|
Persze, hogy léteznek tiltások azzal kapcsolatban, hogy ki mit gondolhat – csak nem a katolikus Egyházban. A felvilágosodásnak vannak ilyen tiltásai, és ezek ma rendkívüli hatalommal hatnak. Aki ez ellen vétkezik, az megismeri az erénycsőszöket, és azt átokkal sújtják. – Ingo Laugner kommentárja a Die Tagespost-ból.
A római katolikus Egyházban nincsenek tiltások arra nézve, ki mit gondolhat. Aki az Egyház kétezer éves történetét megvizsgálja, nem mondhat ellent ennek a megállapításnak. Az Újszövetségbe vetett mégoly felületes pillantás is bizonyítja, hogy ott nincs semmi nyoma az ilyen tiltásoknak. Az Apostolok Cselekedetei csak úgy hemzseg az egymással szembenálló véleményektől. Miért is? Minden apostol az igazság munkatársa volt, és az igazság nem ismeri a félelmet. Az igazság nem retteg a napvilágtól. Sőt, még a sötétségben sem reszketnek a térdei. Minden katolikus eretnek bizonyíték arra, hogy az Egyház nem ismeri a gondolkodás tilalmát vagy korlátozását. Amit viszont ismer, az az igazság, a dogma és a tanítóhivatal kategóriái, és pontosan itt van a kutya elásva. Mert a római katolikus gondolkodás-tilalomról szóló mese nem más, mint a reformáció és aztán az ateista felvilágosodás tartópillére, melyeknek gondolatai és harcai mindig is az igazság, a dogma és a tanítóhivatal ellen irányultak. Mert ha e három elesik, akkor a római katolikus Egyház is elesik, és éppen ez a célja mindazoknak, akik mai napig nem fáradnak bele, hogy ezen alapok ellen protestáljanak.
Luther Mártonnak szabad volt azt gondolnia, amit akart. Csak amit gondolt, az egy bizonyos ponttól kezdve már nem volt katolikus. Galileo Galileit sem akadályozta senki abban, hogy gondolatait hipotézisekként terjessze. Ellenkezőleg: a pápa és az inkvizítorok sok mindent megtettek, hogy ezt a kiváló tudóst megóvják a tévedésektől. Galilei tévedett a természettudományban, a kúria a teológiában.
Mind ezek a tények a felvilágosodás számtalan gondolat-tilalmai közé tartoznak. Nem sokkal ezelőtt rendeztek a „La Sapienza” római egyetemen a Galilei-úgy miatt egy pápa ellenes demonstrációt. Tételeinek visszavonása ellenére Galilei haláláig jámbor katolikus maradt. Mégis, a szekuláris tudományos szabadság ikonját csinálták belőle.
Mert ami a Galilei-ügyre áll, az a katolikus Egyház többi „súlyos bűntettére” is vonatkozik. A keresztes-háborúk, az inkvizíció és a boszorkányégetésekkel kapcsolatos igazságokat a felvilágosodás a mai napig a szőnyeg alá söpri. Helyette a régi propaganda-hazugságokat ismétlik imamalom módjára. A keresztény középkor még mindig sötétnek, és a kommunizmus még mindig egy „valójában” jó dolognak számít, amit sajnos helytelenül valósítottak meg.
A szekuláris-ateista gondolat-tilalmak eme felsorolása még korántsem nevezte meg az összes tiltást. Az igazat megvallva, az apostoli hitvallásnak minden pontja többé-kevésbé heves ellenkezést vált ki. Aki a nyilvánosság előtt maradéktalanul megvallja ezeket, annak nagy meglepetésben lesz része. De azon egyházi emberek és teológusok, akik ezt nem teszik, különösen szívesen látott vendégek a médiában. A marxizmus-leninizmus embereket gyilkoló ideológiájának sok mindent a számlájára lehet írni, csak egyet nem, a relativizmust. A kommunisták soha nem kételkedtek abban, hogy létezik igazság. Ellenkezőleg. Biztosak voltak abban, hogy a történelmi és dialektikus marxizmussal tudományosan bebizonyították az igazságot, melyet örökre kibéreltek maguknak. A Szovjetunió és zsoldosaik bukásával a baloldali táborban furcsa módon az igazság is elpárolgott. Ott 1990 óta azt prédikálják, hogy olyan, mint „igazság” egyáltalán nem is létezik. „Minden relatív”, ez áll az aranyborjú fényreklámján, ami előtt ma a „haladás hívei” leborulnak. Éppen azért vetik meg a katolikus Egyházat annyira, mert egyfelől túlélte a kommunizmust, másfelől, mert még mindig ragaszkodik ahhoz, hogy Jézus Krisztus, minden ha vagy de nélkül, az út, az igazság és az élet.
Aki ma, bármely okból, egyházi gondolkozás-tilalomról beszél, máris beleesett a korszellem csapdájába. …
|
vissza