SZENT MARGIT LAP           A fenti címmel megjelenő havilap első száma 1995 decemberében készült el.           2005 júniusában pedig már a 109. szám látott napvilágot. Ehelyütt kerül folyamatosan           feltöltésre az összes eddig megjelent és ezután megjelenő szám anyaga.           „Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt.”                (Mt 10,32)

2007. április - 131. szám Tartalom:     U     „ Feltámadtam és íme veled vagyok” - P. Stefan Frey húsvéti levele a hívekhez     U     „ Boldogok az egyűgyűek” - részlet Lepsényi Miklós prédikációjából     U      Az áldozat, az áldozat bemutatása - 1. rész - írta: P. Matthias Gaudron és részlet a Szunyogh Xavér misszaléból     U      A szentmise története - 7. rész - írta: Dr. Petró József (ez cikk csak később lesz olvasható a honlapon)

„BOLDOGOK AZ EGYŰGYŰEK” Részlet Lepsényi Miklós újévi prédikációjából Nagy Sándor, ki az ismert világ legnagyobb részét meghódítá, kinek szavára milliók siettek ontani véröket, sír és boldogtalan, míg Remete Szent Pál, kinek minden birtoka az a fekete kenyérdarab, melyet Isten egy holló szájában küld neki naponként s az a csend, melyet a puszta magánya ad, boldog! Miként lehet ez? Hát a nélkülözés jobb, mint az élvezet? A szegénység jobb, mint a gazdagság? A gyengeség, mint a hatalom? Miként lehet ez? Mi, kiket egy magasabb eszmény lelkesít a földnél, a földi dolgoknál, a jelen élet örömeinél, könnyen tudunk választ adni e kérdésre, de a világ fiát e két kép zavarba ejti, oly útvesztőbe viszi, melyből nem talál kivezető utat. Megáll, néz és bámul, csak bámul itt. Kérdést, kérdés után intéz önmagához, de feleletet hiába vár. S mi a mi válaszunk? Ím ez: „Boldogok az együgyűek, azaz azok, kiknek csak egy ügy: maguk megszentelésének ügye fekszik lelkükön, mert nagy békességet élvezendnek.” Egy jámbor férfiú mondja ezt, Kempis Tamás, a Krisztus követése című remek könyv szerzője. Ha tehát azok a boldogok, kiknek csak a maguk megszentelése fekszik szívükön, azonnal eloszlik csodálkozásunk s megtaláljuk a például felhozott két egyén különböző, sőt feltűnő és szembeszökő lélekállapotának okát. Nagy Sándor nem volt boldog, mert nem törekedett önmegszentelésére, szent Pál, a vén remete boldog volt, mert csak egy ügynek, önmegszentelése ügyének élt.