(Jn 16,33)
Bűn nélkül fogantatott szeplőtelen Szűz Mária,
könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk
(Csodásérem)
könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk
(Csodásérem)
|
Bízzatok, mert én legyőztem a világot (Jn 16,33) Bűn nélkül fogantatott szeplőtelen Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk (Csodásérem) |
|
hagyományhű magyar katolikusok MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJÉNEK felajánlott honlapja
|
| BÖJT MÁSODIK VASÁRNAPJA: Stációs templom: Sancta Maria in Dominica Az egész liturgiában, de különösen a nagyböjti liturgiában uralkodik a megdicsőülés gondolata. Az Egyház a liturgia által a mi „színeváltozásunkat” akarja elérni, a megdicsőült Krisztus elé megdicsőült hívőket akar vezetni. Ezért mutat ismét az Úr Jézusra, akihez hasonlóan megdicsőülünk mi is, ha hozzá hasonlóan küzdünk a kísértések ellen. Üdvözítőnknek is szenvednie kellett, mielőtt dicsőségébe bement; nekünk, tanítványainak sem lehet jobb helyzetünk, mint Mesterünknek volt. Böjttel és önmegtagadással elkészülve élvezhetjük csak a Húsvét örömét. A mai szentlecke (1 Tesz 4,1-7) is erre buzdít, az imádságok és énekek is ezt kérik. Introitus: Emlékezzél meg, Uram, könyörületedről és irgalmadról, hisz azok megvannak, öröktől: sohse uralkodjanak rajtunk ellenségeink: szabadíts meg minket Izrael Istene, minden szorongatásunkból. |
| BÖJT HARMADIK VASÁRNAPJA: Stációs templom: Szent Lőrinc bazilikája A mai vasárnap régi neve „scrutinium” (vizsgálat) vasárnapja. A katekumenek, azaz a keresztség felvételére készülők első nagyobb vizsgája e héten volt. A diakónusnak volt nagy szerepe ebben, azért volt a szentmise Rómában Szent Lőrinc vértanú diakónus bazilikájában, hogy az ő példája is segítsen a keresztény hit felvételével járó áldozatok elviselésére. Az evangélium tanítása is nekik szól, mert a keresztség szabadít meg minket a sátán hatalmából. De a vezeklő bűnösök is okulhattak, látván Jézust a bűnösök között. Ott van a szinte hibáján kívül, talán gyarlóságból az ördög hatalmába került szegény: vele szemben mily irgalmas az Úr. Ott vannak a megátalkodott farizeusok, velük keményen beszél. Ott az akaratnélküli tömeg, mely ma jó, de holnap már rosszra vezethető. Őket figyelmezteti, hogy vele szemben senki közömbös nem lehet: ha nincs vele, akkor ellene van. Végül szól az Üdvözítő a visszaeső bűnösökről. A nagyböjt a húsvéti szentgyónás ideje, tartsunk lelkiismeretvizsgálatot, a bűnösöknek melyik fajtájához tartozunk mi? A sátán hatalmának megismerése még jobban fokozta az első keresztényekben a vágyat, hogy a keresztség felvétele által szabaduljanak tőle, a bűnösöket pedig intette, hogy a megbocsátás után óvakodjanak a visszaeséstől. Introitus: Az Úrra tekint állandóan szemem, mert ő húzza ki lábamat a tőrből: tekints reám és irgalmazz nekem, mert elhagyatott és szegény vagyok. Hozzád emelem, Uram, lelkemet: Istenem, tebenned remélek, ne hagyd, hogy megszégyenüljek. |
| BÖJT NEGYEDIK VASÁRNAPJA: Stációs templom: A jeruzsálemi Szent Kereszt bazilika A mai szentmise szövegét is csak úgy értjük meg igazán, ha ismerjük a történetét. A stációs templom egyrészt Jeruzsálemet, az Úr szenvedésének helyét juttatja a hívők eszébe, másrészt figyelmezette őket a mennyei Jeruzsálemre. A mai imádságok és énekek erre az utóbbira vonatkoznak, mert a katekumeneknek, a mennyei Jeruzsálem új polgárainak örül az Egyház. Ezért a mai mise kezdőszava: Laetare, Örvendj! – Mint Adventben a középső vasárnap örvendetes jellegű, a nagyböjt középső vasárnapján is örömre szólít fel az Egyház. Ma a nagyböjt ellenére teljes erejével szólhat az orgona, a papnak szabad rózsaszínben miséznie, a diakónus és szubdiakónus dalmatikát, illetve tunicellát ölthet magára. Jó anyánk, az Egyház, ezzel először a katekumenek, Krisztus teste új tagjai felett érzett örömét fejezi ki. De azután másodszor a nagyböjt fegyelmének az elviselésében is segíteni akar. Íme, közeledik Húsvét és a nagyböjt nagyobb felén már átjutottunk. Könnyebb lesz a többi, ha örülni tudunk. És az öröm egyik forrása számunkra az a tudat, hogy az újszövetség részesei vagyunk, melynek az ószövetséget felülmúló fenségére mutat rá a szentleckében Szent Pál. A lelki öröm egy másik forrására a mai evangélium mutat. Az egész liturgián át érezhetjük még ma is a katekumenek, a vezeklők és a hívők alig fékezhető örömét, mert közeledik a keresztség, a szolgaságtól és a bűntől való szabadulás, az új élet, melyet az élet kenyere növel. Legyünk gondosságáért hálásak, és ha a liturgiában így iparkodik lelkünket nevelni, mi is iparkodjunk legalább mentől jobban megérteni és lelki életünket az Egyház vezetése szerint alakítani. Introitus: Örvendj, Jeruzsálem! Jöjjetek össze mindnyájan, kik őt szeretitek. Örüljetek vele örömmel, kik rajta bánkódtok: ujjongjatok és vigasztalástok forrásából töltekezzetek. Örvendeztem, mikor azt mondották nekem: az Úr házába megyünk. |
| március 19. | SZENT JÓZSEF ÜNNEPE: Dávid király nemzetségéből származó Szent József volt a szeplőtelen Szűz Mária jog szerint való hitestársa és az Úr Jézusnak Istentől rendelt nevelőatyja. E magasztos kegyelem által került ez az egyszerű názáreti kézmíves a megváltás munkájának középpontjába és jutott az emberré lett Isten Fiának közvetlen közelébe. E nagyszerű hivatás és magasztos szentség ellenére Szent József tiszteletére az Egyház csak később szentelt liturgikus ünnepet. – 1479-ben jelenik meg Szent József ünnepe március 19-án a római breviáriumban. 1621-ben XV. Gergely pápa egyházilag parancsolt ünneppé rendelte: 1970-ben IX. Pius az Egyház védőszentjévé tette és ünnepét elsőrangú ünneppé emelte. Orátio: Szentséges anyád jegyesének érdemei miatt, Urunk, kérünk, gyámolíts minket, hogy mindazt, mire a mi könyörgéseink elégtelenek, az ő esedezése által megnyerjük. |
| március 24. | SZENT GÁBOR ARKANGYAL ÜNNEPE: Az egész liturgiában, de különösen a nagyböjti liturgiában uralkodik a megdicsőülés gondolata. Az Egyház a liturgia által a mi „színeváltozásunkat” akarja elérni, a megdicsőült Krisztus elé megdicsőült hívőket akar vezetni. Ezért mutat ismét az Úr Jézusra, akihez hasonlóan megdicsőülünk mi is, ha hozzá hasonlóan küzdünk a kísértések ellen. Üdvözítőnknek is szenvednie kellett, mielőtt dicsőségébe bement; nekünk, tanítványainak sem lehet jobb helyzetünk, mint Mesterünknek volt. Böjttel és önmegtagadással elkészülve élvezhetjük csak a Húsvét örömét. A mai szentlecke (1 Tesz 4,1-7) is erre buzdít, az imádságok és énekek is ezt kérik. Introitus: Emlékezzél meg, Uram, könyörületedről és irgalmadról, hisz azok megvannak, öröktől: sohse uralkodjanak rajtunk ellenségeink: szabadíts meg minket Izrael Istene, minden szorongatásunkból. |
| március 25. | GYÜMÖLCSOLTÓ BOLDOGASSZONY: E napon dicsőíti az Egyház Mária életének legnagyobb csodáját és titkát. Amit a Szeplőtelen Fogantatás előkészített, az ma valóra válik. A Szentlélek mindenható teremtő erejében alászáll az örök Ige, mint a természetfölötti élet csírája, az égből az asszonyok között Áldottnak makulátlan méhébe és emberré lesz. A szűzből anya lesz, anélkül, hogy megszűnnék szűz maradni. Ezt az ünnepet tehát oly mély titok hatja át, amely előtt hódolattal és imádattal hajtunk térdet. Valahányszor a liturgia erről a nagy titokról megemlékezik, tehát a Credoban, az utolsó evangéliumban és az „Úr angyala” imában, térdet hajtunk. És amikor ezen az ünnepen, valamint Karácsonykor az ünnepélyes nagymisén azt éneklik „Et incarnatus est de Spiritu Sancto ex Maria Virgine, et homo factus est” a papság és a nép is mind két térdére ereszkedik a misztérium imádatára. Ezen titok hirdetésére csendül fel tornyainkban naponként háromszor a harang, hogy a hívők az Úr angyalával együtt köszöntsék az Úr alázatos szolgáló leányát. Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe egyike a legrégibb Mária-ünnepeknek. – A mai ünnep titka tette Máriát méltóvá az „Isten anyja” jelzőre. Imádjuk hódolattal a mai napon a testté vált Igét és köszöntsük Máriát, kinek tisztasága és alázatossága szerezte meg nekünk is Isten gyermekeinek kegyelmét. Orátio: Isten, ki azt akartad, hogy Igéd az angyal üzenetére a boldogságos szűz Máriának méhében testet vegyen magára; add meg alázatos könyörgésünkre, hogy akik hisszük, hogy Mária valóban Isten szülője, az ő közbenjárására nálad segítségre találjunk. |
| A SZENVEDÉS VASÁRNAPJA: Stációs templom: Szent Péter bazilikája A mai napon főpapunk bevonul a szentélybe. Az ember szemében keserű az a szenvedés, amit az áldozati oltáron el kell majd szenvednie, de Isten gondolata szerint dícső szenvedés. Míg a középkor (melynek szelleme inkább a zsolozsmában nyilatkozik meg) a „passio amara”-ról elmélkedik, addig a keresztény ókor (és a szentmise ennek az alkotása) a „passio gloriosa”-t látja és magasztalja. Csak a szentleckét kell végigelmélkednünk, hogy azután a liturgia fényében lássuk meg Krisztus szenvedését és mondhassuk: ez valóban boldogságot szerző „passio beata” volt. Tehát míg egyébként egyőttérezve részvéttel enyhítjük a „fájdalmak férfiá”-nak szenvedéseit, a szentmisében vegyük körül a kereszt trónján uralkodó királyunkat és kövessük hívását, hogy vegyünk részt papságában és áldozatában, adjuk oda a szent misztériumban vele együtt életünket az Atyának. Introitus: Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, kelj védelmére ügyemnek az istentelen nemzetséggel szemben: a gonosz és álnok embertől szabadíts meg engem: hisz te vagy az Isten, az én erősségem. Küldd el világosságodat és igazságodat, hadd vezessenek és vigyenek el engem szent hegyedre s hajlékaidba. |
| HÉTFÁJDALMAS SZŰZ MÁRIA: A szenvedés hetében, pénteken az Egyház nagy szeretettel és együttérzéssel szemléli azt a fájdalmat, amelyet Mária a kereszt lábánál, szenvedő és haldokló fiával egyesülve elszenvedett. Ezt „Tőrszúrásnak” nevezik, Simeon jövendölésére való vonatkozással. Az őszi ünnepen (szeptember 15-én) pedig az Egyház úgy tiszteli Máriát, mint a Pieta-képek ábrázolják.: ölében Isteni Fiának holttestével, de gondol azért Mária életének, a vértanúk királynéjának többi szenvedésére is. Isten anyjának szenvedéseit már akkor tisztelték, mielőtt a liturgia azokat külön ünnepekkel megülte volna. 1233-ban hét gazdag és jámbor firenzei férfiú egyesült közös életre és feladatul tűzték ki a fájdalmas Anya tiszteletének ápolását és terjesztését. – Ebben a rendben (szervita) bontakozott ki lassan a hét fájdalom jámbor tisztelete, amelyek hét tőrként járják át Szűz Mária fájdalmas szívét. – XIII. Benedek az egész Egyházra elrendelte és erre a péntekre tette. – A szentmisében a „Stabat mater” sequentiát imádkozza az Egyház. Szerzője a ferencrendi Jacopone de Todi (†1306). Ez az ének bensőséges jámborsággal dicsőíti Mária fájdalmát és a belőle fakadó áldást. Orátio: Isten, kinek szenvedésekor Simeon jövendölése szerint a dicsőséges Szűzanyának, Máriának édes lelkét a fájdalom tőre átjárta, add kegyelmesen, hogy akik átszúrt szívének szenvedéséről tiszteletteljesen megemlékezünk, mindazon szenteknek, kik a kereszt mellett hűségesen kitartottak, dicsőséges érdemei s imái által, kínszenvedésednek boldog eredményét elnyerjük. |