Bízzatok, mert én legyőztem a világot
(Jn 16,33)
Bűn nélkül fogantatott szeplőtelen Szűz Mária,  
könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk  
(Csodásérem)  

    hagyományhű magyar katolikusok

SZŰZ MÁRIÁNAK,
MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJÉNEK
felajánlott honlapja    

AZ EGYHÁZ FŐ ÜNNEPEI

AZ ÜNNEPEK MAGYARÁZATAI
A SZUNYOGH XAVÉR FÉLE MISSZÁLÉBÓL


JÚLIUS HÓ
 

A megváltás ünnepkörének befejezése:
A PÜNKÖSD UTÁNI VASÁRNAPOK
Megváltásunk misztériumait végig megünnepeltük. A kegyelem ezek által újra szívünkbe szállt, megerősödött és gyarapodott. Most kezdődik a nyugodt növekedés és érés, a kipróbálás és a megpróbáltatás ideje. Ez tart egész nyáron és őszön át. És valóban, erre a két évszakra gondolva, két észrevétlenül egymásba olvadó részre tudjuk osztani ezt az időt. A fordulópont a Pünkösd utáni 18. vasárnap. Az ez előtti időszak inkább visszatekint a múltba, a Húsvét ünnepére és a kegyelmekre, amelyeket hozott. Az utána jövő viszont már előretekint, és Krisztus eljövetelére készül maga is, és erre készít minket is. A vasárnapok misztérium ünnepe kegyelmi hatásában jelenlevő valósággá teszi az üdvösség azon tényét, amelyre elsősorban irányul.

Krisztus, az Úr, az égben trónol, az Egyház azonban itt maradt a földön, és várja az Ő visszatérését. Ebből a tényből és ennek következményéből fakad ennek az egész időnek a hangulata. És ez a hála: ezért a megváltásért „hálát adva” (azaz „Eucharisztiát tartva”) tekintenek az Egyház tagjai Krisztusra. Örömmel gondolnak Húsvétra, mely nekik a megváltást, Krisztusnak pedig a dicsőséget hozta. A hívők számára minden vasárnap új Húsvét. Ezért a régi időben vasárnap, a feltámadás napján, csak állva imádkoztak. Ennek nyoma még, hogy vasárnap a Mária-antifonát és az Úrangyalát állva imádkozzuk. Vasárnap a szenteltvízzel való meghintés keresztségünkről és a mi lelki feltámadásunkról való megemlékezés.

De földi életünk, az időben való járásunk, „távol az Úrtól” e Krisztus-ellenes világban az Egyház számára szenvedést, üldözést és az üdvösség ellenségeivel való harcot hozza magával. És a belsőbe, a hívők szívébe is be akar hatolni a világ lelke, és valóban talál is utat oda. Ebből fakad a vágy, a forró kívánság: szabadulni, megváltva lenni ettől a fáradságtól, ettől a harctól. Vágyakozással telítve néz a liturgiában a hívő lélek Krisztus eljövetele elé, aki ezt a megváltást hozza. Oly szívesen időzne Krisztusnál, fejénél és vőlegényénél, a megdicsőülésben. Ez a liturgia másik nagy érzelme ebben az időben.

Az Egyház a Pünkösd utáni vasárnapokon a frissen rügyező élet zöld színébe öltözik. Az Egyház magasztos küldetését a Pünkösd utáni időben a Szentlélek Úristen csendes működésének megfelelően tölti be, minden nagyobb változatosság és minden különösebb ünnepi fény nélkül. A vasárnapi evangéliumok, a Szent Pál leveleiből vett olvasmányok legnagyobb része, de különösen a forma és gondolatmélység tekintetében utolérhetetlen oratiók, a közös imádságok juttatják kifejezésre, amire a léleknek az üdvösség szempontjából szüksége van, és amit Istentől kell és szabad remélnie: a bocsánatot, a kegyelmet, az Istennel való egyesülés boldogságát. Mindezeket azonban a Szentlélek Isten működése adja meg nekünk addig a napig, amíg az Úr mint ítélőbíró eljön, hogy megítélje az embereket, jókra és rosszakra, kiválasztottakra és átkozottakra ossza szét. Azért lesz a Pünkösd utáni idő utolsó vasárnapjain az evangélium tárgya az általános utolsó ítélet, amely az egész egyházi évnek méltó és jelentőségteljes befejezését adja.

Az egész egyházi év szent idejével és ünnepeinek misztériumával újra megjeleníti előttünk Jézus életét, kiváltképp megváltói működését. Krisztus ma is él Egyházában és az Egyház által mi bennünk. Azért lelki szemeinket állandóan rá kell irányítanunk, amikor az Egyház vezetésével a liturgikus évet átéljük.

 
július 1. JÉZUS KRISZTUS LEGDRÁGÁBB VÉRÉNEK ÜNNEPE:
Ezen ünnep liturgikus tárgya Jézus Krisztusnak, az Istenembernek igaz vére, amennyiben az Úr azt keserves szenvedése alkalmával bűneink engesztelésére és eltörlésére zálogul kiontotta. A szentséges Vér ünnepe háládatosságra és szeretetre figyelmeztet minket, de áldozatkészségre is, lelki üdvünk érdekében.
Krisztus legszentebb vérétől megkülönböztetjük a szent vér ereklyéket. Ezek vagy néhány cseppnyi maradékok Krisztus valóságos véréből – például megkínzatásának eszközein –, vagy pedig az áldozókelyhekben levő vérből, vagy az átváltoztatott ostyában csodálatosan megjelenő vérből. Az ilyen vérereklyéket már csodás eredetük miatt is a legnagyobb tisztelet illeti meg, de imádat nem. Csakis az ú. n. cultus relativusra méltók. Ilyen ereklyeként tisztelik Rómában a szent lépcsőt, Torinoban a sírlepedőt, Aachenben a kendőt, Rómában az ostorozási oszlopot, ezenkívül Weingartenben, Reichenauban és egyebütt a szent vér egyes kis részeit.
A legdrágább Vér ünnepét IX. Pius pápa rendelte el 1849-ben, hálából a gaetai fogságból való kiszabadulásért.

Communio: Krisztus egyszer áldoztatott fel, hogy sokaknak bűnét elvegye; másodszor bűn nélkül fog megjelenni, az őt váróknak üdvösségére.

 
július 2. Sarlós Boldogasszony napja
A Szűzanya megtudta az angyal szavaiból, hogy Erzsébet nemsokára szülni fog, azért elment meglátogatni őt. Egy kedves legenda szerint útjában egy elszáradt fákból és tüskés bokrokból álló erdőn ment keresztül és utána kizöldelltek a fák és virágot hoztak a tüskék. Járjunk mi is Jézussal szívünkben. Mikor megérkezése után Mária üdvözölte Erzsébetet, a gyermeket az Úr Erzsébet ölében megszentelte, az anya pedig a Szentlélektől eltelt és mindkét asszony halhatatlan szavakkal (a Magnificat-tal és az Üdvözlégy Mária második részével) hirdeti a világnak közeli üdvét. Minthogy az evangélium adatai szerint Erzsébet az Isten anyja előtt hat hónappal fogant s Mária mintegy három hónapig Erzsébetnél tartózkodott, ezért ez a látogatás március végétől június végéig tarthatott, vagyis Szent János születéséig. Mert ez a szeplőtelen fogantatás után három hónapra és a szenteste előtt hat hónappal történt. Az ünnepet ezért a látogatás végére, János oktávájának napjára tették, mert a látogatás kezdete a böjti időre esik, amikor az Egyház nem szívesen tart ünnepet.
Máriát Zakariás házából való visszatérése után magához vette Szent József, azaz a törvény szerint feleségül vette. Innentől kezdve a világ előtt a legtisztább Szűz Szent Józsefnek hitestársa.
Sarlós Boldogasszony ünnepét Szent Bonaventura kezdeményezésére 1263-ban hozták be a ferencrendieknél. VIII. Bonifác pápa 1389-ben az egész Egyházra kiterjesztette. Hosszú ideig parancsolt ünnep volt. IX. Pius másodrendű ünneppé tette.

Introitus: Üdvözlégy, szent szülő, mert te szülted a Királyt, ki az eget és a földet kormányozza mindörökkön örökké.

 


PÜNKÖSD UTÁNI ÖTÖDIK VASÁRNAP:
A krisztusi felebaráti szeretetre tanít a mai szentmise. Az Egyházban mindnyájan Krisztus misztikus testének tagjai lettünk, tehát szeretnünk kell mindazokat, akik velünk együtt ugyanazon isteni természetben egyesülnek. De ennek a felebaráti szeretetnek az Isten iránt való szeretetből kell fakadnia. Az evangélium mutatja, hogy amire Szent Péter tanított a szentleckében, az nem más, mint az Úr Jézus tanításának kifejtése, gyakorlati alkalmazása. És minden szentmise előtt kellene a mai evangéliumra gondolnunk, de legalább ma hozzuk helyre, ha lelkiismeretünk azt mondja, hogy mi sem járulhatunk igazán áldozatunkkal az oltárhoz, nem vehetünk részt megfelelő lélekkel a szentmiseáldozatban.

Introitus: Halld meg, Uram, szózatomat, mellyel hozzád kiáltok: légy segítőm, ne hagyj el és ne vess meg engem, Istenem, én segítségem.

 
július 7. Szent Cirill és Metód püspökök és hitvallók:
Szent Cirill (†869) és Metód (†885) testvérek Szalonikiban születtek, majd a szlávok közé mentek téríteni és a szlávok apostolai lettek. Írást szerkesztettek számukra, lefordították a szent könyveket, megalkották a szláv liturgiát.

Offertorium: Csodálatos az Isten az ő szentjeiben: Izrael Istene ad erőt és hatalmat népének: áldott legyen az Isten.

 

PÜNKÖSD UTÁNI HATODIK VASÁRNAP:
A mai szentmise megtanít minket arra, hogy mily eszközökkel tudja az Egyház megtartani és megújítani a lelkekben a természetfölötti életet. Eszünkbe idézi tehát a szentleckében a keresztséget, amikor Szent Pál mélyértelmű hasonlattal egybeveti Krisztus halálával a mi keresztségünket. Mind a kettő elveszi a bűnt és új életet ad. Ha igazán Krisztusé akarunk lenni, akkor meg kell halnunk a bűnnek, mert csak így élhetünk Krisztussal. Az evangéliumhoz pedig Szent Ambrus fűz gyönyörű magyarázatot. A hét kenyér – szerinte –, mellyel Krisztus az egész sereget táplálta, jelenti a hét szentséget, a lélek természetfölötti életének forrásait. A kenyér szétosztását azután rábízta az apostolokra, amint ma is utódaikban, a papokban, az apostolok osztják szét a hivők seregének a szentségeket. A fentmaradt morzsák a szentségek kimeríthetetlen erejét jelképezik. Ebben van a liturgiának páratlan értéke, mert a szentségek kiszolgáltatása a papok által csak a liturgiában történik, és azért igaz, hogy a liturgiában való részvétel az igazi katolikus élet legelső és nélkülözhetetlen forrása. Erre gondolva oly megnyugtató lesz minden imádságunk a szentmisében a jobb és szebb élet után, mert érezzük, hogy az Egyház ezen hatalmas eszközei segítenek a megvalósításban. A mai vasárnap liturgiája is az egész liturgia alapvető tanítását erősíti meg: természetfölötti életünkben legbiztosabb út a célhoz, ha az Egyházzal együtt érzünk, imádkozunk és élünk.

Introitus: Az Úr az ő népének erőssége és Felkentjének megmentő védelmezője: mentsd meg népedet, Uram, s áldd meg örökségedet és kormányozd mindörökké.

 
július 14. Szent Bonaventura püspök, hitvalló és egyháztanító:
Ferences szerzetes volt, majd rendi generális, végül bíboros lett. Aquino szentje mellett a skolasztikus teológia legnagyobb tudósa, a «doktor sepaphicus» és «minden misztikus fejedelme». Meghalt 1274-ben, a második lyoni zsinat alatt.

 

PÜNKÖSD UTÁNI HETEDIK VASÁRNAP:
Az örök üdvösség elnyerése földi életünk célja. Ennek elérésére segít a liturgia. Ma is arra tanít, hogy mint kell óvakodnunk a hamis tanítóktól. De egyúttal figyelmeztet, hogy a magunk tetteit is vizsgáljuk meg. Mert nem elég a szó, az érzelem: a tettekben látszik meg bensőnk valódi képe. Ha tehát mások azt hirdetik, hogy az üdvösségünkre elég a hit, ne hallgassunk rájuk, mert hamis próféták. Íme, ma Krisztus Urunk maga tanít a gondolkodás alapigazságára, hogy a hit és a jócselekedet együtt vezetnek el az örök üdvösségre.

Introitus: Nemzetek! mindnyájan tapsoljatok, örvendezzetek ujjongó szívvel az Istennek. Mert az Úr fölséges, rettenetes, hatalmas Királya az egész földnek.

 
július 16. Kármelhegyi Boldogasszony:
A kármelita rend a XII. században alakult a Kármel hegyen, ahol Illés próféta is elvonulva élt. Jellemzője a Szűzanya iránti nagy tisztelet. A skapuláré (a szent vállruha) felvétele mindenkit a Szent Szűz különös oltalma alá helyez. Ma tulajdonképpen ezt az anyai oltalmat köszönjük meg az ünnepi áldozattal.

Alleluja: Általad kaptuk vissza, Istennek anyja, az elvesztett életet; ki a mennyből kaptad gyermekedet és a világra a Megváltót szülted.

 

PÜNKÖSD UTÁNI NYOLCADIK VASÁRNAP:
A mai vasárnapi liturgia főgondolata az alázatos, de mélyen hivő bizalom, mely a közös imádságban és az énekekben nyer szép kifejezést. Bizalmunknak legmélyebb alapjára mutat rá azután a szentlecke: hogy t. i. mindnyájan Isten gyermekei vagyunk, akik Istent atyánknak nevezhetjük, akik éppen ezért a mennyország örökösei vagyunk. De emellett a földről sem szabad megfeledkeznünk, hanem az evangélium tanácsa szerint a földi javakat helyesen kell felhasználnunk, hogy azok is örök célunk elérésére segítsenek. Az evangélium hallatára gondolkozzunk csak azon, hogy mit felelnénk mi a mi Urunknak, ha ma felszólítana minket: Adj számot sáfárkodásodról! Vajon helyesen használjuk-e fel mi a ránk bízott vagyont? A keresztény fejfogás csak olyan értelemben ismer tulajdont, hogy amink van, az Istené, és mi csak sáfárai vagyunk. Használjuk tehát úgy a földi javakat, hogy el ne veszítsük az örök jutalmat.

Introitus: Megemlékezünk irgalmadról, óh Isten, templomodnak bensejében: miként híred, óh Isten, dícséreted is betölti a föld határait: jobbod igazsággal van tele.

 
július 22. Bűnbánó Szent Mária Magdolna:
A Szentírásban úgy látszik három különböző asszonyról van szó: a bűnbánóról, aki megmosta könnyeivel az Úr lábát; betániai Máriáról, Lázár és Márta testvéréről; és magdalai Máriáról, aki az Úr halálánál (Jn 19,25) és feltámadásánál lép elő. A liturgia azonban ezt a hármat egy személynek veszi.

Introitus: Lesnek reám a bűnösök, hogy elveszítsenek: de én bizonyságaidra figyelek, Uram: látom, hogy minden dolog véges, legyen bármily tökéletes, de a te parancsolatod megmarad.

 
július 25. Szent Jakab apostol:
Szent Jakab, az idősebb, Zebedeus és Salome fia, Szent János testvére volt. Ő is látta Jézus megdicsőülését és halálgyötrelmét a másik két kiválasztottal együtt. Az apostolok közül legelőször ürítette ki a szenvedés kelyhét, mert Herodes Agrippa 42-ben lefejeztette. Az ünnep valószínűleg a szent maradványainak feltalálását, ereklyéinek átvitelét, vagy a Santiago de Compostella-bazilika felszentelését ünnepli. A szent csontjait ugyanis – bizonyára még az iszlám elterjedése előtt – Spanyolországba vitték és ott elrejtették. Csodálatos fényjel következtében, a IX. század elején fedezték fel. II. Alfonz. Király a szent sírja. fölé templomot és kolostort építtetett (829), és ebből fejlődött ki a jelenlegi Santiago de Compostella. Ma a szent ereklyék az 1122-ben befejezett hathajós bazilikában nyugosznak. 1883-han a rítus-kongregáció valódiságukra nézve megvizsgálta és XIII. Leó pápa 1884 november 1-én ünnepélyes bullával megerősítette.

Oratio: Légy, Urunk, néped megszentelője és oltalmazója, hogy Szent Jakab apostolodnak oltalmával megerősítve, életmódja kedves legyen előtted, s nyugodt lélekkel szolgáljon neked.

 
július 26. Szent Anna, a Boldogságos Szűz Mária anyja:
Szent Anna nevét a II. századból való «Jakab protoevangélium» tartotta fenn. A Szent Szűz iránt való nagy szeretet vitte az Egyházat arra, hogy a Szent Szűz anyját is tisztelettel vegye körül. Az ünnep eredete 500 körül kereshető, mikor Jusztinián császár Konstantinápolyban templomot állított neki, de általánossá XIII. Gergely pápa tette 1584-ben.

Graduale: Szereted az igazságot és gyűlölöd a gonoszságot. Azért kent fel téged az Isten, a te Istened az öröm olajával.

 

PÜNKÖSD UTÁNI KILENCEDIK VASÁRNAP:
A mai szentmise elénk állítja Jeruzsálem pusztulását, amint azt az Úr megjövendölte és tudjuk, hogy az ő jövendölése szóról-szóra beteljesedett. Tanuljunk ebből, hiszen a szentleckében Szent Pál figyelmeztetett minket, hogy a Szentírás minden könyve a mi okulásunkra szolgál. Elmondhatjuk ezt a liturgiáról is, mely ma is oly sok mindenre tanít. Szent Pállal int, hogy álljunk ellent a kísértéseknek. Küzdelmeinkben ne bizalmatlankodjunk, higgyünk Krisztus erejében, Isten oltalmában, melyről a mai szentmise énekei szólnak. Tiszteljük csak Isten házát, szeressük a liturgiát, mely egyedül teszi a templomot az imádság házává, és ha úgy imádkozunk, mint a mai közös imádságban az Egyház, akkor biztosak lehetünk, hogy imádságunk meghallgatásra talál.

Introitus: Íme, az Isten segít engem és az Úr oltalmazza lelkemet: fordítsd a rosszat ellenségeimre és igazságodban veszítsd el őket, én Uram, oltalmazóm.

 
július 29. Szent Márta szűz:
Szent Mária és Lázás testvére. A látszatra haszontalan hétköznapi munka szentje

 
július 31. Loyolai Szent Ignác hitvalló:
Loyola világhírű szentje eredetileg spanyol nemes és katonatiszt volt. Súlyos sebesüléséből meggyógyulva visszavonult Manrézába és megírta a lelkigyakorlatos könyvet. Később pap lett és 1534-ben megalapította a Jézus Társaságát. Meghalt 1556-ban Rómában.

Graduale: Jézus nevére minden térd meghajoljon: az égieké, a földieké és az alvilágiaké; s minden nyelv vallja, az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.

vissza
a KÖNYVTÁR oldalra                              a HÍREK oldalra                              a KEZDŐLAPRA