A szent katolikus Egyház két bíborosa volt 2011. március 2-án jelen Nicola Bux (a kúria egyik munkatársa, XVI. Benedek pápa régi barátja) új könyvének bemutatóján, mely „Hogyan látogassuk a misét, hogy hitünket ne veszítsük el” cím alatt az aktuális téves liturgikus koncepciókkal és ezek leküzdésével foglalkozik. A két bíboros a szerző támogatását nem csupán jelenlétükkel fejezték ki, hanem beszédükkel is kimutatták.
„Ha mi tévesen abból indulunk ki, hogy mi állunk a liturgia középpontjában, akkor minket a mise hitünk elvesztéséhez vezet”, hangsúlyozta Raymond Burke bíboros, a legfelsőbb pápai ítélőszék prefektusa, amivel a szerző eme provokatív tézisét húzta alá, miszerint „a liturgikus visszaélések valóban a katolikusok hitének súlyos sérüléséhez vezetnek”.
Antonio Canizares bíboros, a liturgiáért felelős Istentiszteleti Kongregáció prefektusa, szintén magáévá tette a szerző megfontolásait: „Az Eucharisztián való
Maga a könyv szerzője ezek után még egyszer beszélt arról, hogy sok modern katolikus úgy hiszi, hogy a mise valami olyasmi, amit a pap és az egyházközség tagjai közösen alakítanak, holott a mise valójában az, amit Jézus tesz. „Ha egyszer ide, majd máskor máshova megyek, ritkán találom ugyanazt a misét. Ez azt jelenti, hogy nem a katolikus Egyház miséjéről van szó, amin részt venni az embereknek joguk van, hanem csak ennek vagy annak a plébánosnak, papnak a miséjéről.”
A második képé:
és a harmadiké
(szerk. megj.: A cikkben szóba került könyv címe ugyanazt mondja, ki, amit Lefebvre érsek állandóan hangoztatott: „A katolikus híveknek azért nem szabad az új misére menniük, mert komolyan fennáll annak veszélye, hogy ezeken a miséken elveszíthetik a hitüket.” Ha Jézus Urunk fenti szavait olvassuk, az az érzésünk, hogy azok pont a II. Vatikáni Zsinatról, a liturgia reformjáról és a zsinatutáni újításokról – ökumenizmus, vallásszabadság – szólnak. Hogyan lehetnek ezek jók, ha gyümölcseik soha nem volt válságot, hitehagyást idéznek csak elő? Nevezzen meg valaki a zsinatnak, az új misének, az ökumenizmusnak, a vallásszabadságnak csak egy, egyetlen egy jó gyümölcsét! De még ha hosszas keresgélés – és jóindulat – után találnánk is egy ilyet, egynek a léte nem ellensúlyozhatná a temérdek rosszat, a lelkek millióinak romlását. )
|
vissza