Hamisítás a katolikus mise szövegében
(A cikk a Kapu című folyóiratban jelent meg)
A bor színeváltozásakor minden katolikus pap eredetileg ezt mondta: „Vegyétek és igyatok ebből mindnyájan: mert ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé, mely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.” A göteborgi svéd katolikus miséken ugyanezt a szöveget halljuk (természetesen svéd nyelven) minden alkalommal. Valószínűleg ezért volt oly meglepő számomra, amikor a csíksomlyói búcsú idei televíziós közvetítésekor a misét cerebráló püspök szájából az „értetek és sokakért” helyett az „értetek és mindenkiért” új szövegváltozatot hallottam. Ha tájékozottabb lettem volna, kétségtelenül már régen túlestem volna ezen a megdöbbenésen. A frissen összeszedett információkból ugyanis kiderült, hogy a már nem is olyan új változat mind általánosabban használatos sokfelé, így a magyar nyelvterületen is. A mise legfontosabb részének szövege mindenekelőtt Márk és Máté evangélistáktól származik, akik az utolsó vacsorán elhangzottakat igen részletesen (és igen egybehangzóan) rögzítették. Mátét idézem: „Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: »Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára.«” ( Mt 26,27-28) Az értetek szó Lukácstól ered: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, melyet értetek kiontanak.” (Lk 22,20) A szövetség örök jelzője utólagos betoldás lehet, amely teljes összhangban van az Evangélium szellemével. A sokakért szó Márknál és Máténál egy másik helyen is megtalálható. Jézus azt mondja: „Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja az életét, váltságul sokakért.” (Mt 20,28) A mindenkiért szó viszont az Evangélium egyik szerzőjénél sem fordul elő sehol. Vajon honnan került akkor a katolikus mise szövegébe?
Találkoztam olyan véleménnyel, mely szerint itt fordítási probléma esete áll fenn, mert számos szó eredetijének a jelentése nem egyértelmű. E szerint a sokakért használata nem egészen pontos. Amennyiben ez igaz, akkor valahol kell lennie olyan Szentírásnak, amelyben ezt a felismerést kamatoztatva, más kifejezést használnak helyette. A világháló elég széles körű lehetőséget biztosít ennek a megtalálására, de nem akadtam olyan honlapra, amelynek tartalma az említett magyarázatot alátámasztotta volna. Az Evangélium Máté szerinti szövege (ezt vizsgáltam meg) mindenütt egyforma: a német für viele, az angol for many, a francia pour une multitude, az olasz per molti, a spanyol para muchos, a román pentru mulbi mind azt jelenti: sokakért. Több svéd Bibliát is megnéztem, de valamennyi, a legújabb is, amely a minél pontosabb fordítás céljával készült, és amelyet 2000-ben adtak ki, az említett helyeken a för manga kifejezést használja, és ennek magyar jelentése ugyancsak: sokakért.
A megváltás mindenkire való kiterjedésének gondolata Szent Pál leveleiben fordul elő. „Krisztus meghalt értünk” , és ezáltal „minden emberre kiárasztotta az életet adó megigazulást” – írta a rómaiaknak (Róm 5,2 és 5,12). A megigazulás azonban a megváltás urán sem következik be önmagától, és az üdvözülés nem feltételek nélküli, mert az embereknek Isten kegyelme segítségével meg kell újulniuk, ahogyan azt Jézus is mondta (lásd: János 3,3): „Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.” Mint ismeretes, ezt a bennünk végbemenő változást nevezzük megtérésnek. „Vessétek le a régi embert szokásaival együtt – írta Szent Pál a kolosszeieknek –, és öltsétek fel az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig.” (Kol 3,9-10) Mert Jézus „azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.” (2 Kor 5,15)
Szent Pálnak nem voltak illúziói. „Nem tudjátok – olvashatjuk a korintusiaknak írt első levelében (6,9) –, hogy a gonoszoknak nem lesz részük Isten országában? Ne ámítsátok magatokat!” Térítő munkája során gyakran prédikált hitetleneknek, de egész levelezése a választottaknak szólt (ezzel vagy a szentek megnevezéssel illette őket), azzal a szándékkal, hogy megtartsa őket a hit útjain, nehogy azok közé tévedjenek, akik méltatlanok Isten országára.
Krisztus Urunk viszont az utolsó vacsorán a tények értelmében fogalmazott. Hiszen tudta, hogy: „Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.” (Mt 22,14) Nem mondott volna igazat, ha az eredmény oldaláról nézve azt jelenti ki, hogy áldozatából mindenki ténylegesen részesül. Helyette ezt mondja: „Ez az én vérem, a szövetségé, melyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára.” (Mt 26,28) Mint tudjuk, csak annak a bűneit bocsátja meg Isten, aki megbánja azokat. Vajon miért sugallja hamisan az újmódi miseszöveg, mintha mindenki megbánná a bűneit? Vagy talán egy új istenünk van, akinél már nem is számítanak a bűnök, ezért feltétel nélkül eleve bocsánatot nyernek? Nincs pontos ismeretem arról, hogy a magyar nyelvterület templomaiban vajon milyen mértékben használják ma a bor színeváltozásakor a „mindenkiért” szót a „sokakért” helyett. Az azonban bizonyos, hogy jóval több magyar katolikus honlapon találkozunk az előbbi változattal, mint a Szentírásból eredő kifejezéssel. Az Értünk című délvidéki honlap egymás mellett három nyelven közöl a katolikus miséből részleteket. A bor színeváltozásakor mondott szövegben magyarul ezt találjuk: értetek és mindenkiért, horvátul: za vas i za sve (ez egyezik a magyarral), latinul pedig: pro vobis et pro multis (magyarul: értetek és sokakért). Eltöprenghetünk: vajon ennek a táblázatnak a készítői szándékosan úgy akarták beállítani, mintha a latin eredeti értelme megegyezne a másik két nyelven megadott szavakéval, vagy pedig így igyekeztek – közvetetten – felhívni a figyelmet arra, hogy itt valami torzítás történt.
A mise legszentebb pillanatait érintő ezen szentségtörésszámba menő szövegmódosítás sugallata szerint mindenki bizton számíthat arra, hogy életvitelétől függetlenül részesedik a megváltásban. Vajon azt hiszi valaki, hogy ettől több híve lesz az Egyháznak, csak mert erkölcsileg így olcsóbb katolikusnak neveztetni?
Írásomat június 20-án küldtem el egy katolikus lap főszerkesztőjének Már másnap választ kaptam rá. Mivel mind ennek a válasznak, mind pedig a viszontválaszomnak a tartalma közügy, méltán tarthat igényt az olvasók érdeklődésére. A lap címét és a főszerkesztő nevét elhagytam bennük.
Tisztelt Uram!
Tisztelt Főszerkesztő Úr! Köszönöm három pontba foglalt javaslatait arról, hogy milyen szempontokkal egészítsem ki a katolikus miseszövegnek a Szentírás szavaival ellentétes megváltoztatására vonatkozó „megfontolásaimat”.
1. Az első pontban Ön a Jerome Biblicai Commentary egy idézetét ajánlja figyelmembe. Ennek a műnek a szerzője egy Jerome Domínguez nevű ember, aki Spanyolországból fiatalon az Egyesült Államokba vándorolt, és harmincéves korában (1965-ben) már amerikai állampolgár volt. Ön valószínűleg ismeri az életrajzát, talán őt magát személyesen is, a biztonság kedvéért mégis megemlítem vele kapcsolatban azt, ami levélváltásunk témájához szorosan kapcsolódik Jerome Domíngueznek orvosi és pszichológusi képzettsége van, a honlapján található önéletrajzában sem teológiai, sem nyelvészi tanulmányokról nem történik említés. Megtudjuk viszont, hogy gazdag orvosi tevékenységén kívül (egy New York-i kórházban – ahol összesen százötvenezer embert gyógyított meg! – még 2005-ben is teljes munkaidőben dolgozott) gazdagon kivette-kiveszi részét különböző vallásos szervezetek munkájában, ugyanakkor rendszeresen előadásokat tart a rádióban és a televízióban. Szerteágazó és kétségtelenül időigényes elfoglaltságai nem akadályozták meg őt abban, hogy 68 (hatvannyolc!) megjelent könyvet mondhasson a magáénak; ezeken kívül még 34 száz oldalnál vékonyabb brosúrát, pamfletet is írt, de van még ötven, csak a világhálón megtalálható munkája is. (Nyilván ez utóbbiaknak köszönhető, hogy a birtokában levő több mint háromszáz világhálós oldal látogatóinak száma immár meghaladta a hétmilliót.)
Engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét ezen (életritmusában, írásmódjában, önmaga reklámozásában) oly csodálatosan amerikaivá vált spanyol embernek a fogalmazásmódjára. Visszaidézem most Önnek: „The phrase hyper polton (A mű világhálón található szövegében – furcsa módon – a „hyper poli” kifejezés szerepel, amely egy felmérések feldolgozására használatos számítógépes program neve), for many is based on the Hebr. of [sa 53,12: it means for alt, not just for one or a few”. Vagyis: a hyper pollon nem pontosan azt jelenti, hogy „egyért” vagy „kevesekért”, hanem azt, hogy „mindenkiért”.
Jerome Domínguez úgy utal Izajás próféta könyve 53. fejezetének 12. versére, mintha ott igazolást talált volna állításához. Vajon miért nem idézi akkor a héber (vagy arámi) szöveget, és mutatja ki az egyezést a görög kifejezés „mindenkiért”-ként való értelmezésével? Valószínűleg azért, mert minden Bibliában (elég sokat megnéztem, főleg a világhálón) az utalt részt hasonlóképpen fordítják, mint a szent könyvnek a Szent István Társulat 1987-es kiadásában: ”Ezért osztályrészül sokakat adok neki, és a hatalmasok lesznek a zsákmánya, amiért életét halálra adta, és a gonosztevők közé sorolták, noha sokak vétkeit hordozta, és közben imádkozott a bűnösökért.” (Iz 53,12) A mise latin nyelvű szövegében – mint tudjuk – megmaradt a „sokakért” (pro multis) kifejezés, a katolikus Egyház nagy része azonban, beleértve a magyar papságot is, nem kíván erről a tényről tudomást venni, ezért az élő nyelveken elmondott eucharisztikus ima többé nem egyezik meg a latinnal. Ez azt jelenti, hogy míg az utóbbi időkig különbség tétetett Jézus szándéka (erről beszél Szent Pál apostol a leveleiben) és a megváltásnak az emberekre valóban kiterjedő érvénye között (erről beszél Jézus Máténál és Márknál), manapság a szándékot azonosítják a valós történéssel, noha ennek során az ember szabad akaratából eredően visszautasíthatja a megváltás reá való érvényét. Így történt az, hogy a katolikus miseszövegben Jézusnak a bor színeváltozásakor mondott egyik szavát a Szent Páléval helyettesítették.
Nem érdektelen elolvasni az új eucharisztikus imák megváltozott kifejezéseiről, illetve a Biblia vonatkozó részeinek a fordításáról egy olyan honlap véleményét, amely a hagyományos katolikus keresztény értékek mellett foglal állást: Aufzeichnung der Worte Jesu erfolgte „auf Eingebung des Heiligen Geistes” (Dogma, DH 3006) schon im ersten Jahrhundert. Im griechischen Urtext des Evangeliums heißt es bei Markus 14,24: „hyper polton” = für viele, nicht „hyper panton” = für alle. Auch bei Matthaus 26,28 steht „pollon”, nicht „panton”. „Daher muß das „für viele” als inspiriertes Gotteswort angesehen und seine Verdrehung in das Menschenwort „für alte” textkritisch betrachtet als eine Verfalschung des Bibelwortes abgelehnt werden” (Jézus szavainak lejegyzése „a Szentlélek sugallatára” történt (dogma, DH 3006) már az első évszázadban. Az Evangélium görög nyelvű eredeti szövegében Márknál a 14,24-ben „hyper pollon” = sokakért áll, nem pedig „hyper panton” = mindenkiért. Máténál is a 26,28-ban „pollon” van, nem „panton”. Ezért a „sokakért” Isten sugallt szavának tekintendő, és ennek a „mindenkiért” emberi szóra való ferdítését szövegkritikailag nézve, a Biblia szavainak meghamisításaként el kell utasítani.) (Tibor Gallus SJ, nach: Theologisches 2000, Sp. 295). S ha már máshonnan származó New York-iak véleményét említjük, erre Jerome Domíngueznél sokkal inkább méltó Malachi Martin, az ír jezsuita szerzetes, aki hosszú évekig dolgozott a Vatikánban, de végül VI. Pál pápa engedélyével visszavonult, és az írásnak szentelte magát. (Mint biztosan Ön is tudja, a kilencvenes évek végén meggyilkolták.) Az egyik interjújában igen megfontolandó gondolatokat találunk: Catholic teaching is this: No Presbyterian was saved because he was a good Presbyterian. No Muslim was saved because he was a good Muslim. If I am a Hindu and I am a good Hindu and I’m saved, I am saved not because I am a good Hindu, but because the grace of the Catholic Church was communicated to me by some mercy of God. Similarly, good Protestants or good jews are not saved because they are good Protestants or good jews, but because somehow, perhaps in spite of their Protestantism or their judaism, the grace of the Catholic Church was communicated to them. This is true because outside the Church, there is no salvation. But nowadays, the principle is that we are all equal. „Let's be ecumenical!” Remember, the word „ecumenical” had a Christian meaning. Now, the word has a different meaning. Everybody who professes some religion, whether Hinduism or Animism or whatever, joins in ecumenical gatherings. They're all to be saved! They're all saved by being good Buddhists, good Hindus, and so on. That's the theological basis of it all. The old ecclesiology of the few, the many, and the Church of the elect is out the window for the modern theologian. The new ecclesiology has permeated Rome. This is a very important development because it affects the Mass. This new thinkíng is why they changed the words of the Mass. When consecrating the wine, instead of saying, „...which shall be shed for you and for many”, the priest says, „for you and for all”. The changed meaning is what invalidates those words in the Mass, making them null and void. The wine is not consecrated. A Mass using these words is invalid. The New Mass represents a new theology. This factor accounts for the reaction of horror to any proposal that the Roman Mass be brought back. They won't have anything to do with that old doctrine. They want to be able to face the world and say, „ We're all in the same boat. We all belong to the same thing. You're saved! We're saved! Just be good. Be reasonable, be compassionate, be kind.” (A keresztény tanítás ez: Egyetlen presbiteriánus sem üdvözült csak azért, mert jó presbiteriánus volt. Egyetlen muzulmán sem üdvözült, mert jó muzulmán volt. Ha hindu vagyok, mégpedig jó hindu, és üdvözülök, nem azért üdvözülök, mert jó hindu vagyok, hanem a Katolikus Egyházban létező kegyelemből, amely Isten könyörületessége folytán eljutott hozzám. Ugyanígy a jó protestánsok és a jó zsidók nem azért üdvözülnek, mivel ők jó protestánsok vagy jó zsidók, hanem mert valamiképpen, talán éppen protestantizmusuk és judaizmusuk ellenére részeseivé lettek a Katolikus Egyház kegyelmének. Ez így igaz, mivel az Egyházon kívül nincs megváltás. De napjainkban az az elv uralkodik, hogy valamennyien egyenlőek vagyunk. „Legyünk ökumenikusak!” Jusson eszünkbe, hogy az ökumenikus szónak eredetileg keresztény jelentése van. Manapság a szót ettől eltérő értelemben használják. Mindenki, aki valamely vallást gyakorol, legyen az hindu vagy animista vagy bármi más, része az ökumenikus gyülekezetnek. Valamennyien részesei a megváltásnak! Valamennyien üdvözülnek, mert jó buddhisták, jó hinduk és így tovább. Mindennek ez a teológiai alapja. A kevés és a sok egyháztudománya és a kiválasztottak Egyháza a modern teológus számára a látóhatáron kívül esik. Az új egyháztudomány átitatta Rómát. Ez egy nagyon fontos fejlemény, mert kihatással van a misére. Az új gondolkodásmód következtében változtatták meg a mise szavait. A bor megszentelésekor az „értetek és sokakért kiontatik” helyett a pap ezt mondja: „értetek és mindenkiért”. A megváltoztatott jelentés érvényteleníti a mise e szavait, semmissé és üressé teszi őket. A bor színeváltozása nem történik meg. A mise, amelyben ezeket a szavakat használják, érvénytelen. Az új mise egy új teológiát képvisel. Ez a tény magyarázza a rémületet, amelyet a latin miséhez való visszatérés bármely javaslata kelt. Ezek nem akarják, hogy a régi tantételekhez valami közük legyen. Ezek azt akarják, hogy képesek legyenek számolni a világgal, és azt mondják: „Ugyanabban a hajóban utazunk. Valamennyien ugyanoda tartozunk. Te is üdvözülsz! Mindnyájan üdvözülünk! Csak legyél jó. Légy belátó, együttérző, légy kedves.)
Itt megvan a másutt hiába keresett magyarázat arra, hogy miért kellett a mise szövegét meghamisítani. A változtatás politikai okokra vezethető vissza: az Egyháznak ahhoz, hogy a liberalizált világ elfogadja, az ellene irányuló támadásait némileg mérsékelje, „lépést kell tartania a korral”. Ez azt jelenti, hogy liberalizálódnia kell. Mert ez szolgálja az Egyház fennmaradását.
2. Ön felhívja a figyelmemet arra, hogy: „Már a próféták jövendöléseiben, majd az Újszövetség írásaiban ismételten megjelenik, hogy a Messiás által hozott új szövetség az örök és végleges szövetség lesz”. A Jézustól meghirdetett új szövetség örök és végleges voltának kijelentését sehol nem kifogásolja a beküldött írásom, és magam nem kételkedem benne. Ezért az Ön itt idézett szövege az általunk tárgyalt témában irreleváns.
De ha már Ön úgy utal az Újszövetségre, mintha abban más lenne, mint amiről én beszélek, engedtessék meg nekem, hogy két onnan vett további idézettel alátámasszam azt a véleményemet, hogy a megváltás nem terjed ki feltétel nélkül mindenkire: 3. Számomra különös, hogy Ön semmi ellentmondást nem lát abban, hogy az élő nyelvekkel szemben a latin miseszöveg megtartotta az archaikus változatot. Ugyanakkor felhívnám a figyelmét arra, hogy engem nem érdekel, hogyan hangzik különböző nyelveken a „mindenkiért”. Én csak azért idéztem az Evangélium Máté szerinti megfelelő szövegrészét több nyelven is, hogy illusztráljam: nem találtam olyan Bibliát, amely a miseszövegnek megfelelő változatot tartalmazná. Legalábbis egyelőre. Nem elképzelhetetlen ugyanis, hogy talán már a közeljövőben az újonnan kiadott katolikus Bibliában világszerte Máté, Márk és Izajás „javított” szövegét fogjuk majd olvasni. Ön levelének legelején, még a három megfontolandókat tartalmazó pontja előtt – közölvén előbb, hogy érdeklődéssel olvasták „gondolatfűzésemet” – leszögezi: „A jelenleg érvényes és a Szentszék által jóváhagyott hivatalos magyar miseszövegben valóban a »mindenkiért« kifejezés szerepel, nem pedig a korábban megszokott »sokakért«”. Ez az Ön alapvető érve az írásomban kifejtett álláspontommal szemben, s ezzel egyúttal közvetetten és nagyon udvariasan visszautasította annak az Önök lapjában való közlését. Egyébként már másnál is találkoztam azzal az alapérvvel, hogy a misekönyv szövegét kizárólag Róma engedélyezheti, a hivatalos verziót a Szentségi és Istentiszteleti Kongregáció elnöke írja alá, és ez így történt a ma használatos magyar változat esetében is. Az Ön által visszautasított írás megjelenik majd egy világi lapban. Csak az a kár, hogy dolgainkat nem tárgyalhatjuk meg saját berkeinkben. Nincs tudomásom arról, hogy a miseszöveg megváltoztatásával kapcsolatban valamely magyar egyházi lap közölt volna ellenvéleményt. Ha ez valóban így van, akkor meg kell állapítanunk azt az igen sajnálatos tényt, hogy nálunk (magyar) katolikusoknál a földi tekintélytisztelet dönti el, hogyan idézzük Jézus szavait, függetlenül attól, hogy Ő ténylegesen mit mondott.
|
vissza