Aki az országban nyitott szemmel jár, úton útfélen Mária-királynő szobrokkal találkozik, melyek fennen hirdetik a magyar nép azon szilárd hitét, miszerint ennek az országnak Mária a megkoronázott királynője.Ezúttal az ország déli középső feléből mutatok be pár képet. A második fotó Bátaszéken a templomkertben – régi templomromok mellett – készült, az ott álló Mária szoborról. Bátaszéken valamikor sok német élt, ezt a templomban és a szoborfeliratokon nyomon lehet követni, hiszen többségükön, ahogy az itt látható Mária szobron is, német nyelvű ima áll. Tehát még az itt lakó németek is az ország királynőjeként tisztelték Máriát. Máriagyűdön, a szerbek, németek, horvátok, magyarok lakta településen, a Kálvária domb melletti erdőben megint csak Mária-királynő szobor áll, ez látható a többi képen. Mária itt is a magyar koronával a fején, azaz Magyarország Királynőjeként van ábrázolva.
Az idegen szavak szótárában a „patróna” szónál ez áll: „védőszent, női pártfogó, védnök”. A „patronál” szónál pedig ez: „pártfogol, támogat, védnökséget vállal valami felett”.
A képek a napnál világosabban bizonyítják, hogy a magyar nép Szent István felajánlása óta mindig is Királynőjének, Úrnőjének tekintette Szűz Máriát. Hogy a Thököly úti kápolna hivatalosan mégsem ezt a nevet kapta, az annak köszönhető, hogy a névadók se a nép körében élő hagyományt, se Szent István gesztusának közjogi értékét nem ismerték el. Hogy Mária igenis Magyarország Királynője, „közjogi méltósága”, annak bizonyítására a képeken kívül álljon itt Mindszenty bíboros néhány beszédének ide vonatkozó részlete, valamint Barsi Balázs írása.
Részletek Mindszenty József „Hirdettem az igét” című kötetéből
1.
Kedves Hallgatóim!
A nemzet legnagyobb kérdése a kérdések rengetegében: a lenni és nem lenni. Ez örvénylett fel előtte, amikor a pogányság feladása és a kereszténység felvétele közt kellett választania. Nemzetünk két legnagyobb térítőjét, Szent Adalbert és Gellért püspököt és vértanút a Boldogságos Szűz könyörögte ki az Égtől a magyar nép számára. Szent Adalbertet ő mentette meg a haláltól, hogy térítőnk lehessen, megkeresztelje Szent Istvánt, aki összekapcsolta a Nagyasszonyt és népét. Szent Gellért pedig, aki magasra emelte nálunk Szent István és népe Mária-tiszteletét, a Szűzanya közbenjárására születik nemzetünknek. Amikor a Szentföldre akar menni, Razin apát azzal érvel a Mária-tisztelő Szent Gellért előtt, hogy ott majd fülehallatára szidalmazzák a zsidók Isten Anyját. Eljött hozzánk és itt gyönyörű Mária-tisztelet alakult ki a keze nyomán.
A Mária-tisztelet nemzeti örökségünk Máriacell, 1972. szeptember 17.
Kedves Híveim!
De kérdés, hogy amit fönn a királyi trónuson intézkedtek, azt magáévá tette-e a magyar nép.
Beszéd Németországban Kölni dóm, 1973. május 1. Ünnepeljük ma itt ebben a gyönyörű Istenházában a szentistváni jubileumot és beszéljünk ikergondolatáról, a Patrona Regni Hungariae-ről, a Magyarok Nagyasszonyáról. 1038. augusztus 15-én, az Isten Anyjának mennybevétele napján, amit már a következő esztendőben Magyarok Nagyasszonya ünnepének is neveztek, Szent István királyunk haldokolva magához hívatta az ország egyházi és világi felelős vezetőit és a Szent Korona jelenlétében megemlékezett népünknek árvaságáról itt Közép-Európában, a nagy átjáróhelyen, és ágrólszakadtságunkról itt Európában, s fogta a Szent Koronát és fölajánlotta az Isten Anyjának. Mert ahol emberekben nincs segítség, ott a természefölöttiből kérünk segítséget Őnála. Ez egy gyönyörű ténykedés volt, méltóan fejezte be Szent István életművét. Ez a felajánlás kezdeményezésben egyedülálló a nemzetek és a világ történelmében. A második fölajánlás követte az elsőt, mindjárt az Árpád¬ház kihalta után, 1317-ben, amikor Anjou Róbert Károly legyőzte az évtizedeken keresztül rendetlenkedő, fegyelmezetlen oligarchákat és akkor ő is fölajánlotta Szepeshelyen Magyarországot a Magyarok Nagyasszonyának. És a művész oly szépen meglátta a „Patrona Hungariae” gondolatának helyességét és lényegét! Az oltárképen az Isten Anyja, a Magyarok Nagyasszonya koronáz a nemzet színe előtt.
Harmadszor 1693-ban, a 456 esztendős török idők vége felé ajánlották fel az országot Máriának. Akkor a király augusztus 15-én odaállott az oltár elé és latin nyelven megköszönte az Isten Anyjának, hogy a törököktől megszabadította az országot. És fogadalmat is tett akkor, hogy mindazokat a templomokat, amik akár a török által, akár az idő foga által elpusztultak magyar földön – mert nekünk nincsenek régi templomaink, mint itt a boldog kölnieknek is van – hát azokat ő mind helyreállítja. És a nép nem volt távol ezektől a fölajánlásoktól. Ez gyönyörű kezdeményezés a történelemben. Utána példaképpen vették át Franciaország, Németország, Lengyelország, Dánia és így tovább. Csak van valami különbség a kettő között. A többi nemzetnél általában csak vallási jellege volt. A szentistváni ténykedésben pedig volt közjogi jelleg is. És a magyar nép bekapcsolódott rendkívül erősen a Nagyasszony tiszteletébe. Szent Gellért megtanította a magyarokat városról-városra, faluról-falura a Mária-tiszteletre. Ez nekünk történelmi jellegzetességünk és ezért is ragaszkodunk a Mária-tisztelethez.
A Magyarok Nagyasszonya Perth Amboy, New Jersey államban, a Magyarok Nagyasszonya Temploma, 1974. május 13.
Kedves keresztény magyarjaim! A boldogságos Szűz Mária a Magyarok Nagyasszonya. Ez nem egyszerű ájtatos kijelentés. Ez egy hivatalos, közjogi kijelentés. A történelemben 4-szer jelentünk meg fogadalommal Magyarok Nagyasszonyának. Az első 1038-ban volt, Szent István élete végén. 1038. augusztus 15-én Szent István bevitette szobájába a Szent Koronát, összehívta az ország nagyjait és előkelőségeit és jelenlétükben, beleegyezésükkel felajánlotta a Szent Koronát és vele a magyar földet a Szűzanyának. Ö tudta, hogy itt a viharsarokban, a Kárpát-medencében emberekben nincs segítség, és így az Istenanyát kérte fel a magyar nemzet védőasszonyának. Egyesek azt mondják: hiszen a németeknek is volt Nagyasszonyuk, a franciáknak is volt Notre Dame-juk.
De a magyaroknál közjogi jclentősége volt ennek a ténynek. Igaz, hogy a németek, franciák is felkérték a Szűzanyát védőasszonynak, de a nemzet képviselete sem ezeknél, sem később a lengyeleknél nem volt közjogi cselekedet.
A harmadik felajánlás a 456 éves török küzdelem befejeztével volt, 1693-ban. Akkor Buda visszavétele és az ország déli részeinek a visszahódítása után, az akkori király fogadalmat tett, hogy a Szűzanya kezébe teszi le országát. Ugyanakkor megindultak a magyar nemzet zarándoklatai Máricellbe, hogy hálát adjanak a Szűzanya segítségéért, megköszönjék, hogy megsegítette őket a három világrészes török hatalommal szemben. És a fogadalom nevében megindult a nemzet újjáépítése. Micsoda nagyszerű idő volt ez, és mennyi áldozatot hozott a főpapság, a nemesség és a köznép, mert mindenki versengve építette újjá az országot. De az újjáépítés az egész nemzet dicsősége. MáriacelIbe elindultak a zarándoklatok és 1694-ben 200 plébánia hívei mentek, külön a legények, 600 pár legény és leány, utánuk jöttek a családok, majd a magyar katonaság és kinyújtott kezekkel köszönték meg az ország felszabadítását és köszöntötték a Szűzanyát, aki ezt lehetővé tette, aki lelket adott idegenekbe és magyarokba, hogy küzdjenek az ország felszabadításáért az idegen uralom alól.
Nagyboldogasszony ünnepén Bécs, 1974. augusztus 15. Ehhez a mai napon nemcsak az Evangélium fűződik, de a magyar történelem is. Tudjuk, 1038-ban ebben az időben az első király, a szent, közeledni érezte a földi élet végét és tele aggodalommal, hogy itt a Duna-Kárpát vidéken mi azzal az egymillió magyarral nagyon gyengén állunk a feladattal szemben. Összehívatta a nemzet egyházi és világi vezetőit. Mire fölértek, arra ő hozatta a Szent Koronát és a nemzet vezetői jelenlétében fölajánlotta a Szent Koronát, a jövendő királyokat és a jövendő nemzet nemzedékeit, mert emberekben nincs segítség, csak az Isten Anyjában van minden reménység, és fölkérte Magyarország védőasszonyának a Szent Koronával kezében. Ez első eset a világtörténelemben, ami végbement a haldokló király szobájában. Utána más népek is fölajánlották országukat a Szűzanyának: lengyelek, németek, franciák, portugálok, a dánok, de itt valami más volt, amit Szent István rendelt. Szent István nemcsak vallási felajánlást végzett el, de egy közjogi tényt is tett. Alkotmányosan, nemcsak egyedül a maga ajakával, de a nemzet vezetőinek a jelenlétében tette. A többi népnél ez elmaradt, csak nálunk, magyaroknál van ez meg.
Beszéd Ausztráliában Sydney: a St. Mary's Cathedral, 1974. november 16. Örülök, hogy együtt vagyunk a segítő Istenanyának, Ausztrália védőasszonyának egy jellegzetes gyönyörű templomában, és tudom azt, hogy 1844-et írtak akkor, amidőn az itteni első nemzeti zsinat elhatározta, hogy Ausztrália védőasszonyának választja a Segítő Szűz Máriát. Nekünk, száműzött magyaroknak nagyon rokonszenves ez a lépése Ausztráliának, mert mi már 1038. augusztus 15-én, tehát 1000 évvel ezelőtt választottuk védőasszonyunknak a Szűzanyát. Szent István első királyunk, mikor közeledni érezte a halált, betegszobájába hozatta a Szent Koronát, amit az apostoli szentszéktől kapott és államfői hatalmával meghívta az egyházfőket, meghívta 63 vármegye várispánját és ezek jelenlétében ő, a haldokló, végrendelkező a Szent Koronát felmutatta a Szűzanya előtt és azt kérte, hogy a Boldogasszony tekintse tulajdonának ezt a magyar földet.
Szent István után Nyugat többi országai is követték ezt a példát. Előbb Franciaország, majd Anglia, Spanyolország és Portugália. Aztán jött Ausztrália is. De valami különbség volt a középkori és a későbbi felajánlások között. Ezek vallási jelenségek voltak, de a magyarországi közjogi ténykedés volt, közjogi jelentőséggel.
Isten emberei már a történelem kezdetén megállapították a kinyilatkoztatás alapján a felajánlásokról, hogy ha egy férfi elesik egy nő által, akkor csak egy magasabb nőnek a közreműködésével emelkedhetik fel. Tudunk két nagy lázadásról. Isten elhatározta az idők elején, hogy embert teremt az általa megalkotott földre. De látta örök előrelátással, hogy mikor embert teremtett erre a földre, hogy ez az ember meginog, mert Isten országában is volt lázadás. Lucifer, a hajnalcsillag, az angyalok eleje tette ezt. Mikor Isten megmutatta az emberiség sorsát az angyaloknak és megmutatta a Szentháromság második személyét, akkor Lucifer megtagadta a hódolatot az Istenembertől. Lebukott a lázadás után a földre, ahol megérkezett az ember. Isten az embert odaállította a Paradicsomba, hogy rendelkezzen a föld felett, ő az első férfiú, Ádám. De ott, ahol Isten rendelése szerint örökifjan élhettek volna, próbára is tette őket. Azonban a sátán csúszómászónak öltözött és Évát megkísértette. A sátán gúnyos módon mondta: dehogy fogtok meghalni, ha esztek a tiltott fáról! Az Isten attól tart, hogy ti is istenek lesztek. Éva evett a fáról és adott Ádámnak is és bekövetkezett az első bűn, az engedetlenség. És jött az örökifjúság helyett a betegség, jött a halál. A világon mindenütt vannak a bűnnek elkövetői és vannak áldozatai, egyéni, családi és nemzeti életben. És mi a Boldogságos Szűzanyánál találhatunk közbenjárást és segítséget ellene.
|
|
|
vissza