Egyik kedvenc közmondásom Kínából származik és így szól: „A bölcs ember magának tesz szemrehányást, a bolond viszont másoknak.” Természetesen ez nem jelenti azt, hogy mások soha nem lehetnek hibásak. Normális esetben azonban mások viselkedésén igen keveset, illetve semmit sem tudunk változtatni, míg saját tetteink felett legalább elvileg urak vagyunk. Kempis Tamás „Krisztus követése” című művében azt írja, hogy a mások bűnére való gondolás ritkán jár haszonnal a magunk javára, viszont a saját bűneinkre való gondolás mindig nagy nyereséget jelent a saját számunkra. Az Eleison kommentárok egyik olvasója nekem küldött levelében ezt az ősrégi bölcsességet hozza fel, amikor arról a „zsinati fertőzésről” ír, melyet a Szent X. Pius Papi Közösség mostani miséin felfedezni vél. Ha most az ő komor megfigyeléseit foglalom össze, akkor ezt nem azért teszem, hogy a papokat és híveket sötét kilátásokkal terheljem, hanem hogy közülünk mindenkit a saját viselkedésének felülvizsgálatára serkentsek. Általánosságban, írja az olvasó, a zsinati fertőzés már jó ideje belopakodott a közösség templomaiba és kápolnáiba. Sőt, olyan messzire megy, hogy azt állítja, ez a helyzet egyre csak romlik, és már maradandó károkat okoz. Úgy tűnk, hogy minden megengedett, ha a tridenti misét mutatja be valaki. Miután az olvasó felsorolta az észlelt rendellenességeket, arra a következtetésre jut, hogy ezek után nem meglepő, hogy a közösség számos papja és híve kész arra, hogy csatlakozzon az újegyházhoz, vagy lelkében máris ahhoz tartozik. Természetesen senki nem állítja, hogy ez a komor leírás a közösség összes miséjére érvényes. Mégis korunk romlottságához az is hozzátartozik, hogy a hanyatlás, a pusztulás túlságosan is normálisnak tűnik. Mert a káros befolyás egyformán veszélyezteti a papokat és a laikusokat, és arra kényszerít bennünket, hogy pontosan megfigyeljük, vajon a romlás nem vette-e már bennünk is kezdetét.      Fatimai Lucia nővér az 1950-es években egyszer azt mondta, hogy a laikusok többé nem hagyatkozhatnak arra, hogy a klérus minden munkát elvégez számukra, hogy a mennybe jussanak. Valójában a laikusok soha nem bízhattak ebben vakon, de egy bizonyos lusta „engedelmesség” ma gyakori kísértést jelent. Ha a laikusok jó papokat akarnak lelki vezetőnek, és ha nem akarják, hogy a Pius Közösség zsinativá váljon, akkor arra kell gondoljanak, hogy elsőnek saját házuk táját hozzák rendbe – például annak megfigyelésével, hogy maguk és családjuk milyen módon vesz részt a szentmisén. Másfelől nekünk papoknak nem szabad elfeledkeznünk Ezekiel próféta lelki pásztorokhoz írt figyelmeztetéséről: „Emberfia, Izrael házának őrévé rendeltelek. Ha hallod ajkamról a szót, figyelmeztesd őket a nevemben. Ha azt mondom a gonosznak: Meghalsz, s te nem figyelmezteted, nem beszélsz neki, hogy letérítsd a gonoszt gonosz útjáról, hogy így életben maradjon, a gonosz meghal a bűne miatt, de vérét tőled kérem számon. Ha azonban figyelmezteted a gonoszt, és mégsem szakít gonoszságával és gonosz útjával, akkor meghal a bűne miatt, te ellenben megmented életedet. Ha az igaz eltér igazságától és gonoszságot művel, és én csapdát állítok elé, úgyhogy meghal, akkor mivel nem figyelmeztetted, meghal a bűne miatt – az igazság, amelyet tettekre váltott, nem számít be neki –, de a vérét tőled kérem számon. Ha azonban figyelmezteted az igazat, hogy ne vétkezzék és nem is vétkezik, akkor életben marad, mert figyelmeztetted, s te is megmented életedet.” (Ez 3,17-21)      Ha a papok az embereknek a bűneikről prédikálnak, és azok mégis tovább vétkeznek, akkor Isten megbünteti őket, de a lelkipásztort nem vonja felelősségre. Ha azonban a nép vétkezik, és a pap nem mutat rá arra, hogy mennyiben teszik ezt, akkor Isten a lelkipásztort felelőssé teszi a nép vétkeiért. „Mert itt van az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet Isten házán.” (1 Pét 4,17) Ezért számít, hogy közülünk minden egyes ember minden hatalmában álló dolgot megtegyen, hogy a közösséget visszatartsa attól, hogy megkapja a „zsinati fertőzést”. Manapság ezt könnyebb mondani, mint megtenni, de ahogy már Szent Pál az első korinthusi levélben előírta (1 Kor 4,3-5): Mindenki a saját bűneire tekintsen. Isten az, aki ítélkezik. Kyrie eleison Feltéve: 2012. augusztus 28.