A minap tettem fel egy cikket erre az oldalra az engedelmesség kérdéséről, mely magába öleli a változtatás, az állandó újítás problémáját is. Az előző témához hozzászólók egyike – egy pap – ilyeneket írt:: „A jelenlegi Szentatya bíborosként sokszor hangsúlyozta, hogy a pápa nem ura a liturgiának, hanem annak őrzője és gondozója. »A II. Vatikáni Zsinat után az a benyomás keletkezett, hogy a pápa bármit megtehet a liturgia terén, különösképpen akkor, ha egy egyetemes zsinat megbízásából cselekszik… Valójában pedig a pápa semmiképpen sem egy abszolút monarcha, hanem ellenkezőleg: egy kapott szó iránti engedelmesség biztosítéka. Az ő teljhatalma a hit továbbadásához van kötve, és ez természetesen a liturgia terén is érvényes. A liturgiát nem bizottságok csinálják. Még a pápa is csak a liturgia helyes fejlődésének, maradandó integritásának és identitásának alázatos szolgája lehet. – Tehát szerintem a pápa nem a hagyomány felett van, hanem a hagyomány szerves fejlődésének őre.«” A másik három viszont annak a véleményének adott hangot, hogy a pápának jogában áll változtatni a liturgia területén is, és ha ezek nem veszélyeztetik a hitünket, akkor nekünk el is kell fogadnunk őket. Nos, tegnap este, nagypénteken olyasmi történt, ami ugyan nem veszélyezteti a hitet, nem ütközik semmilyen dogmába, nem tagad vagy érint egyetlen hittételt sem, és mégis … A hagyományos római keresztút stációit változtatták meg, költötték át teljesen! (Ez még akkor is igaz, ha a most elhangzott vagy ehhez hasonló formát – állítólag – régen egyes alkalmakkor már használták. A katolikus templomokban nem ezek a stációk vannak elhelyezve, a kálváriahegyeken nem ezek vannak ábrázolva, Jeruzsálemben nem ezeket a stációkat járják minden évben végig a zarándokok, a katolikus hívők nem ezt a keresztutat végzik saját templomaikban és – a Colosseumban sem ezt járták eddig,) Ezzel kapcsolatban hadd idézzem a katolikus-traditio honlap egyik (volt) fórumozójának a véleményét általában a változtatásokról: „Nagyobb gondom van azzal, hogy miért kellett egyáltalán újítani. .. A tartalomból következően kerülni kellene az újításokat. Egyszerűen zavar az, ha például évente új dolgot kell megszoknom. Az angolok állítólag már nem értik Shakespeare nyelvét, és fergeteges tempóban módosul (szegényedik) a többi európai nyelv is. A magyar nyelv pedig olyan lassan változik (változott eddig), állandóságot sugallva, hogy mi az ősrégi szövegeinket a mai napig megértjük a latin betűs átírás ellenére (ugye nem voltak megfelelő latin betűk a magyar hangzókra...). Tehát nem változtatni, hanem megőrizni kell tudni. Én például nagyon-nagyon fájlalom, hogy szinte ahány imakönyvet kinyitok, annyiféle Miatyánkkal, Üdvözléggyel, Hiszekeggyel találkozom. Miért kell a híveknek megélniük azt, hogy az életük során újra kell tanulniuk azt, ami a legnagyobb állandóságot jelenti az életükben? Ráadásul a szövegváltozatokban a változtatások minimálisak. Éppen arra elegek és jók, hogy az embert kizökkentsék, megakasszák, megzavarják.”
Az utolsó megjegyzés nem áll a mostani római változtatásra: ott gyökerestül változtatták meg a keresztutat. Az első stáció a Getszemáni kerti vérizzadás, a második Júdás árulása, az utolsó nem tudom, mi volt, mert megdöbbenésem után inkább kikapcsoltam a televíziót.
Különösen furcsa és meglepő ez a változtatás, amikor a pápa a liturgikus öltözködésében, megnyilatkozásaiban, a szerdai audienciákon tartott katekizmusaiban, az oltár kialakításában egyre inkább a múlthoz tér vissza, a hagyományhoz való hűséget emlegeti. A római keresztút, még akkor is, ha a technika jóvoltából több millióan, és nyilván nem csak katolikusok láthatják, mégsem színház, történelmi lecke, politikai oktatás, melynek minden sorát szükségszerűen évről-évre meg kell változtatni, hanem hitünk legszentebb titkainak a megélése, megjelenítése!
A tradicionalista fórum megújításával kapcsolatban a fentebb idézet hozzászóló másik fontos észrevételét így fogalmazta meg: „A legfontosabbnak azt tartom, hogy a régi-új vitában azzal kellett volna kezdeni, hogy fel kellett volna tárni a mozgatórugókat. Leírni, hogy mik az újítás okai. Ezek felsorolása már magában is sok embernek választ adott volna.”
A nagypénteki keresztút közvetítésének magyar kommentátorai – legalábbis amíg én hallottam őket – egy szót sem ejtettek a változtatások okairól, sőt be se jelentették, hogy a megszokottól eltérő stációk lesznek, nem tartották szükségesnek a nézők, de főleg a katolikus hívek tájékoztatását. |
vissza