XVI. Benedek pápa a protestánsoknál
(forrás: www.fsspx.info – 2010. március 22.)

XVI. Benedek pápa nagyböjt negyedik, azaz Latare vasárnapon a római német evangélikus közösség istentiszteletén liturgikus ruhában működött közre, prédikált és áldást osztott. Az 1917-es egyházi törvénykönyv szerint (can 1258) az ilyen communicatio in sacris szigorúan tilos volt. Még ha a pápa úgy is gondolja, hogy a protestánsokkal baráti kapcsolatokat kell ápolnia, feltétlenül egy istentiszteleten kell közreműködnie ehhez? Vajon megfelelő jelzés, ha a pápa a római német protestánsok parányi közösségét ennyire körüludvarolja?

Az ilyesfajta gesztusokkal XVI. Benedek pápa sajnos azt az ígéretét tartja be, melyet pápaként mondott első prédikációjában adott, mi szerint az ökumenikus párbeszédet, mely II. János Pál pápa számára pontifikátusának súlypontját alkotta, ő is folytatni fogja. Egyébként II. János Pál pápa volt a történelem első pápája, aki egy protestáns templom küszöbét átlépte.
     A zsinatelőtti pápák is fontosnak tartották a keresztények egységét, de ők mindig világossá tették, hogy ehhez az Egyháztól elszakadtaknak kell visszatérniük, és hogy nem létezhet semmilyen diffúz egység „a kibékült különbözőségben”, ahogy ma szokás mondani.

Emlékeztetőül álljon itt az Ecclesi catholica ökumenikus mozgalomról a Szent Officium által XII. Pius pápa alatt, 1949. december 20-án kiadott instrukció irányvonalaiból néhány részlet:

Az instrukció a világ számos területén felébredt vágyat az egység után ugyan elvileg pozitívnak ítéli, de a püspökök figyelmét felhívja kötelességükre, mely abból áll, hogy e mozgalmakat ellenőrizniük kell, mégpedig azért, hogy egyfelől segítsék azokat, akik az igazságot és az igaz Egyházat keresik, másfelől a katolikus híveket megóvják a veszélyektől. Mindenekelőtt az indifferentizmust kell elkerülni.

Különösen a következő pontokat kell figyelembe venni:
     Nem szabad azt állítani, hogy még a katolikus Egyház sem birtokolja Krisztus teljességét, és még őt is tökéletesíteni lehet a más vallások által.
     A reformáció tárgyalásakor nem szabad a katolikusok hibáit eltúlozni és a reformátorokét eltussolni.
     Az egész és rövidítetlen katolikus tanítást kell bemutatni, és a tipikusan katolikus álláspontokat nem szabad elhallgatni.
     A nem-katolikusokban nem szabad azt a benyomást kelteni, mintha a katolikus Egyházba való visszatérésükkel valami lényegeset hoznának magukkal.

A vegyes konferenciákkal és gyűlésekkel kapcsolatban az érvényes, hogy a püspök néhány tanult és tapasztalt papnak megengedheti az ezeken való részvételt, ha fennáll annak reménye, hogy ezek a konferenciák lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy a katolikus hitet a nem-katolikusok között ismertté lehet tenni. Egyszerű híveknek nem szabad ilyeneken részt venni, csak néhány kiváló személynek szabad ehhez az engedélyt megadni.

Közös istentisztelet nem megengedett, az ilyen rendezvényeken mindössze azok kezdetekor és végén szabad együtt elmondani egy Miatyánkot.

Összegzés: Ebben az instrukcióban egyértelműen a nem-katolikusok megtérítéséről van szó, mely cél a modern ökumenikus mozgalomból teljesen hiányzik.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA