SZENT MARGIT LAP           A fenti címmel megjelenő havilap első száma 1995 decemberében készült el.           2005 júniusában pedig már a 109. szám látott napvilágot. Ehelyütt kerül folyamatosan           feltöltésre az összes eddig megjelent és ezután megjelenő szám anyaga.           „Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt.”                (Mt 10,32)

2008. február - 141. szám Tartalom:     U      A menny legfőbb jutalma Isten színről színre való látása - P. Göttler februári levele a salzburgi hívekhez     U      Pascendi Dominici Gregis - 6. rész - Szent X. Pius pápa enciklikája a modernisták tévedéseiről     U      A szentmise története - 17. rész - írta: Dr. Petró József (ez cikk csak később lesz olvasható a honlapon)

A szentmise története (Részlet) Praefatio

Az evangélisták megjegyzése szerint az Úr Jézus az utolsó vacsorán, mielőtt az Oltáriszentséget és a szentmisét alapította volna, «hálát adott» («gratias egit», Mt 26,27; Lk 22,19). Ezért már az ősegyházban is az Oltáriszentséget, illetve a szentmisét hálaadásnak, vagy görög szóval eucharistiának nevezték. De nemcsak ez az elnevezés, hanem a régi egyház sok mélyértelmű imádsága is mutatja, hogy a szentmisével kapcsolatban a keresztények ünnepélyes formák között fejezték ki hálájukat Istennek a vett jótéteményekért. A hála szava a szentmise folyamán többször fölcsendül, legfölségesebb hálaimádság azonban mégis a praefatio, melyben ez a hála szinte költői formában nyilatkozik meg. A pap – miután Dominus vobiscum-ot mondott s ezáltal a hívek figyelmét erre a magasztos imádságra felhívta – felemeli a kezeit s gyönyörű dallammal kísérve énekli: Sursum corda! – Fel a szívekkel!      A szentáldozat kiemeli a keresztényeket a hétköznapiságból, mert abban a mennyek kapui tárulnak fel a hívek előtt. Ezért szent Ciprián tanúsága szerint már a III. században a pap felszólította a híveket, hogy emeljék fel szíveiket az Úrhoz s már akkor ez volt a hívek válasza: Habemus ad Dominum ! – Emeljük az Úrhoz!      Ennek a válasznak a latin fogalmazása nem valami szerencsés, érezni lehet, hogy görögből fordították latinra. Azután a pap kifejezi a praefatio vezérgondolatát, mikor kezeit összezárva s a Deo szóra fejét mélyen meghajtva énekli: Gratias agamus Do-mino Deo nostro – Adjunk hálát a mi Urunknak, Istenünknek. A nép válasza: Dig-num et justum est – Méltó és igazságos, bizonyítja a jelenlevők készséges hozzájárulását a hálaadó imádsághoz. Érdemes megemlítenünk, hogy az apostoli konstitúciókra visszavezethető szokás alapján néhány keleti liturgiában a pap itt keresztet vet magára. Ez is mutatja, hogy a praefatiót már a régiek is a szentmise nagyon fontos részének tartották. Hogy milyen mély értelmet tulajdonítottak már az első századokban ennek az imának, azt megállapítjuk jeruzsálemi szent Cirill püspök (†386) írásaiból, aki több, mint másfélezer évvel ezelőtt így buzdította a keresztényeket: «Azután (vagyis a békecsók után) az áldozatot bemutató pap így kiált: Fel a szívekkel; mert valóban ebben a legfelségesebb órában a szívünket Istenhez kell emelnünk és nem a föld s az anyagi dolgok felé irányítanunk. Azután így válaszoltok: Felemeltük az Úrhoz, hogy e nyilatkozatokkal az előbbi felszólításnak eleget tegyetek. Senki se legyen tehát közületek csak úgy jelen, hogy szájával ugyan mondja: Felemeltük az Úrhoz, lelkével azonban a földi élet gondjainál időzzék. Istenre állandóan gondolnunk kell. Mivel ez azonban az emberi gyarlóság miatt lehetetlen, azért legalább ebben a legmagasztosabb órában ne mulasszuk azt el. Azután a pap így szól: Adjunk hálát az Úrnak, mert igazán van okunk rá, hogy hálát adjunk azért a kegyelemteljes meghívásért, amellyel bennünket, ellenségeit saját gyermekeivé tett. Ti erre így feleltek: Méltó és igazságos, mert valóban Istennek hálát adni megfelelős igazságos cselekedet.»      Jeruzsálemi szent Cirill e szavaiból látjuk, hogy a praefatio előtti liturgikus felszólítások már a IV. században használatosak voltak. Sőt szent Ágoston szerint a «Dig-num et justum est» az V. században még a liturgián kívül is élt a nép ajkán. Egyik levelében ugyanis szent Ágoston leírja, hogy egy választás alkalmával a hippói nép így kiáltozott: «Istennek hála, Krisztusnak dicséret (23-szor kiáltották); éljen Ágoston (16-szor kiáltották); méltó és igazságos (28-szor kiáltották)» Ezek a kiáltások népgyűléseken, sőt a római szenátus gyűlésein is előfordultak. Természetesen nem a liturgia kölcsönözte ezeket a szavakat a népszokásból, hanem ellenkezőleg a nép a szent cselekményeknél hallott szavakat olykor profán eseményeknél is használta.

Februári istentiszteleti rend

február 9. február 10. február 16. február 17.

szombat vasárnap szombat vasárnap

Hamvazószerda utáni szombat NAGYBÖJT ELSŐ VASÁRNAPJA Tavaszi kántorböjt szombatja NAGYBÖJT MÁSODIK VASÁRNAPJA

18 óra 10 óra 18 óra 10 óra

szentmise ünnepi mise, utána hamvazkodás szentmise ünnepi mise, utána szentségi áldás