hagyományhű magyar katolikusok SZŰZ MÁRIÁNAK, MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJÉNEK felajánlott honlapja

          SZENT MARGIT LAP
          A fenti címmel megjelenő havilap első száma 1995 decemberében készült el.
          2005 júniusában pedig már a 109. szám látott napvilágot. Ehelyütt kerül folyamatosan
          feltöltésre az összes eddig megjelent és ezután megjelenő szám anyaga.

          „Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt.”
               (Mt 10,32)


2005. november - 114. szám

Tartalom:

    U      A közeljövő jelentős eseményei
    U      In Memoriam aeternam - Marcel Lefebvre érsek
    U       „Az elől álló színész nem tetszett”
    U      Hírek az Egyház életéből
              - Nyilvános gyónás
              - Remélhetőleg vége van
              - A jövő egyháza: vagy a hitben szilárdan rögzített lesz, vagy nem lesz
              - Bécsi egyházmegye: „Szabad prédikálnom”
              - Kútba esett a Biblia katolikus-evangélikus „egység-fordításának” revíziója
              - Inkább egy becsületes protestáns, mint egy katolikus egyházvezető, aki saját vallását protestánssá akarja tenni
    U      Kápolnánk rendje
    U      A Tízparancsolat - 4. rész



A közeljövő jelentős eseményei

2005. november 27.: Ádvent első vasárnapja
A liturgikus év első vasárnapja. Ott állunk az egyházi év és a karácsony kapujá- ban. Ezért az Egyház rámutat az Úrra, aki eljött szegénységben és alázatosságban, hogy megváltson bennünket és az Úrra, aki eljön mégegyszer dicsőségben és hatalomban, hogy megítélje az eleveneket és holtakat. Ezért a mai vasárnap alaphangulata a félelem, mert „a félelem a bölcsesség kezdete”. Ezt a félelmet akarja bennünk felkelteni édesanyánk, az Egyház, hogy rettegve a Bírótól, meneküljünk a Megváltóhoz. Az újesztendő kapujában az utolsó ítélet harsonája fogad: rövid az idő, jön az örökkévalóság. Térjünk meg tehát, tekintsünk bizalommal a Megváltóra, hogy ne kelljen remegnünk az eljövendő Bírótól. Íme a mai vasárnap nagy döntése: vagy-vagy. Vagy a kegyelmes Megváltó – vagy a szigorú ítélő Bíró. Melyiket válasszuk?

2005. november 29.: Lefebvre érsek születésének 100 éves évfordulója

2005. december 8.: Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepe
Mindjárt az egyházi év kezdetén, december 8-án csodálja meg a liturgia a megváltás nagy napjának kedves hajnalcsillagát, és dicsőíti azt a hittitkot, hogy Mária Isten különöse kegyelméből, Jézus Krisztus érdemeiért az eredeti bűn minden foltjától ment maradt. Amikor IX. Pius pápa 1854. december 8-án mint isteni kinyilatkoztatást kihirdette ezt a tant, akkor csak egy már régen általános meggyőződésként meglévő hittitkot rögzített katolikus dogmaként. – Ezen ünnep titka megmutatja az emberi szépség legtökéletesebb ideálját, melyre testben és lélekben nekünk is törekednünk kell.

2005. december 8.: A II. Vatikáni Zsinat záróülésének 40 éves évfordulója


In Memoriam aeternam - Marcel Lefebvre érsek
írta: Pater Franz Schmiedberger

Marcel Lefebvre érsek, akinek ez év november 29-én ünnepeljük születése 100. évfordulóját, kétségtelenül a 20. század egyik legnagyobb embere és vitathatatlanul a II. Vatikánum utáni Egyház legnagyobb személyisége volt. A reformokkal és a romboló erőkkel szembeni ellenállásával sok bajtól óvta meg az Egyházat. Másodsorban szóval és tettel is megmutatta a krízis legyőzésére szolgáló utat: ez az út a papság szentsége, a családban uralkodó igazi keresztény szellem, a lelkeknek az örökké érvényes katolikus elvek szerinti formálása a katolikus iskolákban és lelkigyakorlatos házakban, a katolikus szerzetesi élet és végezetül a katolikus állam, ahol törvényei és szelleme által a mi Urunk Jézus Krisztus valóban uralkodik. Harmadsorban a Papi Közösség és ágazatainak megalapításával, amelyet a közösség köré gyülekező rendi közösségek erőteljesen támogatnak, egy kis virágzó kereszténységet élesztett újjá. Ez a kis keresztény sziget lesz a jövőben a középpontja az Egyház számára új szükséges reform megvalósításának.
     Az augusztus 29-i audiencia során alapítónkat maga XVI Benedek pápa két ízben is az elismerés és csodálat szavaival illette: először „erről a tiszteletreméltó Lefebvre érsekről” beszélt, egy másik mondatában pedig „az egész Egyháznak erről a nagy emberéről”. Mgr. Lefebvre az Istenember hármas feladatában való részesedésében valóban tökéletes harmóniában volt egyszerre tanító, pásztor és pap.
     Rajtunk, pap-fiain, és a velünk összeköttetésben levő híveken áll, hogy művét hűséggel, bátorságban és kitartásban folytassuk és az ő Istentől rendelt küldetését teljes mértékben bevégezzük.


Remélhetőleg vége van
Részlet a katolikus újság, „Die Tagespost” október 27-i számából:
„Már néhány évtizede annak, hogy a Szent Péter téren vagy a Szent Péter bazilikában celebrált mise vagy liturgikus ünnepség példásnak, útmutatónak, vagy csak egyszerűen egészében szépnek nevezhető lett volna. Az elmúlt időkben sokkal inkább bizonyos gondatlanság és liturgikus, valamint zenei kísérletező kedv – mely olykor letaglózásként hatott – egy nem mindig könnyen identifikálható gesztusvilággal összekötve volt a jellemző a különböző szertartásokra. II. János Pál súlyos jelenléte gyakran elterelte a figyelmet ezekről a dolgokról. Mindez április óta megszűnt. És remélhetőleg definitív.”


Kápolnánk rendje
Pater Weigl útmutatásai
(elhangzott – első ízben – az októberi szentmise után, azaz 2005. október 16-án)

Pater Weigl az októberi mise után felhívta a hívek figyelmét a megszépült, befejezés előtt álló kápolnánkban való helyes viselkedésre. Útmutatásainak rövid összefoglalója a következő. Weigl atya elsősorban a következő pontokra hívta fel a figyelmet:
    a. A kápolna területén elhelyezett írásokra, újságokra vonatkozó szabályokra;
    b. A kápolna szakrális részén, azaz az oltár és a – nemsokára elkészülő – áldoztatórács közötti térben való helyes viselkedésre;
    c. A férfiak öltözködésére;
    d. A nők öltözködésére;
    e. A hívek szentmise alatti helyfoglalására.

a. Weigl atya, mint a kápolnáért felelős vezető, nyomatékosan felkérte a híveket, hogy a jövőben tudta nélkül semmilyen újságot, felhívást, közleményt, szórólapot, aláírásgyűjtő listát, egyszóval semmilyen iratot ne helyezzenek el a kápolna előszobájában, illetve ilyet a kápolna területén ne terjesszenek. Aki szeretne valamilyen iratot kitenni, előzőleg mutassa meg, és tartalmát fordítsa vagy fordíttassa le neki.

b. A kápolna szakrális, azaz az oltár és áldoztatórács közötti területére, a jövőben csak liturgikus öltözetben lehet belépni. Weigl atya bejelentette, hogy a ministránsokat utasítani, illetve oktatni fogja a mise alatti helyes viselkedésre, hogy a lehetőségeken belül méltó és a római misekönyv előírásainak megfelelő módon ünnepelhessük a szentmisét.

c. A férfiak figyelmét felhívta a szentmiséhez illő öltözködésre és viselkedésre (a hanyag öltözet és ülés elkerülésére).

d. Weigl atya leghosszabban a nők öltözködésére tért ki. Felhívta a figyelmet a 2004. nyarán az Ursprung und Zielben erről a témáról írt cikkére. E problémával kapcsolatban két pontot emelt ki: a hajfedő viseletét és a nadrágviseletet.
    A Szentírásban Szent Pál világosan figyelmeztette az asszonyokat a hajfedő viselésére. Weigl atya néhány fátylat is hozott magával, amelyeket a jövőben ki lehet kölcsönözni. Minden asszonyt megkért, hogy ezentúl csak fátyollal lépjen be a szentmise termébe.
    A nadrágviselettel kapcsolatban megismételte a katolikus tanítás erre vonatkozó előírásait. Isten az embert férfinak és nőnek teremtette, s mindkettőjüknek különleges és nemüket meghatározó feladatokat adott. A női nemet az utódok világra hozásának feladatával a teremtésben való részvétellel is kitüntette. Ezért – mondta Weigl atya – a nőnek takarni illik magát: és erre a feladatra a legszűkebb szoknya is alkalmasabb, mint a legbővebb nadrág. Az atya még azt is megemlítette, hogy az ókorban még lovagolni is szoknyában lovagoltak, tehát a szoknya ebben sem akadályozta az embert. (Külföldön a Szent X. Pius Papi Közösség kápolnáiban, templomaiban, összejövetelein szinte egyetlen nadrágos nőt sem lehet látni.) Bár a katolikus nőnek sehol nem illő nadrágot viselnie, Weigl atya csak azt kérte, hogy a szentmisére ne jöjjenek a hölgyek ezentúl nadrágban.

e. A szeptemberi miséken nálunk idéző pap által megkövetelt ülésrendet Weigl atya túlzónak és így fölöslegesnek tartja. Ez akkor volt szokásban, amikor a nők és férfiak nyilvánosan szinte csak a templomban találkoztak. Akkoriban ilyen előírásokkal igyekeztek megelőzni, hogy a főleg fiatal emberek figyelme a szentmise helyett az előttük vagy mellettük ülő másik nem képviselőire terelődjön.


Ehhez a témához kapcsolódik az „Ursprung und Ziel” 1997 november havi 103. szá-mában a 16. oldalon Pater Schmidberger az osztrák disztrikt akkori elöljárójának tollából – nyilván nem ok és célzatosság nélkül – megjelent útmutatása a hívek szentmise alatti helyes viselkedéséről.


A hívek magatartása a mise alatt

(Vastag betűvel a minimális viselkedési normák állnak. Csendes mise alatt az oltár két oldalán 1-1 gyertya ég, míg az énekes mise alatt 3-3. Magyarországon szombatonként általában csendes misét, vasárnaponként pedig énekes misét mutat be a pap.)

„Anélkül, hogy katonai fegyelmi előírásokat akarnánk a szentmisén való részvételre előírni, a hívek figyelmét a következő viselkedési szabályok betartására hívjuk fel:

1. Csendes mise (missa lecta):     A hívek a pap be- és kivonulásakor, az Evangélium és az utolsó Evangélium olvasásakor állnak, különben végig térdelnek.

2. Énekes mise (missa cantata):

  • A pap bevonulása: a hívek állnak
  • Lépcsőimádság: a hívek térdelnek (ha énekelnek, akkor sok helyütt az a szokás, hogy állnak)
  • Kyrie és Gloria: a hívek állnak (ha a pap a Gloria éneklése alatt leül, akkor vele a hívek is leülnek, de az ének után a pappal együtt ők is felállnak)
  • Könyörgés: a hívek állnak (viola és fekete színben mondott misénél térdelnek)
  • Szentlecke: a hívek ülnek
  • Átvonulásra és Ünnepi ének (Graduale, Tractus, Alleluja, Sequentia): a hívek ülnek
  • Evangélium: a hívek állnak
  • Hiszekegy (Credo): a hívek állnak (térdhajtás az Et incarnatus est-nél) (ha a pap a Credo éneklése alatt leül, akkor vele a hívek is leülnek, de az ének után a pappal együtt ők is felállnak)
  • Felajánlás (Offertorium): a hívek térdelnek (a régi misekönyvek szerint állnak)
  • Prefáció és Sanctus: a hívek állnak
  • Kánon (a Sanctus után): a hívek térdelnek
  • Miatyánk (Pater noster): a hívek állnak (viola és fekete színben mondott misénél térdelnek)
  • Agnus Dei: a hívek állnak (utána rögtön letérdelnek)
  • Áldozásra (Communio): a hívek térdelnek
  • Áldozás utáni imádság (Postcommunio): a hívek állnak
  • Elbocsátás (Ite Missa est): a hívek állnak
  • Áldás: a hívek térdelnek
  • Utolsó Evangélium: a hívek állnak (térdhajtás az Et verbum caro factum est-nél)
  • A pap kivonulása: a hívek állnak


vissza
a SZENT MARGIT LAP oldalra                                       a KEZDŐLAPRA