| Ahogy Tissier püspök úr interjújában jeleztem, közzé teszem Tudós Takács János egyik ügynöki jelentését, melyet atyai barátjánál, rendi felettesénél, a domonkos Mehrle Tamás atyánál Svájcban tett látogatásáról adott. |
|
BELÜGYMINISZTÉRIUM III/III. 1/a. alo. K ő d o l v a |
"SZIGORÚAN TITKOS"! Adta: "SÁNDOR" fn. ü. |
|
Budapest 1969. szeptember 9-én. Tamás atya megállapította, hogy jelenleg a jezsuita és a domonkos rend is hatalmas válságon megy át, úgy mint az egész egyház, sőt megállapította, hogy mind a domonkos rendnek, sőt az egész egyház kétezer éves történelmének ez a legnagyobb válsága. Nem nézi pesszimista szemmel, de nagyon komolynak tartja. Nem szabad pánikhangulatba esnünk, mondotta. Biztos, hogy túljutunk rajta, sőt szinte a megújulás feltétele most ez a válság. Számíthatunk arra, hogy a pápa eltörli a világi papságának a cölibátusát, ő egyenest ezt biztosra veszi, hogy ez a közeljövőben megtörténik, és a szerzetesség pedig lehet, hogy mint ilyen, mint intézmény a minimumra redukálódik, de utána majd később egy hatalmas felvirágzás fog bekövetkezni, ami azonban csak 30-40, esetleg 50 évbe fog bekövetkezni. Részleteit tekintve jelenleg a jezsuita rend megy át szinte a nagyobb válságon, a legnagyobb teológusai hagyják el egymás után a rendet, de nem önként, hanem kizárják őket. Szóba került már Karl Rahnernek is a kizárása. A hivatalos jezsuita vezetés Aruppe generálissal az élen foglalkozott Karl Rahnerrel, teljesen elkülönítették magukat tőle, mert már szinte kompromittálja a rendet a túlságosan modernista tanaival. Megjegyezte Mehrle Tamás, hogy Karl Rahner a felelős teológiai szinten mindazért, ami ma történik, XXIII. János pedig egyházpolitikai szinten felelős. Karl Rahner már annyira megdöbbent a saját tetteinek a következményétől – mert ő se sejtette, hogy milyen lavinát indít meg –, hogy jelenleg visszakozott és próbál visszatáncolni teológiailag, de nem lehet. A tanítványai már őt is bírálják baloldalról és pillanatnyilag már azt mondják, hogy a múltja kötelezi.
Egyébként Rahnerrel nincsenek megelégedve a modernisták sem, mert nem tartják eléggé modernistának. Az ott-tartózkodásom idején zárták ki Schönenberget a jezsuita rendből, aki szélsőséges teológiai nézeteivel Krisztus istenségét is tagadta. Mások is követték a modernisták közül, úgy hogy az utóbbi időben mintegy 20-25 nagynevű teológus hagyta el a jezsuita rendet és rengeteg kisebb jezsuita személy is kilép. A hivatalos statisztikákban 40 ezer fővel rendelkező jezsuita rendnek a létszáma már 30 ezerre csökkent. Tehát az egynegyedrésze már kilépett a rendből. Domonkos vonalon még nem ilyen súlyos a helyzet matematikailag. Azonban a mi válságunkat főleg az jelenti, hogy Schillebeek a terhünkre van írva. Schillebeek túltesz Karl Rahneren is és túltesz az összes modernistán, a legszélsőségesebb balszárnyhoz tartozik. Különben ő az egész Hagemann féle csoport ideológusa is, az ő tanai képezik Hagemannék nézeteinek alapját. Schillebeek amikor Rómába idézték, kijelentette, hogy abszolúte nem hajlandó elmenni és ha a pápa majd egy udvarias hangú levelet ír, akkor esetleg gondolkozik azon, hogy egyáltalán elolvassa-e, vagy sem. Majd azután kijelentette, hogy az egész holland püspöki kar mellette áll, és azt is, hogy a holland püspöki kar kész Rómával szemben is egyházat alapítani. Mehrle Tamás szerint olyan válság fenyeget, hogy ha VI. Pál meghalna és a bíborosok választhatnának egy pápát, akkor sok püspök ellenpápát választana és kész volna a nyugati egyház szakadás. Jelenleg a legszélsőségesebb modernistának a bíborosok közül Suenens bíborost nevezte a Tamás, mint az egyház egyik legnagyobb belső ellenségét, aki legfelforgatóbb, legdestruktívabb elem és egyre nyíltabban azzá lesz. Jól lehet Montini legszűkebb baráti köréhez tartozott, később egyre jobban eltávolodott, s ma a legszélsőségesebb bírálója VI. Pál egész tevékenységének. Ő a hangadója az ellenpápa mozgalomnak is. Hogy a válságot jellemezze, elmondta, hogy nemrégiben tartottak a svájci püspökök egy értekezletet, ugyanakkor a svájci papok is külön tartottak egy külön értekezletet, melyen eleve kijelentették, még a püspökkari értekezlet előtt, hogy bármi is legyen annak a határozata, ők szembeszegülnek azzal, mert az ő megkérdezésük nélkül születnek azok meg. A püspökök beleestek abba a kelepcébe, amit ők maguk vetettek, amikor a pápai tekintély ellen fellázadtak, s ugyanakkor elveszett mögülük az a tekintély, amelyik az ő tekintélyüket is biztosította. Ugyanolyan rációval az alsópapság fellázadt ellenük, s az alsópapság ellen pedig a hívek. Ezért van az egyház válságban. A pápa elleni lázadás következményeképpen, mint a kártyavár, omolna össze az egyház, ha a pápai tekintély felborulna. A jezsuita és a domonkos rend belső válsága abban is megnyilvánul, hogy kétségbeejtően gyenge a rendi fegyelem, a rend alsóbb tagjai körében is. A legszigorúbb és az oszlopnak számító római kollégium, az Angelicum os a fegyelemsértéseknek a tömegét produkálja. Olyan esetek aminek a tizedrészéért még ezelőtt pár évvel is elbocsájtás járt volna a rendből, ma megszokott jelenségnek számítanak. Mindenkinek külön kulcsa van a házhoz, akkor mennek haza, amikor akarnak, néha egész estéket, sőt éjjeleket töltenek a házon kívül, s jó, ha a másnapi ebédre megérkeznek, mert azt mégsem érdemes kihagyni – ahogy mondják. Az elöljárók tudják, de nem tudnak tenni semmit ellene, mert mondják: ha fellépnének, kiürülne az Angelicum. Azt mondta Tamás, hogy ezek után már isteni csoda lenne, ha nem hoznának haza egy-két gyereket mindnyájan. Azt is említette, hogy számolni kell azzal, hogy ez a szellem már harapódzik. Svájcban is tapasztalt hasonló jelenségeket. Tiltakoznak a fiatalok az ellen, hogy a rendi ruhát az utcán hordják. Ő mint elöljáró, ezt a legszigorúbban megparancsolta, de alig bírja az akaratát keresztülvinni. Egyelőre Svájcban, ott Fribourgban még sikerült. De ki tudja, hogy meddig? A tanítványai nyíltan lázadoznak ellene, kijelentették, hogy bár nagyon szeretik – a személyi tekintélye óriási –, azt az egyet nem tudják benne szeretni, hogy tomista. Kérték tőle a dominikánus teológusok, hogy ne tomista szellemben tanítson, s éppen ezért ő már szent Tamás tanait csak belopni tudja a hallgatói lelkébe. Pillanatnyilag a jezsuitákkal szembeni ellentét a minimálisra csökkent. Az a régi teológiai vita, ami évszázadokig elválasztotta a két rendet egymástól, s amelyek egymás iránti féltékenységükből adódott, ma már a múlté. Visszasírjuk azt a kort, mikor a jezsuitákkal voltak párharcaink és teológiai nézeteltéréseink. Ma már kibékültünk a jezsuitákkal, s pillanatnyilag a sokkal nagyobb ellenség a modernizmus van mind a kettőnkkel szemben, mint ellenség.
Tamás atya szerint nem számít komoly ideológiai ellenségnek a marxizmus azért sem, mert ott legalább van közös nevező, megindulhat a párbeszéd. … Tehát van egy olyan törekvés, hogy a marxizmussal szemben az oldalukat biztosítsák azért, hogy a modernizmus felé nagyobb erőt tudjanak felvonultatni.
"Sándor József" Értékelés: Mehrle Tamás svájci állampolgár a domonkos rend generálisának helyettese, a friburgi Albertinum domonkos egyetem tanára, házfőnök – aki 1956-ban disszidált – vendégül látta ügynökünket. Helyzeténél fogva tájékozott a domonkos rend és az emigráns papok munkájáról, terveiről. Mivel a legkonzervatívabb teológiai és politikai irányzat híve, annak egyik vezetője, potenciális ellenfele a szocialista társadalomnak. …
Barát Tibor r. alezr.
Tudós-Takács János 1969. július 6-i jelentése – részletek Mehrle Tamás megítélése szerint Casaroli hívei és az ő politikáját ellenző bíborosok között komoly ellentét van és harc folyik. VI. Pál pápa számára fontosabb az egység fenntartása a belső irányzatok között (az egyensúly a Vatikánon belül), mint az esetleges egyházpolitikai eredmények elérése.
Mehrle szerint az egész magyar püspöki kar jogilag létező, de facto pedig nulla. Puszta eszköze a kommunista kormánynak és tulajdonképpen csak névleg folytat egyházi tevékenységet. Mehrle véleménye szerint Magyarországon nem lesz változás, ennek fő okát ő a Szovjetunió kitűnő diplomáciájában látja, amely diplomácia nemcsak a kommunizmus fennmaradását, de terjedését is biztosítani képes. Szerinte egyháziak ne vegyenek részt a politikai akciókban, mert a) ez nem az ő hivatásuk; b) mert nagy a lebukási lehetőség. De szolgálják a jövőt a tomista ideológia terjesztésével.
A Vatikán Magyarország felé megnyilvánuló – Mehrle szerint – elhibázott és opportunista politikai vonalvezetése késztette őt arra, hogy akciót szervezzen ennek megváltoztatása érdekében. Kérték VI. Pált, hasson oda, hogy a jövőben a tárgyalások ne periférikus kérdésekről folyjanak, hanem a centrális problémákról. Nem az új püspökök és érsekek kinevezése a legfontosabb kérdés a keleti blokk országaiban. Elsősorban a hitoktatás szabadságának, a szerzetesrendek visszaállításának, a vallásszabadság szélesítésének és az egyházi hierarchia szabadságának biztosítása a legfőbb probléma. Beadványára Vatikántól választ még nem kapott Mehrle, de tudja, hogy ilyen kérdésekben lassú az ügyintézés. Bízik abban, hogy a kuriális bíborosok egyrésze támogatja elképzelésüket és a jövőben a Vatikán, tárgyalásai alkalmával határozottabban törekszik majd lényegi kérdésben megegyezés elérésére a magyar állammal.
"Sándor József" Értékelés:
A jelentés a papi emigráció politikailag ellenséges szárnyának, főleg a disszidens papoknak politikai véleményét tartalmazza és hazánkkal szemben ellenséges tevékenységéről tájékoztat.
Barát Tibor r. alezr.
Tudós-Takács János 1969. szeptember 1-i jelentése – részlet: Hazajövet a bécsi domonkosoknál szálltam meg. A szerzetesek éjjel 3-kor jönnek haza. Mindenkinek kulcsa van. Fő gondjuk a csempészés és a könnyű pénzszerzés.
"Sándor József" Tudós-Takács János 1969. december 17-i jelentése – részlet: Beszámoló Csertő Györggyel [Csertő Sándor itthon élő domonkos pap-testvérével] való budapesti találkozásáról. Csertő György kifogásolta, hogy a pápa csökkentette a Hittani Kongregáció hatalmát és nem sújt le elég eréllyel az eretnekségekre. Hagemant és társait kommunista ügynöknek nevezte. Ugyanez volt a véleménye Hfink hollandiai érsekről, Suenensről és Königről is. Kifogásolta, hogy a legutóbbi magyar-vatikáni megegyezés alkalmából megegyeztek, hogy emigráns magyar nem tölthet be nagyobb egyházi tisztséget.
"Sándor József"
Tudós-Takács János 1970. február 2-i jelentése – részlet: A Hittani Kongregáció irányvonala jelenleg a Leninizmus melletti teljes elkötelezettség, mérséklet (de nem tartózkodás) a reformokkal kapcsolatban. A Szent Officiumnak van egy külön Magyarországgal foglalkozó szerve. Ennek vezetője Csertő Sándor.
"Sándor József" Feladat: Csertő György február 16-17-én valószínűleg felkeresi ügynökünket. E beszélgetés alkalmával irányítsa úgy társalgásukat, hogy megismerje azt a csatornát, amelyen keresztül Csertő Nyugatra juttatja értesüléseit. Érdeklődését indokolja azzal, hogy a hazai eretnekekkel [Hagemannal és csoportjával] kialakult vitájáról értesítést kell küldeni a Hittani Kongregációnak Rómába és ezért érdeklődik a Csertő által alkalmazott út megbízhatóságáról. Ez alkalommal kezdeményezzen beszélgetést az utánpótlás helyzetéről, körülményeiről, lehetőségeiről személy szerint is. Érdeklődjön a rendi vezetés helyzete, problémái felől.
Barát Tibor r. alezr.
Tartótisztje tanácsára TTJ levelet írt Hageman Frigyesnek. Az 1970. február 2-i jelentésébe bemásolta ezt a levelet, melyet rendes nevén, Takács János-ként írt alá. Egy oldallal később, a jelentés végén ügynöki nevét, a Sándor Józsefet használja, ahogy ez a mellékelt fotókon láthatóak.
A Tudós-Takács János ügynöki tevékenységéről szóló külön beszámoló itt található |
vissza