Először is könnyebb, vagyis jóval kényelmesebb a vatikáni zsinat utáni mise bemutatása, mint az ún. tridenti szentmiséé, hiszen nem kell a sok latin szöveget ismerni (betanulni), az oltár körüli tevékenység is jóval egyszerűbb. Lehet, hogy ez a kényelmességi szempont is egyik oka annak, hogy a papok vonakodnak a latin misétől?
Ha megnézzük a ministránsok tevékenységét: hát nem sok mindent kell csinálniuk az új mise alatt. A kancsó kitöltése, áldoztatásnál a tálca tartása vagy a csengetés olyan kevés feladat, hogy a sokszor négy főből álló ministránscsapat megjelenése kissé abszurdnak tűnik...
Ha megnézünk filmről egy régi, latin nyelvű szentmisét (mert én sajnos lakóhelyemen, az egyik magyarországi érseki székhelyen nem tudok arról, hogy bárhol is celebrálnának latin nyelvű szentmisét), meggyőződhetünk arról, hogy milyen bonyolult – de nagyon ünnepélyes – a tridenti rítusú mise bemutatása, és a ministráns (oltárszolga) dolga is sokrétű.
Gyerekkoromban, mikor mélyen vallásos szüleim elvittek a szentmisére, nem emlékszem, hogy bárki kifogásolta volna, hogy a pap „hátat fordít” és latinul celebrál. Mindig ünnepélyesnek tartottam és tartották a szentmisét. Édesapám is mindig ünneplőbe öltözött, ha templomba ment, akár vasárnap és akár hétköznap ünnepkor (mondjuk augusztus 15-én, ami jelenleg is államilag munkanap). Manapság szinte csak idős férfiakat és nőket látok kiöltözve a templomban, bár én magam igyekszem ünnepi – legalább is nem hétköznapi ruhában – elmenni a szentmisére.
Ahová én járok, úgy érzem, hogy a mise központja a prédikáció, nem pedig az Úr áldozatának bemutatása. Ez se kéne, hogy így legyen! Vannak, akik csak a beszédért járnak egy-egy prédikációjáért híres pap miséjére.
Tény tehát, hogy sokkal könnyebb és kényelmesebb a „szembemisézés”, mint a régi, szép, latin nyelvű tridenti szentmise bemutatása.
Ugyanakkor ez nem más, mint a protestantizmus behatolása a katolikus templomokba. A protestantizmusból keletkezett a liberalizmus, ami a legkárosabb „-izmus” a világon, mert például a fasizmus és kommunizmus csak múló volt, de a liberalizmus szilárd és – legalábbis napjainkban – megdönthetetlennek tűnik.
Meglátásom szerint, minden a humanizmussal kezdődött. Ha az ember áll a középpontban, és Isten „hátra” került, csodálkozhatunk-e protestáns egyházak megjelenésén és a szekták kialakulásán? Ha nem lennének protestáns „egyházak”, valószínűleg nem lennének keresztény kinézetű és keleti köntösbe bújt szekták sem.
Jézus csak egyetlen egyházat alapított, a többi – a katolikuson kívül – ember által alapított, tehát nem is lehet szent!
Hogy befejezzem ezt a gondolatmenetet, úgy gondolom, hogy kényelmi szempontok is közrejátszanak abban. hogy az idősebb papok, akik még tanulták a tridenti rítust, nem akarják bemutatni, mert a „szembemisézés” könnyebb és kényelmesebb számukra, mind lelkileg, mind fizikailag.
Egyet viszont még ők sem tudnak elkerülni: a mise végén a pap (és a ministráns) a tabernákulum felé fordul, vagyis legalább ekkor az Úr felé fordul és „hátat” fordít a közösségnek....