Az őszi kántorböjt napjai ebben az évben: szeptember 21., 23. és 24.
Bűnbánatot tartani mindenkor helyes és talán mindig szükséges is. Egyes egyházi atyák meggyőződése szerint az őszi kántorböjtöt külön apostoli utasításra kell megtartani.
     Ezekben a napokban az Egyház azt kívánja, hogy gyermekeinek buzgósága jelentősen megnőjön. Hiszen ilyenkor nemcsak azoknak a bűneire gondol, akik vasárnaponként misére járnak, hanem azokéra is, akik az Úr hívását nem vagy már nem hallják. Éppen ezek kedvéért – akiknek bűne Isten előtt olyan súlyos, ugyanakkor bűnbánata oly csekély – hív az Egyház ezekben a napokban istentiszteletre. Az isteni szeretet a helyettesítő bűnbánatra és elégtételre gondolt – az emberek kedvéért.

A kántorböjti napokon arra gondolunk, milyen volt az Úristen az e napokat megelőző időben hozzánk. Meg kell vallanunk: tele szeretettel. Ugyanakkor azt is fel kell idéznünk magunkban, milyennek kellett volna nekünk Istenünkkel szemben lennünk: tele hálával. És valóban ilyenek voltunk?
     Isten jóságát olyan gyakran válaszoljuk meg hálátlansággal és hűtlenséggel, olyan gyakran pocsékoljuk el a felénk nyújtott jót, nem akarjuk azt tenni, áthágjuk Isten parancsait. A vezekléshez elégtétel tartozik, az Egyház ezt tanítja. Csak az elégtétel hozza meg a kibékülést.
     A bűnbánat a jogtalanságtól és az igazságtalanságtól való elfordulást jelenti. Az utóbbi nem csak abból áll, hogy rosszat teszünk, hanem abból is, hogy a kötelességszerű jót nem tesszük meg vagy elmulasztjuk.

A böjtölés lemondást jelent valamiről, amit egyébként birtokolunk, amire jogunk van. A testi böjt csak eszköz. Nincs értelme, ha nem jár vele lelki önmegtagadás, a bűnről való lemondás.
     Ugyanakkor a bűnbánatra és a vezeklésre nem a félelemnek, hanem a szeretetnek kell elvezetnie bennünket. De a jócselekedetek nélküli szeretet nem szeretet.

Látogassuk a szentmisét!
Vegyünk részt a gyónás szentségében!
Sokszorozzuk meg ezekben a napokban imádságainkat és vezekléseinket!