|
Figyelmeztetés: Ugyan igaz az a mondás, hogy egy csecsemőnek minden vicc új, és ezért talán helyesebb lenne minden olyan hír előtt, mely egy régebbinek a folytatása, bizonyos mértékig ismertetni az előzményeket is, a mostani hír-áradat miatt ez szinte lehetetlen. Ezért arra kérem az olvasókat, hogy a „frissítés” oldalon nézzenek utána az elmúlt hetek cikkeinek, azokban megtalálják mindennek az előzményét.
A német püspökökkel egyidőben a svájci főpapok is kiadtak egy hivatalos nyilatkozatot a Pius Közösség ellen. Elsőnek álljon itt a svájciak, másodikként a németek állásfoglalása, majd harmadikként egy cseh bíboros megnyilatkozása ugyanebben a témában.
A svájci püspöki konferencia most tartott közgyűlésükön nyilatkozatban ítélték el a Pius-püspökök kiközösítésének feloldását és bírálták a vatikáni kúriát. Egyúttal bejelentették, hogy pünkösdhétfőre e szándékra imagyűlést szerveznek. A nyilatkozat szövege: A püspökök és az apátok tanácskoztak arról a nehéz helyzetről, mely a Szent X. Pius Papi Közösség négy püspökének kiközösítését feloldó döntésből keletkezett. Számos reakció bizonyította sok egyházon belüli és kívüli ember nagy aggodalmát e lépés miatt, nevezetesen Richard Williamson püspök schoát tagadása miatt. XVI. Benedek pápa nyilvános és egyértelmű visszavonást követelt (?), mely mostanáig nem történt meg. A püspöki konferencia arra emlékeztet, hogy a kiközösítés feloldása még nem jelenti a közösség rehabilitását vagy a katolikus Egyház közösségébe való újrabeilleszkedést, hanem csak a kibékülés felé vezető út megnyitását. A négy püspök továbbra is fel van függesztve, ezért továbbra is tilos nekik püspöki- és papi-hivatalt gyakorolni. A Vatikán több nyilatkozatban hangsúlyozta, hogy a Pius Közösség jövőbeli elismerésének elengedhetetlen feltétele a II. Vatikáni Zsinat teljes elismerése (?), valamint XXIII. János, VI. Pál, I. János Pál, II. János Pál és XVI. Benedek pápák tanítóhivatalának elfogadása. E pápák szellemében az Egyház életét a zsinat előtt és után a folytonosságban való megújulásként, nem pedig szakadásként kell értelmezni. A püspökök Svájc apostoli nunciusának, Francesco Canalini érseknek előterjesztették saját megütközésüket és a hívek aggodalmát. A négy püspök kiközösítésének feloldása láthatólag kevéssé gondosan volt előkészítve, azon kívül a vatikáni kúria a püspökök, hívek és a nyilvánosság tájékoztatásában súlyos hiányosságot követett el. A püspökök és a nuncius sajnálkozásukat fejezték ki e hiba miatt. Az elmúlt hetek eseményei ismét polarizálódáshoz vezetett. A püspökök a híveket június 1-ére, pünkösdhétfőre zarándoklatra hívják Einsiedelnbe, hogy az Egyház egységéért való kívánságot imában tárják Isten elé.
A szerkesztő megjegyzése (ezúttal csak a nyilatkozat legfontosabb tárgyi tévedéseihez): 1. XVI. Benedek pápa soha nem követelt semmit Williamson püspöktől. Az említett követelésről a „Vatikáni Államtitkárság” aláírású közleményben van szó, amely a) szabálytalanul, aláírás nélkül, b) azok után jelent meg, hogy a bíboros-államtitkár kijelentette, hogy a pápa nem kíván többet nyilatkozni az ügyben, mert számára az ügy le van zárva. Ezek szerint az államtitkárságot vezető bíboros „hazudott”, vagy a Vatikán második embereként ennyire rosszul tájékozott?
2. A feloldást kimondó dekrétum egy szóval sem említi a II. Vatikáni Zsinat „teljes” elismerésének szükségességét. A dekrétum kimondta, hogy a pápa azért oldotta fel a kiközösítést, mert ezt a négy püspök kérte. Ebben a kérő levélben azonban benne van a következő mondat: „..magunkévá tesszük az összes zsinatot a II. Vatikáni Zsinattal együtt, mellyel kapcsolatban azonban kifejezésre szeretnénk juttatni fenntartásainkat.” 3. Ami pedig a svájci püspököknek az Egyház egységéért érzett aggodalmukat és zarándoklatukat illeti, az előzmények után nem igazán érthető, hogy kikkel keresik ezt az egységet: az Egyházon belüliekkel vagy kívüliekkel, a katolikus hitet gyakorlókkal, a katolikus dogmákat hívőkkel, vagy az azokat – mind elvileg, mind a gyakorlatban – nyíltan tagadókkal? |
vissza