„ÜDVÖZLÉGY MÁRIA, MALASZTTAL TELJES”

AZ ANGYALI ÜDVÖZLET KIFEJTÉSE

Részlet AQUINÓI SZENT TAMÁS előadásából

Ez az üdvözlet három részt foglal magában. Az első részt – „Üdvözlégy, malaszttal teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között” – az angyal alkotta. A második részt – „áldott a te méhednek gyümölcse” – Erzsébet, Keresztelő János anyja mondta. A harmadik részt – „Mária” – az egyház adta hozzá, ugyanis az angyal nem azt mondta, „Üdvözlégy Mária”, hanem „Üdvözlégy, malaszttal teljes”. Ám ez a név, „Mária”, értelmezése szerint összhangban áll az angyal által mondottakkal, amint majd kiviláglik.

 

Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, az Úr van teveled

    Az elsővel kapcsolatban meg kell fontolnunk, hogy a régi időkben rendkívül jelentős dolog volt, ha az angyalok megjelentek az embereknek, ha pedig az emberek hódoltak előttük, az a legnagyobb dicsőségnek számított. Ezért Ábrahámnak is dicsőségére írták, hogy angyalokat látott vendégül, és hogy tiszteletet mutatott irántuk. Hogy azonban angyal tisztelte meg az embert, sohasem lehetett hallani, csak miután köszöntötte a Boldogságos Szüzet, tisztelettel mondva: „Üdvözlégy”.

    Hogy pedig a régi időkben nem az angyal tisztelte az embert, hanem az ember az angyalt, annak az a magyarázata, hogy az angyal nagyobb az embernél, éspedig három tekintetben.

    Először a méltóság tekintetében: ennek az az oka, hogy az angyal szellemi természetű. „Aki angyalivá teszi a szellemeket.” (Zsolt 103,4) Az ember pedig romlandó természetű, ezért mondta Ábrahám: „Beszéltem Urammal, pedig csak por és hamu vagyok.” (Gen 18,27) Nem volt tehát illendő, hogy a szellemi és romolhatatlan teremtmény tiszteletet nyújtson a romlandónak, vagyis az embernek.

    Másodszor az Istenhez való bizalmas viszony miatt. Az angyal ugyanis Isten bizalmasa, hiszen előtte áll. „Ezerszer ezren szolgáltak neki, és tízezerszer tízezren álltak előtte.” (Dán 7,10) Az ember pedig olyan, mint egy idegen, és távol van Istentől a bűn miatt. „Messzire menekülnék.” (Zsolt 54,8) Ezért illő, hogy az ember tisztelje az angyalt, mint a király rokonát és bizalmasát.

    Harmadszor, mivel kitűnik az isteni kegyelem ragyogásának teljessége miatt: az angyalok ugyanis részesednek az isteni fény egész teljességéből. „Van-e száma seregeinek, és kire nem kel fel az ő világossága?” (Jób 25,3) Ezért mindig fényben jelennek meg. De az ember, jóllehet valamelyest részesedik a kegyelem világosságából, ám csekély mértékben és bizonyos homályossággal.

    Nem volt tehát illő, hogy az embernek tiszteletet adjanak mindaddig, amíg nem akadt az emberi nemben valaki, aki e három dologban felülmúlja az angyalokat. És a Boldogságos Szűz ez a valaki volt. Annak kifejezésére akart tehát neki tiszteletet adni az angyal, hogy e három dologban felülmúlja az angyalokat, ezért mondta: „Üdvözlégy”.

    a) Vagyis a Boldogságos Szűz felülmúlja az angyalokat e három dologban.

    Először a kegyelem teljességében, amely sokkal inkább megvan a Boldogságos Szűzben, mint bármelyik angyalban. Ezért ennek a kifejezésére adott neki tiszteletet az angyal, mondván, „kegyelemmel teljes”, mintha azt mondaná: azért fejezek ki irántad tiszteletet, mert engem felülmúlsz a kegyelem teljességében.

 

A Boldogságos Szüzet kegyelemmel teljesnek mondjuk három értelemben.

    Először a lélek szempontjából, amelyben megvolt a kegyelem egész teljessége. Isten kegyelme ugyanis két dologra szolgál: a jó tételére és a rossz elkerülésére; a Boldogságos Szűz pedig e két szempontból a legtökéletesebb kegyelmet birtokolta. Ő minden bűnt elkerült, jobban, mint bármelyik szent Krisztus után. A bűn ugyanis vagy eredeti, vagy halálos, vagy bocsánatos, de ő mindezektől mentes volt. Ezért mondja az Énekek Éneke: „Egészen szép vagy, barátnőm, és makula sincs benned.” (Én 4,7)

    Szent Ágoston írja a természetről és a kegyelemről szóló könyvében: „A Szent Szűz Mária kivételével, ha az összes férfi és női szentek itt élnének, és megkérdeznék őket, vajon bűn nélkül valók-e, mindnyájan egyhangúlag kiáltanák: Ha azt mondanánk, nincsen bűnünk, magunkat csapnánk be, és nem lenne igazság bennünk. Kivétel, mondom, az a Szent Szűz, akiről az Úr tisztelete miatt, ha bűnről van szó, semmilyen kérdést nem akarok föltenni. Tudjuk ugyanis, hogy neki a kegyelemből sokkal több adatott a bűn minden oldalról való leküzdéséhez, mint amennyinek a megszerzését és elfogadását kiérdemelte, ezért nyilvánvaló, hogy semmi bűne nem volt.”

    A Boldogságos Szűz minden erényt gyakorolt, míg más szentek csak bizonyos sajátosakat: mivel az egyik rendkívül alázatos, a másik tiszta, ismét másik különösen irgalmas volt. Ezért ők a speciális erények példáját adják; pl. Szent Miklós az irgalmasság példáját stb. De a Boldogságos Szűz minden erény példáját adja, mivel benne megtaláljuk az alázatosságét: „Íme az Úr szolgálóleánya” (Lk 1,28), és később „Ránézett szolgálója kicsinységére” (48); a tisztaságét: „Mivel férfit nem ismerek” (34); és minden más erényéét is, amint az eléggé nyilvánvaló. Így tehát a Boldogságos Szűz mind a jó megtételét, mind pedig a rossz elkerülését illetően teljes volt a kegyelemmel.

 

Másodszor teljes volt kegyelemmel a léleknek az anyagra, vagyis a testre való kiáradása tekintetében. Nagy dolog ugyanis, hogy a szentek annyit birtokolnak a kegyelemből, amennyi megszenteli a lelket, de a Boldogságos Szűz úgy volt teljes a malaszttal, hogy abból átáradt a testre is, hogy ennek következtében fogadja be Isten Fiát. Ezért mondja Hugo de S. Victore: „Mivel a Szentlélek szeretete rendkívüli módon lángolt a szívében, ezért testében csodálatos dolgokat művelt, amennyiben belőle született az Isten és ember.” „A szent, mi tőled születik, Isten fiának fog hivatni.” (Lk 1,35)

    Harmadszor a minden emberre való kiáradás tekintetében. Nagy dolog ugyanis, hogy minden szent annyit birtokol a kegyelemből, amennyi sokak üdvösségéhez elégséges, de ha annyit birtokolna, amennyi a világ összes emberének az üdvösségéhez elég lenne, ez lenne a legnagyobb dolog: ám ez valósul meg Krisztusban és a Boldogságos Szűzben. Ugyanis minden veszélyben elnyerheted az üdvösséget a dicsőséges Szűztől. Ezért mondja az Énekek Éneke: „Ezernyi pajzs – vagyis veszély elleni segítő eszköz – függ rajta.” (Én 4,4) Továbbá minden erényes cselekedethez segítségül kaphatod őt, ezért mondja ő maga: „Nálam az élet és az erény minden reménye.” (Sirák 24,25)

    Így tehát malaszttal teljes, és felülmúlja az angyalokat a kegyelem teljességében. Ezért helyesen hívják Máriának, ami annyit jelent, hogy „önmagában megvilágosított”, ezért mondja Izajás: „Ragyogással tölti be lelkedet” (Iz 58,11), és „másokat megvilágosító”, ami az egész világra vonatkozik. Emiatt hasonlítják a Naphoz és a Holdhoz.

 

b) Másodszor felülmúlja az angyalokat az Istenhez való bizalmas viszony tekintetében. Ezt jelezte az angyal, amikor így szólt: „Az Úr van teveled”, mintegy kifejezvén, hogy azért tisztellek téged, mivel te bizalmasabb viszonyban vagy Istennel, mint én, hiszen az Úr veled van. Az Úr mint fiú van az anyaméhben. „Ujjongjatok és hallassátok örömetek szavát, Sion lakói, mert nagy körötökben Izrael Szentje.” (Iz 12,6) Másképpen van tehát az Úr a Boldogságos Szűzzel, mint az angyallal, mivel vele úgy van, mint fiú, az angyallal pedig mint úr.

    Az Úr mint Szentlélek van a templomában. Azért mondják: „Az Úr temploma, a Szentlélek szentélye”, mivel a Szentlélektől fogant. Így tehát bizalmasabb viszonyban van Istennel a Boldogságos Szűz, mint az angyal, hiszen vele van az Atyaisten, a Fiúisten, a Szentlélek Úristen, vagyis az egész Szentháromság. Ezért énekeljük róla: „Az egész Szentháromság nemes kerevete.”

    Ez a kifejezés, „az Úr van teveled”, a legkiválóbb, amelyet neki mondani lehet. Az angyal tehát méltán tisztelte meg a Boldogságos Szüzet, mivel az Úr anyja, ezért Úrnő. Ilymódon nagyon illik hozzá a Mária név, amely szír nyelven „Úrnőt” jelent.

 

c) Harmadszor felülmúlja az angyalokat a tisztaság tekintetében, mert a Boldogságos Szűz nemcsak önmagában volt tiszta, hanem a mások tisztaságát is ápolta. Ő ugyanis a legtisztább volt a bűntől, mivel a Szűz sem halálos, sem bocsánatos bűnbe nem esett.

    Ugyanez vonatkozik a büntetésre is. Ugyanis három büntetés hárult az emberekre a bűn miatt.

    Az elsőt az asszony kapta, tudniillik, hogy bűnben fogan, nehéz a viselőssége és fájdalommal szül. De mindettől mentes volt a Boldogságos Szűz, mivel bűn nélkül fogant, könnyű volt a viselőssége és örömmel szülte a Megváltót.

    A másodikat a férfi kapta, tudniillik, hogy az arca verejtékével egye a kenyerét. Ettől mentes volt a Boldogságos Szűz, mivel, ahogy az apostol mondja, a szüzek fel vannak oldva a világ gondjától, és egyedül Istennel foglalkoznak. (1 Kor 7)

    A harmadik ugyanaz a férfiaknak és az asszonyoknak, tudniillik, hogy porrá lesznek. Ettől is mentes volt a Boldogságos Szűz, mivel testestől felvétetett a mennybe. Hisszük ugyanis, hogy halála után feltámadt és felvitetett a mennybe. „Indulj el, Uram, nyugalmad helyére, te és a te szent ládád.” (Zsolt 131,8)

 

Áldott vagy te az asszonyok között

Így tehát mentes volt minden átoktól, és ezért „áldott az asszonyok között”. Mivel egyedül tőle volt távol az átok, áldást hordozott, és megnyitotta a Paradicsom kapuját. Ezért is illik hozzá a „Mária” név, amely azt jelenti „tengeri csillag”, mivel amint a tenger csillaga vezeti a hajózókat a kikötőbe, úgy a keresztényeket Mária vezeti a dicsőségre.

 

Áldott a te méhednek gyümölcse

A bűnös olykor olyasmit kíván valamiben, amit nem képes elérni, de eléri azt az igaz. „A bűnös vagyona az igaznak van eltéve.” (Péld 13,22) Éva kívánta a gyümölcsöt, de abban nem talált meg mindent, amit akart. A Boldogságos Szűz azonban gyümölcsében megtalálta mindazt, amit Éva áhított.

    Éva a gyümölcsben hármat kívánt. Először azt, amit álnokul megígért neki az ördög, hogy tudniillik olyanok lesznek, mint az istenek, jót és rosszat tudók. De hazudott, mivel hazug, és a hazugság atyja. Éva ugyanis a gyümölcs evése miatt nem lett hasonló Istenhez, hanem éppen ellenkezőleg, mivel vétkezve elszakadt Istentől, az üdvösségtől, ezért a Paradicsomból is kiűzetett. De megtalálta ezt a Boldogságos Szűz és minden keresztény az ő méhének gyümölcsében, mivel Krisztus által hozzáköttetünk, és így hasonlók leszünk Istenhez. „Amikor meg fog jelenni, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, amint van.” (1 Jn 3,2)

    Másodszor Éva a gyümölcsben gyönyörűséget áhított, mivel jónak találta az evésre, de az örömet nem találta meg, mivel azonnal felismerte, hogy meztelen és szomorú lett. De a Szűz gyümölcsében édességet és üdvöt találunk. „Aki eszi az én testemet, örök élete lesz.” (Jn 6,66)

    Harmadszor Éva gyümölcse tekintetre szép volt, de még szebb a Szűz gyümölcse, akit az angyalok is látni kívánnak. „Ékesebb vagy az emberek fiainál.” (Zsolt 44,3) És ez azért van, mert ő az Atya dicsőségének a kiragyogása. Tehát nem tudta Éva megtalálni a gyümölcsben azt, amit kívánt, amint egyetlen bűnösnek sem sikerül ez a bűnökben. Ezért amit áhítunk, a Szűz gyümölcsénél keressük.

    Ám ez Isten áldotta gyümölcs, mivel úgy eltöltötte őt minden kegyelemmel, hogy az hozzánk is eljut, ha tiszteljük őt. „Áldott legyen Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene és Atyja, aki megáldott minket Krisztusban minden mennyei, lelki áldással.” (Ef 1,3)

    „Az áldás és a dicsőség és a bölcsesség és a hálaadás, a tisztelet és a hatalom és az erősség a mi Istenünké.” (Jel 7,12) „Minden nyelv vallja az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.” (Fil 2,11) „Áldott, ki az Úr nevében jő.” (Zsolt 117,26) Így tehát áldott a Szűz, de még áldottabb az ő gyümölcse.

 

²²²

vissza

a TARTALOMHOZ (98)                                                a KÖNYVTÁR oldalra