|
Karl Josef Becker bíboros nagyon problémásnak tartja a Vatikán és a Pius Közösség közötti egyezkedést. „Mindkét pozíciót összekötni, ez nehéz ügy”, mondta a kölni jezsuita – aki több éven át a római Gregoriana egyetem tanára volt, és akit februárban nevezett ki a pápa bíborossá – a kölni egyházi újságnak adott interjújában. Becker a Hittani Kongregáció tanácsadójaként vett részt a Róma és a Pius Közösség között két évig tartó tárgyalássorozaton.
Ha egy Lefebvre-követő tartja magát ehhez, akkor a Vatikán és a Pius Közösség közötti tárgyalásoknak semmi értelme. Ha viszont másképp viselkedik, akkor ez előtt a dilemma előtt áll: „Hogyan viszonyulok közösségem alapítójához?” Becker ebben látja a Pius Közösség nagy problémáját.
Becker a továbbiakban leszögezte, hogy a II. Vatikáni Zsinatot, még most, 50 évvel később, sem fogják fel helyesen. „Ugyanis ez olyan újfajta zsinat volt, ami a végén még a püspökök számára sem volt egészen világos”, mondta a bíboros. A bíboros véleménye szerint, meg kellene gondolni, hogy nem lenne-e helyesebb feladni a zsinatról szóló vitákat, és a katolikus hit középpontja, Jézus Krisztus után kérdezősködni. „Én ebből indulnék ki, és feltenném a kérdést, hogy mindaz, amiről mégis vitázunk, végső soron nem másodrangú?” Becker komoly problémának nevezte a laikusok és papok közötti viszonyt is. Ez ugyan elvileg világos, de a gyakorlatban megoldatlan. A katolikus tan szerint a papnak lelkipásztorkodást kell végeznie és a szentségeket kell kiszolgáltatnia. „Mit lehet egy olyan pappal tenni, aki nem csinál mást, csak a pénzt kezeli?”, kérdezte Becker. „És mit lehet tenni egy laikussal, aki egyházközsége legjobb hittantanára és lelkipásztora?”
Részlet az fsspx.info kommentárjából: 1. Lefebvre érsek az Egyház tanítóhivatalát egyáltalán nem tekintette XII. Pius pápával lezártnak. Például VI. Pál pápától az „Isten népe Credoját” vagy a Humanae vitae enciklikát kifejezetten üdvözölte. 2. A II. Vatikáni zsinat valóban teljesen új típusú volt, nevezetesen egy tisztán pasztorális zsinat, mely kifejezetten lemondott arról, hogy új hittételeket fogalmazzon meg vagy tévedéseket ítéljen el.
3. „A II. Vatikáni Zsinat a keresztényekhez és minden emberhez szólt”, mondja Becker bíboros. Talán ehelyütt pontosítani kellene: Minden embernek tetszeni akart – máshitűeknek, liberálisoknak, ateistáknak, szabadkőműveseknek és a kommunistáknak is.
A katolikus-honlap.hu kommentárja VI. Pál pápa ezen utolsó mondatához: Lásd ezzel kapcsolatban a honlap „De honnan ered karácsony eme helytelen értelmezése?” című cikkét, melynek idevonatkozó részét érdemes itt is idézni: »Egészen a II. Vatikáni Zsinatig az Egyház négy égbekiáltó bűnt sorolt fel: 1. Szándékos gyilkosság (Ter 4,10). 2. Természetelleni testi bűn (Ter 18,20). 3. A szegények, özvegyek s árvák nyomorgatása (Kiv 3,9; Ez 22,7). 4. A szolgák és munkások bérének visszatartása vagy megrövidítése (Jak 5,4).
E négy parancs attól „égbekiáltó”, hogy őket Isten már itt a földön megtorolja, mert „mintegy Istenhez kiáltanak büntetésért”.
És mégis, Isten parancsát megszegve, a zsinat utáni katekizmusok, imakönyvek csak három égbekiáltó bűnt sorolnak fel, a másodikat szándékosan kihagyják! Már 1991-ben! 3 évvel az Európai Parlament homoszexualitást támogató határozata előtt! Meglepő-e ezek után, hogy a világ úgy működik, ahogy?
A világ történelme az Egyház történelme, illetve annak a világ folyását meghatározó következménye. A világban csak az történik, amit az Egyház tanítása, élete lehetővé tesz. Csakúgy, mint a történelemben mindenkor, mindaz a rossz (például az 1968-as, az egész társadalmi rendet visszahozhatatlanul felforgató diáklázadások), ami a világban 1965 óta történt, valamilyen módon összefüggésben van a zsinati határozatokkal, zsinati „szellemmel”, és az Egyház mostani életével.
|
vissza