A tárgyalások hasznossága
Richard Williamson püspök 2010. július 10-i Eleisón-kommentárja

Mostanában számos katolikus aggódik a Róma és a Szent X. Pius Papi Közösség között folyó párbeszéd miatt. Ezek megkönnyebbülhetnének, ha – ahogy én két hónappal ezelőtt – meghallhatnák de Galarreta püspök érveit arról, miért kell e megbeszéléséket egészen a tervezett végükig lefolytatni – de nem tovább. A püspök szerint a tárgyalások csekély rizikót rejtenek magukban, viszont számos előnnyel járnak.

Az októberben lezajlott bevezető találkozás után a további találkozókra a megállapodás értelmében januárban, márciusban és májusban került sor. Elsőként tekintsük át, mi történik minden egyes találkozó előtt, alatt és után.
     A Pius Közösség négy képviselője minden találkozó előtt átad a négy római teológusnak a mindenkori témáról egy magyarázatot a katolikus tanítás alapján, és ezután vázolja azokat a nehézségeket, melyek a II. Vatikáni Zsinat ennek ellentmondó tanításából származnak. A római teológusok magán a találkozón válaszolnak erre, majd az ezt követő szóbeli beszélgetést rögzítik. Végül az ülés után a Pius Közösség elkészíti e rögzített anyag írásos összefoglalását. Eddig csak a liturgia és a vallásszabadság témája került megvitatásra. Galarreta püspök az összes további szükséges beszélgetések végét a következő év tavaszára várja.

E találkozók értékelésekor a püspök különbséget tesz azok puszta létrejötte és a valóságos tartalmuk között. A tartalomról azt mondja, hogy a Pius Közösség képviselői a szóbeli megvitatás előtt mindig csalódottak, mert – miként nekem ezt a delegáció egy másik tagja mondta: „Ezekből hiányzik a teológiai szabatosság; és két gondolatmenet, melyek soha nem találkozhatnak, nem teszik lehetővé a párbeszédet, hanem csak két monológot eredményeznek; mindazonáltal a rómaiak kedvesek hozzánk, és ezért a beszélgetések kevésbé hasonlítanak az ecethez, sokkal inkább a majonézhez; mi azt mondjuk, amit gondolunk, és nincsenek illúzióink.”
     Mindehhez a püspök még hozzátette, hogy a beszélgetések írásbeli eredménye az ülések előtti és utáni időből értékes dokumentumai a katolikus igazságnak a zsinati tévedésektől történő elhatárolásának, és a tévedések legújabb módozatainak a felismerésére. „II. János Pál pápa óta ezek a tévedések még rafináltabbak lettek” mondta.

A beszélgetések puszta létrejöttével kapcsolatban a püspök azon a véleményen van, hogy ez számos további előnnyel szolgál. Először is jót tesz a rómaiaknak, hogy megismerik a Pius Közösség képviselőit, és ez fordítva is igaz. Az ilyen kapcsolatok létrejötte által csökkenthetőek az ördög olyannyira kedvelt „köd és káprázatművei”.
     A püspök kockázatosnak sem tartja ezt a kapcsolatot, mert a négy kiválasztott római nem „hóbortos”, ahogy ő mondta, azonkívül egyértelmű, hogy honnan jöttek és hova akartak eljutni.
     Másodszor, a Pius Közösség pusztán abból a tényből, hogy Róma vele a legmagasabb szinten komolyan tárgyal a tanításról, némely jószándékú „hivatalos” papnál, akik különben nem nyitottak a tradíció felé, bizonyos bizalmat szerez.
     És harmadszor, Róma legjobb fejeinek egynémelyike alkalmakként okot kap a töprengésre, amikor a régi érveket a Pius Közösség újra eléje tárja.
     Másképp kifejezve: bár lehet, hogy ez csak a kezdete annak, hogy a katolikus igazság újra felülkerekedik, de kezdetnek igenis kezdet.

Kedves Olvasók, gyakoroljuk magunkat a türelemben és az Isten gondviselésébe vetett határtalan bizalomban – végül is ez az Ő Egyháza! Ezen kívül imádkozzunk Isten Anyjához, hogy segítsen nekünk abban, hogy megőrizzük magunkban a katolikus igazság iránti szeretetet, mely egyedül képes lelkünket megmenteni, és ami nélkül a katolikus hivatali hatalom soha nem lesz visszaállítható.

Williamson püspök úr fenti kommentárjával kapcsolatban lásd a honlap következő hírét:
     Vallásszabadság – a 2011-es világbékenap témája

Kyrie eleison

2010. július 14.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA