|
(forrás: http://kenyestemak.hu/htm/elore.htm) A következő cikkre akkor bukkantam, amikor Dr. Marian Therese Horvat, Ph.D. a középkori történelem doktoráról – akire egy kanadai olvasó hívta fel a figyelmemet – kerestem adatokat az interneten. [Dr. Horvat-nak már van a honlapon egy cikke: még 2006-ban tettem fel A „FAST-FOOD” protestáns címmel egy írását.]
A google-ban többek között ilyen linkeket találtam róla:
Dr. Marian Therese Horvat volt az, aki korunkban újra foglalkozott a XVI. században Quito-ban élt Mariana de Jesus Torres nővér jövendöléseivel, melyről a következő cikkben szó lesz. Az interneten talált dolgozatot két részletben közlöm, a napjainkra vonatkozó jövendölések közül a legjelentősebbeket most, a Quito-i eseményeket Dr. Horvat könyve nyomán egy későbbi cikkben. „Előrejelzések a XX. századra” felsorolja azokat a próféciákat, melyek a mi korunkkal foglalkoznak.
V. századból: Az ANTIKRISZTUS eljövetele (Adventje). Szent Nilus jövendölése
Tudva, hogy Szent Nilus (az idősebbik) alig ismert az Egyházban, elsőnek röviden összefoglalom az életét Katolikus Enciklopédia 1911-es kiadása alapján: Íme Szent Nilus próféciája: 1900 után, a XX. század közepe táján, az ebben az időben élő emberek felismerhetetlenné válnak. Amikor közeledik az Antikrisztus eljövetele, zavaros lesz az emberek értelme az érzéki szenvedélyektől, és a becstelenség és a törvénytelenség egyre erősebb lesz. Akkor a világ felismerhetetlenné válik. Az emberek megjelenése megváltozik, és lehetetlen lesz megkülönböztetni a férfiakat a nőktől a ruházkodásban és a hajviseletben a szemérmetlenségük miatt. Ezek az emberek kegyetlenekké válnak, és olyanok lesznek az Antikrisztus kísértései miatt, mint a vadállatok. Nem lesz bennük tisztelet a szülők és az öregek iránt, a szeretet el fog tűnni, és a keresztény lelkipásztorok, püspökök és papok hiú emberek lesznek, teljesen elvesztve a jobb kéz és a bal kéz megkülönböztetését. Abban az időben a keresztények és az Egyház erkölcsei és hagyományai megváltoznak. Az emberek felhagynak a szerénységgel, és a kicsapongás fog uralkodni. A hazugság és a kapzsiság nagy méreteket fog ölteni, és így nagy szomorúság éri majd azokat, akik vagyonokat halmoznak fel. Bujaság, házasságtörés, homoszexualitás, titkos cselekedetek és gyilkosság fog uralkodni a társadalomban.
Abban az időben a nagy bűnöknek és a kicsapongásoknak köszönhetően a népek meg lesznek fosztva a Szentlélek kegyelmeitől, melyeket a keresztségben kaptak, és a bűntudattól is.
És mindez abból a tényből fakad, hogy az Antikrisztus akar lenni az úr mindenekfelett, az egész világ uralkodója akar lenni, csodákat és fantasztikus jelenségeket fog produkálni. Romlott bölcsességet fog adni egy boldogtalan embernek úgy, hogy az fel fog fedezni egy olyan utat, amelyen beszélgetést tud majd folytatni egy másik emberrel a föld egyik végéből a másikig. Abban az időben az emberek úgy tudnak majd repülni a levegőben, mint a madarak, és leereszkednek a tenger fenekére, mint a halak. És amikor mindezt elérték, ezek a boldogtalan emberek kényelemben fognak élni anélkül, hogy tudnák ezek a szegény lelkek, hogy ez az Antikrisztus csalása. És az istentelenek! – A tudásuk tele lesz hiúsággal, fel fognak hagyni a jó úttal, és az embereket arra vezetik, hogy elveszítsék az Isten létében és a Szentháromságban való hitüket.
XIV. századból (1303-1373): Svéd Szent Brigitta A 2000. év előtt 40 évvel a Sátán szabadjára lesz engedve, hogy megkísértse az embereket. Amikor úgy látszik, hogy minden elveszett, Isten hirtelen megálljt parancsol a gonosz lelkeknek. Annak a jele, hogy ez mikor fog bekövetkezni, az lesz, amikor a papok felhagynak a szent kötelességeiknek a teljesítésével, és civil ruhába fognak öltözni, és az asszonyok úgy öltöznek, mint a férfiak, és férfiak pedig úgy, mint a nők.
XVI. századból: A Maria Laach-i monostorban A XX. század halált és rombolást, az Egyháztól való aposztáziát, viszályt a családokban, a városokban és a közigazgatásban fog hozni; ebben a században három nagy háború lesz néhány évtizedes közbeeső időkkel. Egyre pusztítóbb és véresebbek lesznek, és nemcsak Németország lesz romhalmazzá, hanem végül is Kelet és Nyugat minden állama.« Németország rettenetes vereségét követni fogja a következő nagy háború. Nem lesz elég ennivaló a népek számára, és nem lesz takarmány az állatoknak. Emberi kezek okozta mérgező felhők fognak alászállni és elpusztítanak mindent. Az emberi elméket őrület fogja megtámadni és elfoglalni.
XVII. századból: Mariana de Jesus Torres nővér Mariana de Jesus Torres anya (1563-1635) koncepcionista nővér volt, aki Spanyolországból az Új Világba utazott 13 éves korában azért, hogy segítsen megalapítani Quitóban a ferences rendhez tartozó Szeplőtelen Fogantatás Királyi Zárdáját. Az Ég sok különleges keggyel tüntette ki őt, ugyanis ennek a kiválasztott léleknek megadatott megismerni sok jövőbeli eseményt, különösen az Egyháznak a mi korunkbeli helyzetét. Néhány prófécia, melyet az Égtől kapott, s melyek a mi időnkre vonatkoznak, s melyek tökéletesen egybe csengenek azokkal a próféciákkal, melyeket Miasszonyunk Fatimában, 1917-ben közölt a látnok gyermekekkel.
A XIX. és a XX. század az eretnekség és az erkölcsi zűrzavar kora lesz. Maroknyi hithű ember marad csak, hogy harcoljon „a tisztátalanság lelkével, amely szennyes áradatként fogja elárasztani az utcákat, a tereket és a nyilvános helyeket”. Papi hivatások vesznek el, apácák hagyják ott közösségüket és a hívők kimondhatatlan szenvedéseket fognak kiállni. Sötétség ereszkedik az Egyházra, és a Sátán hatalmat nyer a hitetlenek, különösen a gazdagok felett, akik olyan önzővé válnak, hogy megtagadják a növekvő gonosz elleni harc anyagi támogatását. »A Legszentebb Szentháromság megerősítette az én Királynőm [a Szent Szűz] óhaját, megerősítvén, hogy Isten megáldja mindazokat, akik támaszával és segítségével hozzájárulnak a Szent Szobor elkészítéséhez, és mindazokat, akik segítenek az „Our Lady of Good Success” tiszteletét elterjeszteni évszázadokon át, ismertté téve az eredetét és ezeket a jelenéseket, melyek a XX. századra vonatkoznak. Ez lesz az ideje a szokások nagy romlásának. A Szent Szabályok megszentelt szentségét nevetségessé teszik, elnyomják és megvetik, s mialatt ezt teszik, az emberek megvetik és bemocskolják Isten Egyházát, sőt Istent magát is, akit az Ő papjai képviselnek. A démon megpróbálja üldözni az Úr szolgáit minden lehetséges módon.«
»A Sátán átveszi a hatalmat a Földön a hitetlen ember tévedése által, aki fekete felhőként fogja elsötétíteni a Szent Fiam Legszentebb Szívének szentelt világ egét. Ennek a világnak, mivel utat engedett mindenféle gonoszságnak, sokfajta büntetésen kell keresztülmennie: katasztrófákon, éhínségeken, háborúkon, hitehagyáson és számtalan lélek elvesztésén. Rettenetes háború jön, amelyben papok és istenfélők vére fog folyni, s ez fogja szétkergetni az Egyház szabadságának ragyogó hajnalát beárnyékoló fekete felhőket.
»A 19. század végén és a 20. század nagy részében különféle eretnekségek fogják virágkorukat élni a világon. A hit értékes fénye kihuny a lelkekben a csaknem teljes erkölcsi romlás miatt; azokban az időkben nagy fizikai és erkölcsi csapások lesznek úgy az egyéni, mint a nyilvános életben. »Az összes társadalmi osztály feletti ellenőrzés elérése által a szekták igyekeznek behatolni – nagy ügyességgel – a családok szívébe, hogy elpusztítsák még a gyerekeket is. A gyermekkor ártatlansága csaknem eltűnik. Így a papi hivatások is eltűnnek; ez egy igazi csapás lesz. A papok elhagyják a szent kötelességeiket, és letérnek arról az útról, melyet az Úr jelölt ki számukra. Ekkor az Egyház sötét éjszakán megy keresztül a Főpap és atya hiánya miatt, hogy vigyázzon rá szeretettel, gyengédséggel, erővel és okossággal, és nagyszámú pap fogja elveszíteni Isten lelkét. Így nagy veszélynek teszik ki a lelküket.« »És szétoszlatni ezeket a fekete felhőket, meggátolni az Egyház szabadságának ragyogó hajnalát, egy szörnyű háború fog kitörni, melyben a papok és a hívők vére fog folyni. Ez az éjszaka olyan szörnyű lesz, hogy a gonoszság fog győztesnek látszani. Akkor jön el az én időm: meghökkentő módon elpusztítom a Sátán büszkeségét, lábam alá vetem, leláncolom a pokol mélységébe, megszabadítom végül is az Egyházat és az országot az ő kegyetlen zsarnokságától.«
»Szívem szomorú a küszöbönálló pusztulásra ítélt világban bekövetkező sok szenvedés miatt. Isten haragja közel van. A világ hamarosan meg lesz büntetve nagy csapásokkal, véres forradalmakkal, szörnyű hurrikánokkal, valamint a folyók és a tengerek kiáradásával. A világban nagy felfordulás lesz egy új és sokkal szörnyűbb háborúban. A leghalálosabb fegyverek el fogják pusztítani a népeket és a nemzeteket. A föld diktátorai, ördögi szakemberek, lerombolják a templomokat és megszentségtelenítik az Oltáriszentséget, és elpusztítják a számunkra legértékesebb dolgokat. Ebben az istentelen háborúban sok olyan fog elpusztulni, melyeket az emberi kéz megalkotott.
1824-ből: Emmerich Katalin Hallottam, hogy Lucifer (ha nem tévedek) ötven vagy hatvan évvel a Kr. u. 2000. év előtt egy időre ismét szabadon lesz bocsátva. Sok más számadatot elfelejtettem. Több más elkárhozottat még előbb szabadon fognak engedni az emberek büntetésére és kísértésére. Napjainkban, úgy vélem, megtörtént néhányuknak szabadon bocsátása, másoké a mi időnk után fog bekövetkezni. 1884. október 13-án: XIII. Leó pápa látomása
Ralph Martin beszámolója Ezek közé tartoznak azok a beszámolók, melyek XIII. Leó pápa látomásáról szólnak, melyben épp e (XX.) század kezdete előtt nem sokkal részesült. A történetet a pápa több bizalmas embere, elsősorban a hozzá közelálló bíborosok hagyták ránk. Míg a beszámolók egyes részletei eltérnek, a lényeg egyértelmű és minden beszámolóban azonos. Egyszer, amikor a Vatikánban éppen valamely liturgikus esemény befejezésénél tartott a XIX. század végén, XIII. Leó pápa hirtelen egy pontra szögezve tekintetét, megmerevedett. Később közeli munkatársainak elmesélte élményét. Az Úr megengedte neki, hogy fültanúja legyen a Sátán és az Úr között zajló beszélgetésnek. A párbeszéd Jób könyvének arra a részletére emlékeztetett, amelyben a Sátán és az Úr Jób megkísértéséről tárgyal. A Sátán kijelentette, hogy ha elegendő hatalma lenne, és elegendő idő állna rendelkezésére, képes lenne elpusztítani az Egyházat. Isten megengedte a Sátánnak, hogy a huszadik század nagyobbik részével rendelkezzen, vagyis ezt az időszakot kapta a Sátán arra, hogy különleges próbatételnek és kísértésnek vesse alá az Egyházat. Azt követően viszont hatalma ismét korlátozva lesz. Ennek a látomásnak köszönhető aztán, hogy XIII. Leó pápa elrendelte egy Szent Mihály arkangyalhoz intézett különleges könyörgés elmondását minden egyes csendes szentmise végén, az egész világon. Ez a gyakorlat a II. Vatikáni Zsinatig fennállt, és a liturgikus reform törölte el.
Dr. Török József így számolt be erről az eseményről A Vatikán egyik kápolnájában 1884. október 13-án a pápa szentmisét mondott, majd a mise végén már éppen távozni készült, amikor hirtelen megállt az oltár lépcsője előtt. Nagyjából tíz percig úgy állt ott, mintha önkívületbe esett volna, arca hamuszürkévé változott. Miután fölocsúdott a sajátos állapotából, a jelenlévőkhöz nem szólt semmit, hanem rögtön dolgozószobájába sietett. Ott íróasztalhoz ülve megfogalmazta azt a híres, Szent Mihály arkangyalhoz intézett imádságot, amelyet a liturgikus reformig [II. Vatikáni Zsinat] minden csendes mise végén, minden pap térden állva elimádkozott.
A három Üdvözlégy és a Salve Regina (Mennyországnak királynéja) elimádkozását a következő két könyörgés követi: Amikor a pápát bizalmasai a történtekről kérdezték, csak annyit volt hajlandó elárulni, hogy két hang – egyik jóságos, másik gonoszsággal telített – között szóváltást hallott, amelyet a sátánian gonosz hang így kezdett: „Képes vagyok Egyházadat elpusztítani!”
Ismeretlen szerző beszámolója 1884. október 13-án éppen befejezte egy szentmise bemutatását a Vatikán egyik magán-kápolnájában, s amint ott állt az oltár lábánál, hirtelen hamuszürkévé vált az arca, és a padozatra esett. Néhány perc elteltével, mialatt mintha kómába esett volna, újra éledt és a körülötte levőknek ezt mondta: „Oh, micsoda szörnyű látványban volt részem!”
Don Gabriele Amorth beszámolója
Az Ephemerides Liturgicae c. folyóirat 1955. évi számának 58-59. lapjáról idézem:
Érdekes észrevennünk egy másik tényt is, amely tovább növelheti a misék után egykor elmondott imádság értékét. XI. Pius pápa kívánsága az volt, hogy ezekben az imádságokban különösképpen Oroszországért könyörögjenek (1930. június 30-ai allokúció). Ebben a beszédében, miután felhívta a hívek figyelmét az Oroszországért végzendő imádságra Szent József pátriárka ünnepe alkalmából (1930. március 19.) és beszélt az oroszországi vallásüldözésről, a következőkkel zárta mondandóját: Mint láthatjuk, a Sátán borzasztó jelenlétére világosan figyelmeztettek a pápák, XI. Pius intenciója pedig szívén találta azokat a hamis tanokat, amelyek a mi századunkban terjedtek el, és amelyek a mai napig mérgezik nemcsak a nép, hanem egyes teológusok szívét is. Ha azután XI. Pius rendelkezéseit nem tartották be, ez azoknak a vétke, akikre a végrehajtást rábízták. E rendelkezések mindenesetre tökéletesen kiegészítették azokat a karizmatikus eseményeket, amelyeket az Úr Fatimában az emberiségnek ajándékozott, bár ezektől teljesen független volt. Akkor Fatima ismeretlen volt még a világ előtt.
XIX. századból: John Henry Newman (1801-1890)
Támadásra indul-e az Istentől való egészen feltűnő eltávolodás következtében Krisztusnak és Egyházának ellensége? És nincs-e okunk félni, hogy éppen napjainkban van fokozatosan készülőben, terjedőben és előretörőben valami ilyen aposztázia? Nem törekednek-e csaknem mindenhol a világon, különösen éppen napjainkban, szinte szakadatlanul itt és ott, ezen vagy azon a helyen jobban vagy kevésbé feltűnően vagy feltűnés nélkül, a legszembeötlőbben és ijesztőbben azonban éppen a legcivilizáltabb és leghatalmasabb országokban, – nem törekednek-e a vallás nélkülözhetővé tételére? Nem hirdetik-e egyre jobban, hogy a nemzetnek, mint olyannak, semmi köze sincs a valláshoz, hogy az mindenkinek pusztán saját lelkiismereti ügye? Ez pedig azt jelenti, hogy hagyjuk kiveszni az igazságot a világból anélkül, hogy törekednénk megőrizni a mi időnkben és továbbadni az utánunk következőnek.
Bizonyos, hogy napjainkban a gonosz összeesküvésével állunk szemben, mely a világ minden részén rendezi csapatait, szervezkedik, intézkedik, Krisztus Egyházát mintegy hálóba zárja és előkészíti az utat az általános elszakadásra tőle. Megszüli-e vajon ez a nagy aposztázia az Antikrisztust, vagy pedig halasztódik-e ez még, amint késedelmeskedik már oly régen, nem tudjuk; azonban mindenesetre a Sátántól ered és a halált leheli ez az aposztázia összes jeleivel és eszközeivel. A régi római birodalom nem a múlté. A Sátán, ha meg van kötve, csak egy időre van leláncolva; a jó és gonosz harca nem fejeződött be.
XX. század eleje: Szent X. Pius pápa
A Ferencrendi Nagykáptalan pápai audienciáján, 1909-ben, Szent X. Pius pápa láthatóan transzba esett. Az ott jelenlevők mozdulatlanok lettek és csendben maradtak. Néhány perc múlva Pius kinyitotta a szemét, felkelt a székéből, és felkiáltott: „Amit én most láttam, az szörnyű volt! Az egyedüli leszek, vagy lesz még utódom? Ami azonban bizonyos, az az, hogy a Pápa el fogja hagyni Rómát, és mialatt elhagyja a Vatikánt, át kell mennie a papjai holttestein keresztül!” És figyelmeztette a szemtanúkat: „Ne mondják el senkinek sem ezt, amíg én élek.”
XX. század közepe: XII. Pius pápa Néhányszor szóbeszéd keletkezett XII. Pius látomásairól és „angyali” jelenségeiről pápaságának egész ideje alatt (1939-58). Az egyik ilyen misztikus látomása után beszámolt róla az egyik munkatársának: „Az emberiségnek fel kell készülnie olyan szenvedésekre, melyeket még nem élt át azelőtt.” Kifejezte rémületét arra vonatkozóan, hogy mit látott: az emberiségnek szembe kell néznie nem is olyan távoli jövőben olyannal, ami „a legsötétebb lesz az Özönvíz óta.”
|
vissza