Újabb pillantás a „subsistit in” kifejezésre (Lumen gentium 8)
Írta: Lic.theol. Florian Kolfhaus (Campo Santo Teutonico, I – 00120 Citta del Vaticano)
(forrás: www.kath.net – 2007. július 10.)

Bátorság annak kimondásához, hogy a katolikus Egyház Krisztus igaz Egyháza

További cikkek e témában:
Mit kell tartani a „DOMINUS JESUS” vatikáni dokumentumról?
A Hittani Kongregáció dokumentuma az Egyház lényegéről
Amato érsek nyilatkozata a Hittani Kongregáció dokumentumáról

Nehéz problémákra gyakran meglepően egyszerű megoldásokat lehet találni, komplikált értelmezéseket felismerésekkel lehet helyettesíteni, melyek olyan egyszerűek, hogy évtizedeken keresztül mindenki átnéz felettük.
     Ha arra a megszámlálhatatlanul sok kommentárra gondolunk, melyeket a II. Vatikáni Zsinat Lumen gentium 8-ban található kijelentéséhez írtak, a fenti megállapítás igazsága rögtön nyilvánvalóvá válik. „Ecclesia subsistit in Ecclesia catholica – Krisztus Egyháza a katolikus Egyházban áll fenn.” Csaknem minden teológus, aki az Egyházról szóló zsinati dokumentum e központi helyét nagyító alá vette, a „subsistere in” kifejezést a régi „est” ellentéteként értelmezte. Míg egyesek abból indultak ki, hogy a katolikus Egyház most végre feladta az abszolút voltára meglevő igényét, addig mások, akik Krisztus Egyháza és a katolikus Egyház közötti azonosságát akarták védelmezni, nehézkes értelmezéseket kerestek, hogy a dokumentumban kimondott tételt úgy interpretálják, hogy az Egyház egyedüliségében kétség többé ne merülhessen fel.

Kétségtelen, hogy ez a szokatlan megfogalmazás: „Krisztus Egyháza a katolikus Egyházban áll fenn”, bő lehetőséget kínál a spekulációra és a különféle értelmezésre. Ha viszont valaki veszi a fáradtságot, és az első keze ügyébe eső latin szótárt felüti, hogy a „subsistere in” értelmének a végére járjon, meglepetéssel állapítja meg, hogy e zsinati kijelentés egyáltalán nem akart az Egyház önértelmezésében „kopernikusi fordulatot” előidézni, és ezért nem is szükséges ezt az állítólagos szándékot körülményes utakon gyengíteni illetve megdönteni. Ez a katonanyelvből származó kifejezés ugyanis egy hadseregnek a támadó ellenféllel szembeni helytállását jelenti. (Latin-magyar szótár, Akadémiai kiadó, 1994: subsisto: helytáll, megmarad, ellenáll vkinek.) „Subsistere in” tehát először is semmiképpen nem jelenti az „est – van” – kifejezés felpuhítását, másrészt sokkal inkább a régit erősíti: helytállni, ellenállást tanúsítani, ott lenni. Ennek alapján a „Lumen gentium” hevesen vitatott pontját a következőképpen lehetne visszaadni: „Krisztus Egyháza a katolikus Egyházban marad fennállva, akkor is, ha az igazságnak és az üdvösségnek egyes elemei rajta kívül is megtalálhatók, melyek mint Krisztus Egyházának valódi javai a katolikus egységre sürgetnek.”

Alexandra von Teuffenbach a pápai Gregoriana egyetemen 2002-ben megvédett doktormunkájában (Die Bedeutung des subsistit in (LG 8) – Zum Selbstverständnis der katholischen Kirche. Herbert-Utz-Verlag München 2002. ISBN 3-8316-0187-9.) sikeresen mutatta meg, hogy a II. Vatikáni Zsinat semmi esetre sem akarta gyengíteni a katolikus Egyháznak Jézus Krisztus Egyházaként való önértelmezését, akkor sem, ha a zsinatot követő teológus generációk a „Lumen gentium” e bizonyos pontjára való hivatkozással ezt tették. A doktormunka írójának sikerült bebizonyítania, hogy nem kisebb potentát, mint a teológiai komisszió titkára, Sebastian Tromp SJ volt az, aki a „subsistit in” kifejezést a zsinati szövegbe előterjesztette és használatát keresztülvitte. Tromp arról volt híres, hogy határozottan szembe fordult a vallási közömbösséggel, erélyesen elutasította a már 1864-ben elítélt „Három-ág-tan”-t (= a keresztény egyház egy fa ágaiként bontakozik ki a katolikus, az ortodox és az anglikán közösségben) és ehelyett a katolikus Egyház és Krisztus Egyháza közötti abszolút azonosságnak a kijelentéséért szállt síkra. A zsinati szöveg egyik első tervezetében Tromp így fogalmazott: „A szent gyülekezet ezért tanítja és ünnepélyesen kijelenti, hogy csak egyetlen Jézus Krisztus Egyháza létezik, melyet mi magunk a hitvallásban mint az egy-, szent-, katolikus- és apostolit ünnepelünk, melyet az Üdvözítő maga a kereszten vérével megvásárolt [...] és melynek kormányzását a Feltámadott Péterre és az ő utódaira bízott, és melyet egyedül jogosan a katolikus Egyháznak neveznek.”
     A szöveg különböző változtatásai után 1963 őszén, november 25-én és 26-án került sor a Philips vezette teológiai bizottság döntő üléseire. A tagok egy sora azt kívánta, hogy az „adest” kifejezés helyett, melyet az albizottság javasolt, újra az „est” álljon a szövegben. E kérés ellen ugyan nem emeltek óvást, de Tromp ekkor az „adest” helyett, a „subsistit” betoldását javasolta. Sikerrel járt. Egy évvel később, 1964. november 21-én a konstitúció szövegét 2151 igen szavazattal, 5 nem ellenében – ezzel a kifejezéssel – elfogadták.

Sebastian Tromp, egy kíváló latinos, aki latinul írt és adott elő, és aki – ami nem ritkán keltett ellenszenvet iránta – nem tudta megállni, hogy csípős latin vicceket és megjegyzéseket fogalmazzon, pontosan ismerte a „subsistit in” jelentőségét: egyedül a katolikus Egyház marad – minden támadás és ellenállás ellenére – Krisztus Egyháza. A történelem keserű iróniája, hogy éppen ez a kifejezés, mely minden másnál nyilvánvalóbban akart a Krisztus Egyháza és a Péter és utódaira rábízott katolikus Egyház közötti azonosságra rámutatni, jelentősen hozzájárult az egyházi önértelmezés új megfogalmazásához. Ennek ismeretében, valóban jogosan vetődik fel a kérdés, hogy hatástörténetének ismeretében a „subsistit in” kifejezés választása szerencsés volt-e vagy sem, és ezért – miként ezt Alexandra von Teuffenbach teszi – tényleg korlátlanul védelmezhető-e?

Mindazonáltal azt vitathatatlanul meg lehet állapítani – ezt bizonyítja a részletes, mindenekelőtt a teológiai bizottság aktáira támaszkodó doktormunka –, hogy a teológia történetében új ekkléziológiai megfogalmazás semmi esetre sem akarta Krisztus Egyházának a katolikus Egyházzal való identitásának hagyományos doktrínáját gyengíteni. Túl felületes megközelítés, ha valaki abban a tényben, hogy az „adest” kifejezést a „subsistit in”-nel helyettesítették, az egyházi tan szándékolt megváltoztatását véli felfedezni. Ellenkezőleg, a szöveg genezise mutatja, hogy az eredeti „est”-et nemcsak visszaállítani óhajtották, hanem bizonyos értelemben még erősebben akarták kifejezésre juttatni, ami az „adest”-tel nem történt volna meg. A szavak helyes jelentésén túlmenően a teológiai bizottság üléséről készült jegyzőkönyvek és a zsinat aktái – melyek semminemű alapot nem szolgáltatnak egy ilyen fajta doktrinális változtatás szándékára – is azt bizonyítják, hogy a püspökök és teológusok nem akarták a katolikus Egyházat, mint Krisztus Egyházának igazi megnyilvánulási formáját, más egyházak mellé állítani.

Csak reménykedhetünk, hogy az Egyházban újra felébred a bátorság ahhoz, hogy önmagát mint Krisztus egyetlen igaz Egyházát definiálja. Egy valódi és kívánatos párbeszéd a keresztény, de a katolikus Egyháztól elszakadt közösségekkel csak akkor lehet termékeny, ha a tárgyaló felek nem bújnak el többértelmű megfogalmazások mögött, hanem merészen képviselik a saját pozíciójukat: őszinteséggel nyíltan kimondják saját meggyőződésüket, alázattal higgadtan fogadják a lehetséges visszautasítást és kritikát.


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA