|
A PIUS KÖZÖSSÉG RÓMAI KAPCSOLATA Beszélgetés Pater Franz Schmidbergerrel, a Jézus Szíve papszeminárium régensével és a Szent X. Pius Papi Közösség első asszisztensével Mitteilungsblatt (MB): Schmidberger atya, Lefebvre érsek halála után Ön volt a Szent X. Pius Papi Közösség első általános rendfőnöke, így Ön a közösség fejlődését mindenkinél közelebbről élte át, és egyúttal alakította is. Melyek voltak a közösség első kapcsolatai az akkori Ratzinger bíborossal, München érsekével, a mostani XVI. Benedek pápával? P. Schmidberger (P.SCH): 1978 júniusában személyesen találkoztam a bíborossal, tehát kerek két évvel a közösség első német priorátusának – a müncheninek – a megnyitása után. Beszélgetésünk során Ratzinger bíboros azonnal az engedelmesség témájára tért rá, és amikor én ezt nem egy abszolút, hanem a hitnek alárendelt erényként fogalmaztam meg, azt a több mint furcsa megjegyzést tette, hogy úgy tűnik számára, mintha Luthert hallaná beszélni. Mikor megjegyeztem, hogy a II. Vatikáni Zsinat vallásszabadságról szóló dokumentuma ellentétben áll IX. Pius pápa Quanta cura kezdetű enciklikájával, tömören csak ennyit válaszolt: „A Quanta cura nem csalatkozhatatlan.” Ez az első kontaktus tehát se gyümölcsöző, se örömteli nem volt.
MB: És hogyan folytatódott a kapcsolat? P.SCH: Ratzinger bíboros ezután – még mint müncheni érsek – megpróbált a Thiandoum bíborossal – aki Lefebvre érsekben lelki atyját és egykori szenegáli püspökét tisztelte – folytatott beszélgetések során megoldást találni a velünk kapcsolatos problémákra. Ez 1980 októberében volt. Amikor 1981 végén Ratzinger bíboros Šeper bíboros utódjaként a hittani kongregáció prefektusa lett, láthatóan arra is megbízást kapott, hogy ápolja velünk a kapcsolatot, és valamilyen megoldást keressen. 1982 és 84 között Lefebvre érsek számtalan levelet váltott vele, amelyekben mindig a hagyományos mise rehabilitálásáról volt szó. Azonban a bíboros ezért cserébe mindig a zsinat és az új rítusnak mint a hitnek megfelelő mise elismerését, sőt talán még ennek olykori bemutatását is követelte tőlünk.
MB: Mik voltak ezeknek a levélváltásoknak az eredményei? P.SCH: Egy félszívvel – ha nem akarunk „negyed szívet” mondani – adott engedmény az 1984. október 3-i indult lett, amelynek a tridenti mise celebrálásának az engedélyezése volt a tartalma, de az ismert elfogadhatatlan feltételekkel.
MB: Mikor beszélt legközelebb személyesen Ratzinger bíborossal? P.SCH: Ezután még összesen kétszer találkoztam a hittani kongregáció prefektusával, mégpedig 1984 októberében és 1985 márciusában. A bíboros mindkét alkalommal nagyon barátságos volt – ellentétben Münchennel. Az utolsó beszélgetéskor azt tanácsolta, hogy nyújtsunk be úgynevezett dubia-t, vagyis megkereséseket a Szentszékhez a zsinat azon kijelentéseivel kapcsolatosan, amelyek számunkra elfogadhatatlanok. Ezekhez tartozik elsőként a vallásszabadságról szóló szöveg. Mindazonáltal ez a művelet semmilyen produktív eredménnyel nem járt. Az általunk előterjesztett dubia-ra adott válaszuk teljességgel elfogadhatatlan, hogy ne mondjuk felháborító volt.
MB: Milyen szerepet játszott Ratzinger bíboros az 1988-as püspökszenteléssel kapcsolatos tárgyalásokban? P.SCH: Lefebvre érsek Econe-ban az 1987. június 29-i papszenteléskor mondott prédikációjában nyilvánosan megemlítette annak lehetőségét, hogy püspököt fog szentelni utódjának. Ezt követően haladéktalanul Rómába rendelték, ahol július 14-én találkozott Ratzinger bíborossal. E beszélgetés során megállapodtak a közösség apostoli vizitációjában. Erre a feladatra egy kis huzavona után Gagnon bíborost nevezték ki, mellé pedig titkárként Monsignore Perl-t. E vizitációt (mely tudomásunk szerint nagyon pozitíven folyt le) követően a közösséggel kapcsolatos konkrét kérdésekről folyt tovább a vita: teológiai és egyházjogi szakmai beszélgetések zajlottak le, amelyeken a közösség részéről az egyik mostani püspökünk, Tissier de Mallerais, valamint Pater Laroche vettek részt. Május 4-én került aztán sor arra a híres Ratzinger bíboros és Lefebvre érsek közötti párbeszédre, amelynek következményeként egy közös nyilatkozatot írtak alá. Amikor azonban az érsek hiába vár a megígért püspök felszentelési terminusára, és kitudódott, hogy a tradíció tervezett római titkársága csaknem kizárólag a római kúria tagjaiból állna össze, nyilvánvaló lett, hogy Róma nem hajlandó a tradíciónak életteret biztosítani. Ezután az 1988. május 5-i megegyezést, amelyet az Osservatore Romana-nak kellett volna nyilvánosságra hoznia, meghiúsultnak tekintették.
MB: Igaz az, hogy Lefebvre érsek ezzel összefüggésben egy másik témát is szóba hozott, nevezetesen, hogy megnevezte saját három püspökjelöltjét? P.SCH: Valóban így volt. De Róma mindjárt a tárgyalások elején mind a hármat elvetette. Ezek a tények, valamint a felszentelés idejének állandó elhalasztása – ehelyütt nyugodtan Róma taktikázásáról beszélhetünk – késztették arra az érseket, hogy ne várjon tovább. 1988. június 30-án négy püspököt szentelt, és az előrelátó gondviselés őt igazolta: három évvel később meghalt, így bizonyos értelemben az utolsó pillanatban biztosította a tradíció fennmaradását.
MB: Pater Schmidberger, Ön a rendfőnök első asszisztenseként naponta megfordul Menzingenben. S.E. Fellay püspök úgy nyilatkozott, hogy Joseph Ratzinger pápává való megválasztásában megcsillanni látja a reményt a hagyományos katolikus irányvonal számára. Személyesen is írt a rendfőnök az új pápának? P.SCR: Igen, ezt tette. Az új pápának levélben fejezte ki jókívánságait.
MB: Milyen reményeket fűz Ön az új pápa személyéhez? P.SCH: Először is várni kell, és nem szabad semmit elhamarkodni. Látni kell, hogy az új pápa mire helyezi a hangsúlyt. Az egyik legfontosabb faktor a kúriatagok és a különböző püspökök kinevezésének a kérdése. Kit és milyen feladattal fog megbízni? Megfelelő emberek megfelelő helyen sokat érhetnek el. Ezzel szemben, ha a kormányrúdnál modernisták és liberálisok állnak, ezek rengeteg kárt tudnak okozni. Az emberek mindig egy-egy idea hordozói, és ezeket az ideákat próbálják megvalósítani.
MB: Az Ön véleménye szerint mit kellene a pápának elsőként cselekednie? P.SCH: Az én véleményem szerint első hivatali lépésként minden idők szentmiséjét kellene megint minden pap számára hivatalosan bemutathatóvá tennie. Ez világos jeladás lehetne a hit és az Egyház tradíciója számára. Vagy a mostani eukarisztikus év alkalmával neki magának kellene egy istentiszteletet az Egyház tiszteletreméltó hagyományos rítusában megünnepelnie. Egy ilyen üzenetet nem lehetne nem észrevenni és nem meghallani. Ezen kívül még azt is remélem, hogy az Egyházban meglevő pozitív erőknek bizonyos szabadságot ad a kiirtott szőlő újratelepítéséhez.
MB: Mit szól Joseph Ratzinger utódjához a Velletri-Segni egyházmegyében, Arinze bíboroshoz? P.SCH: A bíborosi-püspök cím ugyan csak tiszteletbeli cím, mindazonáltal ez a kinevezés számunkra örömteli volt. Arinze bíboros ugyanis nyitott a hagyományos szentmise hivatalos engedélyezésének kérdésével szemben, és mélységesen sajnálja a liturgikus kilengéseket.
MB: Elképzelhető a közeljövőben Fellay püspök római látogatása? P.SCH: Ez nincs eldöntve, de semmiképpen nem akarok Fellay püspöknek ebben a kérdésben bármit is előírni.
MB: Kérem végezetül, adjon tanácsot a hivőknek: az új pontifikátus eme órájában mit lehet a közösségnek tennie a megújulásért? P.SCH: Imádkozni. Mindenek előtt imádkozni. Az új pontifexért és a krízis megoldásáért egy valóságos ima-keresztes hadjáratot kell kikiáltani. Hiszen emberi számítás szerint lehetetlen a romboló erőket megfékezni és az Egyházat megalázottságából kivezetni. Még ha az új pápa a dolgokat alapvetően meg akarná változtatni, ez gyakorlatilag szinte már megoldhatatlan a számára. Honnan is venne megbízható, egyház-érzelmű munkatársakat, akik az Egyházat nem liberális-modernista klikként használják ki saját ideájuk terjesztésére, amivel az Egyházat csak szétzúzzák, ahelyett, hogy szolgálnák. Ugyanakkor a liberális hatalmi rendszer urai valóságos hecckampányba fogtak a számukra ultrakonzervatív pápa ellen. A válság megszűnését ki kell imádkozni és szellemi harcban ki kell könyörögni. Egyedül Isten kegyelme és a Szűzanya segítsége képes ezt elérni. ²²²²²
vissza |