Ferenc első nagycsütörtöki miséjét a fiatalkorúak börtönében ünnepelte. Ahelyett, hogy a Lateráni Szent János főszékesegyházban, az Üdvözítő templomába, a római pápák tulajdonképpeni püspöki templomába ment volna, nagycsütörtök délután a „Casal del Marmo” börtönbe ment. Ott tartotta meg 49 fiatal fogollyal – 38 férfival és 11 nővel – a Jézus utolsó vacsorájára való megemlékezést.A mise közben megmosta és megcsókolta 12 különböző nemzetiségű és különböző vallású fiatal rab lábát, akik között két lány is volt, egy katolikus olasz és egy mohamedán boszniai. E gesztus emlékeztet arra, amikor Jézus az Utolsó Vacsorán megmosta tanítványainak a lábát. A szentmise alatt Ferenc átölelte a 12 rabot a békecsókkal. Az áldoztatásukat személyesen végezte el [vajon mind a 12-nek, köztük a máshitűeknek is, és vajon a katolikusokat előtte meggyóntatták? – erről nem szól a tudósítás].
Rövid beszédében Ferenc többek között ezt mondta:
Az istentisztelet után Ferenc találkozott a fiatal rabokkal. A rabok ajándékként fakeresztet és imazsámolyt adtak neki, amit ők készítettek a börtön műhelyében. Ferenc viszonzásul mindenkinek egy húsvéti tojást és egy olasz húsvéti süteményt adott, melynek szőlő formája van. [Már megint ez a szőlő! Kiváló ajándék raboknak, akiknek nagy része nyilván nem veti meg az alkoholt. Arról már nem is beszélve, hogy mi köze ezeknek az ajándékoknak Urunk Jézus Krisztus szenvedéséhez és feltámadásához, a katolikus vallás központi ünnepéhez?] Ferenc ezzel búcsúzott a raboktól: „Ne engedjétek, hogy elrabolják tőletek a reményt. Kapiskáljátok? Ne engedjétek, hogy elrabolják tőletek a reményt!”
A nagycsütörtöki szertartások stációs temploma a Lateráni Szent János bazilika
Részlet egy a kommunizmus idején kiadott magyar nyelvű római útikönyvből:
És egy úgyszintén a régi rezsim alatt megjelent másik könyvben ez áll: „Róma főtemploma nem a Szent Péter bazilika, hanem a Lateráni Szent János főszékesegyház. Ennek méltóságteljes homlokzatán pápai címeres domborművek hirdetik latin fölírással: »Omnium Urbis et Orbis Ecclesiarum Mater et Caput« (A város és a világ minden templomának anyja és feje). Ez Róma és a kereszténység legelső nyilvános temploma, amit Nagy Konstantin császár a keresztényeknek vallásszabadságot biztosító milánói rendelet után építtetett, és I. Szilveszter pápa szentelt föl 324-ben az Üdvözítő tiszteletére. A legenda szerint a szenteléskor csoda történt: Krisztus arca megjelent a főhajó apszisának falán és „Békesség nektek” szavakkal köszöntötte az összegyűlt keresztényeket. E legenda keletkezésének történelmi oka az »apparitio«, megjelenés szó. Az apszis falán ugyanis itt pillantották meg először az őskeresztények ragyogó arany mozaikképen az Üdvözítő képét, akit eddig csak a katakombák homályában freskóból ismertek [szakáll és bajusz nélküli fiatal latin katonaként vagy jó pásztorként]. Az »apparitio Salvatoris« szavakat úgy kell értelmezni, hogy itt jelent meg, vagyis lett »látható« legelőször az Üdvözítő képe egy keresztény templomban. A bazilika hivatalos neve ma is: »Üdvözítő temploma«.
Befejezésül megint egy olvasói levelet közlök, melyet tegnap kaptam:
Egy részlet Malachi Martin Az utolsó pápa című című könyvéből:
Kétség sem fért hozzá, hogy Leo eme utolsó csatában – mely véget akar vetni a római katolikus Egyház, mint pápai intézmény létének (ami a névtelen „vacak alak” által való megalapítása óta volt) – minden kívánságnak meg fog felelni. Senkinek nem kellett elmagyaráznia neki, hogy a legfelsőbb cél nem a római katolikus szervezet direkt likvidálása volt. Leo megértette, hogy ez mennyire buta és időtrabló cél volna. Sokkal észszerűbb ezt a szervezetet valami tényleg hasznos dologgá átváltoztatni, minden emberi nagyszerű, világméretű rendjébe asszimilálni és ezzel egybeolvasztani, a humán – és csak humán – célok széles spektrumához kötni. …
És legvégül álljon itt emlékeztetőül egy idézet a következő cikkből: Az emberek egy szervezett testülete egy összehangolt tervet ültetett a gyakorlatba, XVI. Benedek 2012 karácsony éjjeli beszédéből:
Külön felhívom a figyelmet a képekre, melyekből megint kiderül, hogy milyen szépen le tud térdelni Ferenc
|
vissza