Kérdés: Milyen légkörben zajlott a káptalan ülése?Fellay püspök: Elsősorban nagyon felelősségteljes légkörben, mivel a káptalan tagjai a legnagyobb nyíltsággal mondhatták el véleményüket, ahogy ez egy ilyen munkatalálkozóhoz illik.
Kérdés: Megvitatták a Rómával való kapcsolatot? Nem voltak tilos kérdések? Sikerült elsimítani azokat a nézeteltéréseket, melyek az utóbbi időkben a Pius Közösségen belül mutatkoztak?
Kérdés: Hogyan látja Ön a Rómával való kapcsolatokat ezután? Ezen eljárásunk módjában nem csak Lefebvre érsek tanításának szilárdságában vagyunk egységesek, hanem az ő lelkipásztori szeretetében is. Az Egyház az első keresztények imában és szeretetben való egységét látta mindig a legnagyobb tanúságtételnek az igazság számára. „Egy szív és egy lélek” voltak, ahogy erről az Apostolok Cselekedetei beszámol (ApCsel 4,32). A Pius Közösség belső körlevele a „Cor unum” nevet viseli, ez egy általános ideál, egy mindenki számára érvényes szabály. Nyomatékosan elhatárolódunk mindazoktól is, akik e helyzetből profitálni akartak, hogy a közösség tagjainak egymásra uszításával konkolyt vessenek közénk. Ez a szellem nem Istentől való.
Kérdés: Mit jelent Ön számára Gerhard Ludwig Müller püspöknek a Hittani Kongregáció élére történt kinevezése? De ennél még fontosabb és még nyugtalanítóbb számunkra az a szerep, melyet neki a Hittani Kongregáció élén fel kell vennie. Az ő feladata, hogy megvédje a hitet, azzal a különleges misszióval, hogy a tanbeli tévedéseket és az eretnekségeket legyőzze. Ugyanakkor Müller püspök több írásbeli kijelentése a transsubstantiatio kérdéséről, azaz a kenyérnek és a bornak Jézus Krisztus testévé és vérévé történő átlényegüléséről, a szűzi szülés dogmájáról, a nem-katolikusok számára a katolikus Egyházba való megtérés szükségességről… több mint kétségesek. Ezek korábban minden kétséget kizáróan a Szent Officium – melyből a Hittani Kongregáció lett, s melynek most ő áll az élén – részéről intervenció tárgyai lettek volna.
Kérdés: Hogyan néz ki a Szent X. Pius Papi Közösség jövője? Az Egyház tradíciójáért folytatott harcában még mindig borotvaélen táncolnak?
Lefebvre érsek ezt 30 évvel ezelőtt nagyon jól elmagyarázta. Ő csak azt akarta továbbadni, amit ő a kétezer éves Egyháztól kapott. És ez minden, amit mi az ő követésében akarunk, mert csak így tudunk hatékonyan segíteni „mindent Krisztusban megújítani”. Nem mi szakítunk Rómával, az örök Rómával, a bölcsesség és az igazság tanítómesterével. Másfelől nem lenne reális tagadni a modernista és liberális befolyást, ami a II. Vatikáni Zsinat és e zsinatból kiinduló reformok óta az Egyházon belül uralkodik. Adja Szűz Anyánk, az Egyház Anyja, hogy autentikus megújulásának napja minél hamarabb eljöjjön.
[megj.: ember legyen a talpán, aki ebből a szövegből meg tudja állapítani, hogy akkor hogyan is döntött Fellay püspök. De egy kérdés jogos: ha tényleg nem írja alá a preambulumot, akkor mindek ez a köntörfalazás, hiszen akkor csak azt teszi, amit a közösség 44 év óta tesz, és amiben semmi új nincs, és amit eddig mindig világosan ki tudtak fejezni. Viszont ez az új beszédmodor köntörfalazás, kétértelműség dolgában vetekszik a II. Vatikáni Zsinat szövegeivel.] Feltéve: 2012. július 17. |
vissza