sajtónyilatkozatát is publikálta, amelyben ismételten kijelentették, hogy zarándoklatok és más vallásos indíttatású megnyilvánulások szervezése nem megengedett. Miközben a dikasztérium Exzellenziád figyelmét ezekre a mai napig érvényben lévő előírásokra felhívja, maradok szívélyes áldásommal és jókívánságaimmal
im Herrn Ihr Joseph Card. Ratzinger
vissza |