Samuel Gregg politológus, a befolyásos konzervatív „Thinktank Acton Intézet”-től figyelemreméltó analízist jelentetett meg XVI. Benedek pápa angliai útjának eredményeiről. Angliában a pápa – anélkül, hogy ez meglepetés lett volna a számára – az európai „fejlődés” mintapéldájával találkozott, mely a társadalmakat az utilitarizmus és a szekularizmus diktatúrája alá veti, és eközben mindennemű hagyományos kötöttséget felold – megsemmisítő következményekkel a család és az egyének szellemi egészsége számára. Samuel Gregg szerint, csatlakozva Toynbee történész elméletéhez, a pápa ezzel az „alkotó kisebbség” koncepcióját állítja szembe. Erre volt példa a katolikus Egyház reakciója a nyugat-római birodalom bukásakor az 5. században. Az Egyház az összeomlásra úgy reagált, hogy Athén, Róma és Jeruzsálem tudását megőrizte, és ezzel egyidőben a betörő germánokat az univerzális vallási közösségbe integrálta. Így sikerült megmenteni és gazdagítani a nyugati civilizációt. Gregg szerint ez Benedek pápa víziója a katolikus Egyház szerepéről a kortárs Európában. És valóban, úgy tűnik, ez az egyetlen lehetséges stratégia. Mert, fejtegeti tovább Gregg, az évtizedekig alternatív stratégiaként egekig magasztalt liberális katolicizmus opciója nem létezik már. A liberális katolicizmus (mely teológiailag nem különbözik a liberális protestantizmustól) világszerte többé-kevésbé összeomlott (csakúgy, mint a liberális protestantizmus). Bizonyítékként szét lehet nézni Hollandiában, Belgiumban vagy bármelyik másik eltűnőben levő katolikus egyházmegyében, melynek püspökei a 20. század 60-as és 70-es éveit a nyugati civilizáció csúcspontjának tekintik. A most boldoggá avatott John Henry Newman sok-sok évvel ezelőtt felhívta a figyelmet arra, hogy a liberális kereszténységnek sajátja az összefüggéstelenség. A liberális katolicizmusnak ugyanaz a jövője, mint a liberális kereszténység bármelyik formájának: irgalmatlan bukás, meddőség, képtelenség saját maga folytatására és egy olyan létezésre való fokozatos visszatérés, mely kényelmes mellékvágányul szolgál a baloldali divattrendek vagy az államilag finanszírozott segélyprogramok passzív szállítására. Gregg cikkének teljes angol nyelvű eredeti szövege az Acton Institut PowerBlog-ján, a német fordítás pedig az alábbi linken található: http://www.civitas-institut.de/index.php?option=com_content&view=article&id=1191:benedikts-schoepferische-minderheit&catid=1:neuestes&Itemid=33 szerk. megj.: 1. Se a Bibliában, se az Egyház történetében nincs arra példa vagy útmutatás, hogyan lehet új-pogányokat, jobban mondva ateista-materialista embereket, tömegeket befolyásolni, pláne megtéríteni. Olyan embereknek a kereszténységről beszélni, akik minden természetfelettit (hacsak nem ezoterika vagy babona) alapvetően tagadnak, sőt egyszerűen el se tudnak képzelni, egyszerűen lehetetlen, és erre a múltból sem ismerünk semmilyen példát. Ezért Európa újra-evangelizálása igencsak kilátástalan vállalkozás, különösen azért, mert Jézus Urunk ilyesmiről nem beszélt, ilyesmire nem adott útmutatást. 2. Bár az „alkotó kisebbség”, azaz egy katolikus elit kialakítása e honlapnak régóta témája és dédelgetett vágya, egy ilyen elitet a pápa legjobb esetben is csak neo-konzervatív követőiből nem lehetne összeállítani. Miként May professzor írja, az igazi reformhoz elkötelezett, elszánt és nem megalkuvó, langyos, hezitáló fél-katolikusok kellenek. Feltéve: 2010. december 1.