IMA AZ EGYHÁZ ÚJ FŐPÁSZTORÁÉRT

Bármit is fog XVI. Benedek tenni, nem lesz könnyű dolga. Különösen akkor nem, ha megpróbálja azt megengedni, hogy az Egyház tradíciója régi fényében tündököljön. De vajon szándékában van-e ilyet tenni? A Sixtusi-kápolnában bemutatott első miséje után latinul megtartott beszédében az újonnan választott pápa egyfajta programszerű irányt is megadott. Ebben arról is szólt, hogy úgy tűnik számára, hogy az Egyházban visszaélések uralkodtak el, amelyeket fontosnak tart kiirtani. „Mindenekelőtt a celebrálás ünnepélyessége, pontossága és helyessége által. Erre különösen a papokat kérem, akikre ebben a pillanatban nagy odaadással gondolok”, mondta a pápa az egybegyűlt bíboros kollégium előtt.

Emellett azonban beszédében a főpásztor az ökumenizmust és a II. Vatikáni Zsinatot is kiemelte és nyomatékosan hangsúlyozta. Vajon azt jelenti ez, hogy ő is Assisi nyomdokain akar haladni? Vagy az új pápa mást ért „ökumenizmus” alatt, esetleg annak kísérletét, hogy az eltévedt bárányokat Krisztus nyájába visszavezesse, azáltal, hogy ezek az Isten Fiában való hithez és az Ő Anyaszentegyházához megtérnek?

 

Kérdések, melyekre csak az idő adhat választ.

Addig azonban a földgolyó hagyományhű katolikusai számára csak egyetlen remény marad: az ima. Valóban, a Szentléleknek kell segítenie, hiszen csupán emberi eszközökkel nem lehetséges többé a tradícióhoz való visszatérés.

 

„Isten, Te, minden hivő pásztora és vezetője, tekints le kegyelmesen a Te Benedek szolgádra, akit Te Egyházad pásztorává tettél. Engedd őt, kérünk Téged, hogy szóval és példával segítse alattvalóit, hogy a rábízott nyájjal az örök életet elnyerje. A mi Urunk Jézus Krisztus által, ki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egyetemben, Isten mindörökké örökké. Ámen.”

²²²

 

AZ ÚJ PÁPA KORONÁZÁSI ESKÜJE

Szentül fogadom,

hogy semmit sem kisebbítek, változtatok, valamint semminemű újítást végrehajtani nem engedek a hagyományon, azaz azokon a hitbeli javakon, amelyeket Istennek tetsző elődeimtől megőrizve találtam;

hogy mint elődeim valóban hűséges tanítványa és utóda azon leszek, hogy forró odaadással minden erőmből és igyekezetemből e ránk hagyományozott javakat tiszteletteljesen megőrizzem;

hogy azt bármilyen felmerülő dologtól, ami a kánoni renddel ellentétben áll, megtisztítom;

hogy pápáink szent kánonjait és rendelkezéseit mint az ég isteni megbízatásait megőrzőm,

mivel tudatában vagyok, hogy Neked – Akinek helyét az isteni kegyelem által elfoglalom, Akinek helyettes tisztét a Te támogatásoddal viselem – mindarról, amit vallok, az isteni ítéletkor a legszigorúbb elszámolással tartozom.

Amennyiben megkísérelnék bármiben másképp cselekedni, vagy megengedném, hogy ilyesmit mások megkísérelhessenek, úgy az isteni ítélet ama irtózatos napján, Te, Uram, nem leszel irgalmas hozzám.

 

Ezért a legszigorúbb kiközösítés kizárásának vetjük alá azt – legyünk bár mi vagy más valaki –,

aki ezzel az így kialakult evangéliumi hagyománnyal és az ortodox hit tisztaságával, valamint a keresztény vallással ellentétes bármi újat tenni merészelne;

vagy szerencsétlen igyekezettel azon erőlködne, hogy bármit megváltoztasson;

vagy a hit tisztaságából valamit elhallgasson, elsikkasszon;

vagy azokkal egyetértsen ilyen tettek végrehajtásában, akik ilyen bűnös szándékot táplálnak.

 

Amennyiben megkísérelnék bármiben másképp cselekedni, vagy megengedném, hogy ilyesmit mások megkísérelhessenek, úgy az isteni ítélet ama irtózatos napján, Te, Uram, nem leszel irgalmas hozzám.

 

²²²

 

BENEDEK PÁPA X. PIUS MELLKERESZTJÉT VISELI

Meg nem erősített hírek szerint az új pápa, XVI. Benedek, hivatali idejének első napjaira az Egyház által szentté avatott pápa, X. Pius mellkeresztjét hozatta elő magának. Ez Monsignore Piero Marini, a Vatikán ceremóniamesterének határozott ellenkezése dacára történt. Marini már a liturgia-reform idejében titkára volt az új miséért felelős Annibale Bugnini-nak.

 

Hivatalba lépésekor tartott prédikációjában Benedek pápa az Egyház kétezer éves tradíciójáról is beszélt. X. Pius pápára kétségtelenül úgy lehet tekinteni, mint e tradíció utolsó nagy garantálójára. Utódai többségének ugyanis nem volt meg a bátorsága a modern idők pluralizmusával és indifferencizmusával szembe szegülve az egész hitvagyont csorbítatlanul hirdetni.

 

Adja az Úristen, hogy a Péter székén ülő utolsó szent pápa az új főpásztornak ne csak mellkeresztjét hagyja hátra, hanem valamit a hitbeli bátorságából is ajándékozzon neki. Erre szolgájának, Joseph Ratzingernek, azaz XVI. Benedek pápának, most jobban, mint bármikor eddig szüksége lesz!

 

²²²

 

MAJDNEM LIBERÁLIS PÁPA?

(forrás: Il Messaggero)

A római napilap, „Il Messaggero” beszámolója szerint a konklávé első választási fordulójában Carlo Maria Martini bíboros, az emeritált milánói érsek kapta a legtöbb szavazatot. Martini a liberálisok és az újítók legfőbb favoritjának számított. De kora és megromlott egészségi állapota miatt (bottal jár) neve később a papabilek listáján egyre hátrább csúszott.

A progresszisták kétségtelenül felismerték azt a jelet, amit a bíborosok a bajorországi Marktl am Inn-ben (Joseph Ratzinger szülőfaluja) született férfi megválasztásával adtak. Nevezetesen azt a szignált, amely minden norma teljes felhígulására hozott terveik megvalósításában keresztülhúzta számításaikat.

    Egyikük, másikuk ezt ki is meri nyíltan jelenteni. „Mélységesen felháborodottnak” mutatkozott Urs Baumann tübingeni teológus, a teológiai kutató intézet ügyvivője: „Teológiailag semmi nem fog történni, az új pápa konzervatívabb és félősebb, mint II. János Pál volt.”

    Hasonlóan nyilatkozott a média-teológus Eugen Drewermann is: „Én az Egyház számára egy olyan személyiséget kívántam, aki a reformok és a szabadság pártján áll, egy olyan pápát, aki többé nem tartja magát tévedhetetlennek és Isten helytartójának.”

Ezeket hallva csak egyet mondhatunk: mégis csak jó, hogy a kívánságok többsége nem valósul meg.

 

²²²

 

RATZINGER BÍBOROS PRÉDIKÁCIÓJA II. JÁNOS PÁL PÁPA TEMETÉSÉN

A pápáért mondott requiem alatt a II. Vatikánum említetlenül maradt.

Ratzinger: „Az Egyház olyan, mint egy süllyedő csónak.”

Közbevetőleg egy kis megjegyzés: Ratzinger bíboros a II. János Pál pápa halotti miséjében mondott prédikációjában egyetlen szóval sem említette a II. Vatikáni Zsinatot. Ez annál is inkább meghökkentő, hiszen az elhunyt már püspök korában összefonódott ezzel a kétértelmű egyházi gyűléssel, és mind bíborosként, mind pápaként ezt a zsinatot mindig az egyházi történelem központi eseményének tartotta. Ezt bizonyítja a végrendelete is, melyben megköszöni „a Szentléleknek a II. Vatikáni Zsinat nagy ajándékát”, amelynek ő az egész Egyházzal együtt sokkal tartozik.

 

Hogy Ratzinger bíboros nem ért mindennel egyet, ami manapság az Egyházban történik, azt az idei nagypénteki keresztút kilencedik stációjához írt elmélkedése is mutatja: „Úristen, Egyházad gyakran süllyedő csónaknak tűnik a számunkra, amely már színültig telt vízzel, és teljesen kilyukadt. És szántóföldeden több gyomot látunk, mint búzát. Egyházad bepiszkított köntöse és orcája rémülettel tölt el bennünket. De hiszen mi magunk vagyunk azok, akik bemocskolták! Mi magunk árulunk el Téged újra és újra nagy szavak és gesztusok kíséretében. Irgalmazz Egyházadnak, mert Ádám benne is nap mint nap elbukik. Bukásunkkal Téged rántunk a porba, mialatt a Sátán kacag, mert azt reméli, hogy ebből a zuhanásból nem tudsz többé felkelni: hogy Egyházad esésébe belerántva legyőzöttként Te is a földön maradsz. És Te mégis fel fogsz állni. Te felkeltél – feltámadtál, és minket is újra fel tudsz állítani.

Gyógyítsd és szenteld meg Egyházadat. Gyógyíts és szentelj meg bennünket.”

 

²²²²²

vissza a TARTALOMHOZ