Újév napján az Úrnapja imádságkor tartott beszédében XVI. Benedek pápa meglepte a világ nyilvánosságát azzal a bejelentésével, hogy az 1986-os Assisi találkozó 25 éves jubileuma alkalmából 2011 októberében Assisibe zarándokol, hogy elődje eme „történelmi gesztusáról” megemlékezzen, és erre meghívott „minden keresztény fivért és nővért” és „a világ vallási tradícióinak képviselőit”. E bejelentéshez P. Stefan Frey, a Zaitzkofeni Jézus Szíve Papszeminárium régense a következő kommentárt fűzte: Nem lehet borzadás nélkül emlékezni arra a „történelmi gesztusra”, mely az egész világra elküldött képek erős szimbolikus hatása által ezt az egyértelmű üzenetet közvetítette: Minden vallás valódi út Istenhez és a világbékéhez.      Hiszen, abból, hogy II. János Pál pápa minden vallás képviselőit arra szólította fel, hogy saját istenségeikhez imádkozzanak és kultuszuk gyakorlására Assisi templomait – tehát a Legszentebb Oltáriszentséget őrző legszentebb tereket – bocsátotta rendelkezésre, mindenki jogosan vonta le ezt a következtetést: Ezek a kultuszok maguk is szentek és Istennek tetszőek, és pozitív hatásúak a világbéke felépítésére. És a katolikus vallás az üdvösségre vezető utak közül csak egy a sok közül. Micsoda meggyalázása ez az egyetlen Istennek és Megváltónak, Jézus Krisztusnak, akit földi helytartója (!) gyakorlatilag egy szintre helyez Mohameddel, Buddhával és a pogányok összes bálványával! Ez a kongresszus az egyháztörténelem krónikájának legsötétebb fejezete, akkor is, ha kitalálóját szubjektív jó szándék vezette, hogy az egyre inkább istentelenségbe és anarchiába süllyedő világ összes vallási erejét mobilizálja, hogy ezzel a világban a békét meg lehessen menteni. Sajnos, eközben „elfelejtette”, hogy csak egyetlen út vezet a békéhez és az emberiség üdvösségéhez, nevezetesen az, aki ezt vallotta magáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” (Jn 14,6) XVI. Benedek pápa nyilvánvalóan el van rá szánva, hogy elődje végzetes tévútját kövesse. Újévi köszöntőjének szavai semmilyen kétséget nem hagynak e felől: „A nagy vallások fontos faktorai az egységnek és a békének az emberiség családja számára.” Ezért akarjuk Assisiben „minden vallás híveinek kötelezettségét ünnepélyesen megújítani, miszerint hitüket a béke dolgának szolgálatában élik”. Mert „aki Isten felé halad, nem tehet mást, mint hogy a békét közvetíti, és aki a békét építi, nem kerülheti el, hogy Isten felé közeledjen”.      A francia zarándokokat köszöntő szavai az ideális világról alkotott velejéig szabadkőműves elképzelését még jobban feltárták: „A Boldogságos Szűz Mária segítsen minden egyes embernek, hogy kellőképpen hozzá tudjon járulni egy egyre barátibb világ felépítéséhez, melyben mindenki szabadon megvallhatja saját vallását és saját hitét.”

A szabadkőművesség John Anderson által megfogalmazott alapító konstitúciójából (1717) „Most célirányosabbnak tartjuk a szabadkőműveseket arra a vallásra kötelezni, melyben minden ember egyetért, és mindenki mást saját szemléletében hagyni, akármi is legyen annak neve vagy hitvallása, ami megkülönbözteti őket. Ezáltal lesz a szabadkőművesség a megegyezés központja és az eszköz, mely őszinte barátságot hoz létre azon személyek között, akik különben örökre idegenek maradnának egymás számára.” Miért nem fogja fel Rómában senki, hogy itt a pápaságot a szabadkőműves páholyok ideológiájuk megvalósítására használják ki: Az összes vallás egyezség-központjává teszik! Ez olyan megegyezés, mely nem a Jézus Krisztusban való hiten alapszik, hanem a világbékében való hiten, melyet emberi kéz által valamely önmegváltásban akarnak elérni!

Az Assisi-i vallási találkozó tökéletesen szakít az Egyház Istentől kinyilatkoztatott tanával. Se a Szentírásban, se a pápák szavaiban vagy tetteiben nem található semmilyen kapcsolódási pont ehhez. Pont ellenkezőleg! XI. Pius pápa 1928-ban a vallások-közi találkozó kapcsán a Mortalium animos kezdetű enciklikájában ezeket írta:      „Ilyen törekvéseket a katolikusok természetesen nem helyeselhetnek, mert azon a téves nézeten alapulnak, hogy az összes vallások többé-kevésbé jók és dicséretesek, mert ha nem is azonos módon, mégis valamennyien egyaránt megszólaltatják és kinyilvánítják azt a velünk született természetes érzést, amellyel Istenhez vonzódunk és az Ő uralmát hódolattal elismerjük. Akik ezt a nézetet vallják, azok nemcsak tévednek és csalódnak, hanem az igaz vallást is elvetik – meghamisítván annak helyes fogalmát, fokozatosan a természetelvűségbe és Istentagadásba süllyednek. Nyilvánvaló azért, hogy az Istentől kinyilatkoztatott vallástól teljesen eltávolodik, aki az efféle érzelmű és törekvésű emberekkel tart.” Ahol Isten becsülete, a vallás igazsága és a lelkek üdvössége forog kockán, bűn lenne hallgatni, ha lehetőség van a szólásra. Ezért nem hagyott ki egyetlen lehetőséget sem 1986-ban Lefebvre érsek, hogy II. János Pál pápát eltérítse szándékától. 1986. augusztus 27-én levelet írt néhány bíborosnak, akikkel baráti viszonyban volt, és akiktől támogatást remélt: „A Credo első cikkelyét és a Tízparancsolat első parancsát az gúnyolja ki nyilvánosan, aki Szent Péter trónján ül. E botrányt a katolikusok lelke nem tudja felfogni. Az Egyház ezáltal alapjaiban rendül meg. Ha kialszik az a hit, mely szerint az üdv egyetlen bárkája a katolikus Egyház, maga az Egyház is meghal. Hiszen egész erejének és egész természetfeletti tevékenységének hitvallásunknak ezen első cikkelye az alapja.”      Miután mégis megtörtént a borzalom, de Castro Mayer püspökkel közösen tiltakozott egy nyílt levélben: „Az Isten egyedülisége, a testté-vált Ige és Egyháza elleni nyilvános bűn borzadállyal tölt el bennünket. II. János Pál arra bátorítja a téves vallásúakat, hogy hamis bálványaikhoz imádkozzanak: ez nagyságában és példanélküliségében egyedülálló botrány, felfoghatatlan istenkáromlás és nem elfogadható megalázása mindazoknak, akik katolikusok maradtak húsz évszázadon át hűségben e hit megvallásában.” Mint annak idején alapítónk, most mi sem hallgathatunk, ha nem akarunk „néma kutyák lenni, akik nem tudnak ugatni” (Iz 56,10), akik tétlenül nézik, ahogy a juhoktól elrabolják a hitüket. De mindenekelőtt minden hű katolikusnak az a feladata, hogy kezét esdeklőn és állhatatosan a menny felé emelje könyörögve Istenhez, hogy mindenhatóságában akadályozza meg az Assisi-szörnyűség megismétlését. A Boldogságos Szűz Mária, minden tévtan legyőzője, világosítsa meg Szentatyánkat és erősítse meg, hogy ugyanúgy cselekedjen, mint annyi elődje, akik inkább üldöztetést, kínzást és halált vállaltak magukra, mint hogy Krisztust meggyalázzák, és azt a látszatot keltsék, hogy tiszteletüket adták idegen bálványoknak. Assisi szelleme:      – Minden vallásnak megvan a jelentősége és hatása a világ békéje számára;      – Minden ember a maga vallását élje – mint a világbékéért való szolgálatot;      – Minden vallás Istenhez vezet. Katolikus szellemiség:      – Jézus Krisztus az egyetlen Isten, az egyetlen út a békéhez és az üdvösséghez;      – Minden ember fel van szólítva, hogy Hozzá megtérjen;      – A nem-keresztény vallásokról a Szentírás így ítélkezik: „A népek minden istene üres káprázat.” (Zsolt 95,5) Ezért Assisi:      – Krisztusnak és Egyházának objektív, súlyos meggyalázása;      – Gyakorlati tagadása istenségének, egyetemes királyságának és egyedüliségének az üdvközvetítésben;      – A máshitűek bátorítása hamis kultuszaik gyakorlására;      – Alkalmas jel, hogy a keresőket az üdv egyetlen bárkájától távol tartsa;      – A katolikusok elbizonytalanítása az igaz vallás tekintetében;      – A vallási közömbösségre való csábítás. Krisztus az egyetlen út a békéhez és az örök üdvösséghez:      – „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” (Jn 14.6)      – „Nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnének.” (ApCsel 4,12)      – „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek!” (Lk 2,14) – énekelték az angyalok, mert Isten Fia emberré lett.      – „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja.” – „Azért mondtam el ezeket nektek, hogy békességet találjatok bennem.” (Jn 14,27; 16,33)      – Jézus megsiratja Jeruzsálemet: „Bárcsak te is felismernéd legalább ezen a napon, ami békességedre volna. De el van rejtve a szemed elől.” (Lk 19,42) Ezt követte a zsidó háború és Jeruzsálem pusztulásának megjövendölése.      – „[Isten] a tanítást ugyan Izrael fiainak adta, amikor békét hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura.” (Ap Csel 10,36)      – „Krisztus békéje töltse be szíveteket.” (Kol 3,15) Feltéve: 2011. február 7.