SZENT MARGIT LAP           A fenti címmel megjelenő havilap első száma 1995 decemberében készült el.           2005 júniusában pedig már a 109. szám látott napvilágot. Ehelyütt kerül folyamatosan           feltöltésre az összes eddig megjelent és ezután megjelenő szám anyaga.           „Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt.”                (Mt 10,32)

2006. augusztus - 123. szám Tartalom:     U      Weigl atya búcsúlevele     U      Az „ÉN” a hitben Luther Mártonnál - 7. (befejező) rész - írta: Paul Hacker     U      A Hiszekegy kifejtése - Bevezetés - írta: Aquinói Szent Tamás     U      Három jótanács a nyaraláshoz - írta: P. Martin Fuchs

PATER MICHAEL WEIGL BÚCSÚLEVELE 2006. július 27. Kedves Barátaim és Jótevőink, az „Ursprung und Ziel” július-augusztusi számát már megkapták, ezért ezzel a körlevéllel ragadom meg az alkalmat, hogy köszönetemet fejezzem ki Önöknek. Mivel a hat éves hivatali időm véget ért, éppen most érkezett meg Jaidhofba utódom, H. H. P. Helmut Trutt – egykori szemináriumi évfolyamtársam –, hogy a disztrikt vezetésére felkészüljön. Ha felidézem magam előtt az elmúlt éveket, csak köszönettel ámulhatok, hogyan tud a Jóisten, minden emberi gyengeséget kivédve, irgalmasságában mindent sokkal jobban elrendezni, mint ahogy mi, emberek azt valaha is álmodtuk volna. Mind paptársaim, mind Önök, hívők több ízben bebizonyították, hogy nem lankadnak az isteni akarat teljesüléséért könyörögni. Isten segítségével Trutt atyának ugyanígy sikerülni fog nem csak az osztrákok, a magyarok, a csehek és a szlovákok különböző mentalitását megismerni, hanem ezen felül katolikus hitünk megszilárdításában és elterjesztésében eredményesen közreműködni. A rendfőnöknek őszintén hálás vagyok, hogy Svájcban egy „jól összeszokott” priorá-tusba kerülök, ahonnan az időközben már 89 éves kort elért édesanyámat könnyebben tudom meglátogatni. Hogy hazámról és Önökről mind imáimban nem feledkezem meg, nem szükséges még meg se említenem. Fogadják végezetül papi áldásomat

HÁROM JÓTANÁCS A NYARALÁSHOZ P. Martin Fuchs levele a hívekhez Kedves Hívek, ami a múltban a legtöbb ember számára magától értetődő volt, az korunkban ma már nincs így; szabadjára engedtek mindent. Sok gyermek nem tudja már, hogyan viselkedjen, különösen azért, mert a felnőttek nem mutatnak jó példát, és nem figyelmeztetik őket semmire. Íme, három jó tanács a szünidőre: 1. Legyen gondjuk a szemérmes, tiszteletteljes öltözködésre kint a világban is, de különösképpen a templomban! – Az öltözék arra emlékeztet, hogy ősszüleinket eredetileg Isten csillogása és kegyelme ölelte körül. Nem ismerték a rossz vágyakat és ezért ruhára sem volt szükségük. Csak az elkövetett bűn után vették észre, hogy mezítelenek, és ekkor kezdtek el szégyenkezni. A bűn elrabolta az embertől a megszentelő kegyelmet és a belső rendet is. A szemérem az a védőbástya és az az erény, amely mind a saját, mind mások érzékeitől mindazt távol tartja, ami a tisztaság megsértésére csábíthat. Nem csak magunkkal, hanem másokkal szemben is felelősek vagyunk. Aranyszájú Szent János írja: „Azt állítjátok, hogy másokat nem csábítotok a bűnre. Szavaitokkal nem is teszitek, de öltözéketekkel és viselkedésetekkel ezt teszitek. Aki egy másik embert a szívében vétekre csábít, hogyan lehetne ártatlan?” Egy egyszerű szabály segít és megmutatja nekünk, hogy valóban szemérmesek vagyunk-e. Kérdezzük meg magunktól, ha kételyeink támadnak öltözékünkkel kapcsolatban: „Vajon az Üdvözítő elé mernék lépni ebben a ruhában?” Aki Istent vagy csak egy embert valóban szeret, mindent megtesz azért, hogy ne veszítse el. Tiszteletteljes félelemmel igyekszik, hogy semmi olyat ne tegyen, ami a szeretett lénytől elszakíthatja. És ez a szakítás – a kegyelmi állapot elvesztése – a halálos bűn által megtörténik. Ügyeljünk hát öltözékünk szemérmes voltára! 2. Válasszák ki nyaralási pontjukat úgy, hogy legalább vasárnaponként hallgathassanak szentmisét! 3. Fordítsanak időt az imádkozásra! Mélyítsék el hitüket jó könyvek olvasásával! Ha már az év folyamán nem mindig van időnk elegendő imára, akkor legalább a szabadságunk alatt szakítsunk rá időt. Ha még ekkor sem találunk rá alkalmat, akkor egyáltalán mikor fogunk rá időt találni?