|
A katholisches.info szerkesztője, Giuseppe Nardi, német nyelvre fordította az ismert, tradícióhoz közel álló történész professzor Roberto de Mattei első állásfoglalását (a Corrispondenza Romana) Ferenc pápa megválasztásához. Ennek magyarra fordítása következik most: Az egyháznak új pápája van: Jorge Mario Bergoglio, az első nem-európai pápa, az első latin-amerikai pápa, az első Ferenc-nevű. A tömeg-média megpróbálja bíboros, Buenos Aires-i érsek és egyszerű pap múltjából kitalálni, hogy milyen lesz az egyház jövője a pontifikátusa alatt. Melyik forradalom képviselője lesz? Hans Küng a „lehető legjobb választásnak” nevezte (La Repubblica, március 14.). Mindazonáltal a pápa tevékenységét csak munkatársai kinevezése és első programbeszédei után lehet megbecsülni. Mert minden pápára érvényes, amit Enea Silvia Piccolomini bíboros 1458-ban pápává választása pillanatában, amikor a II. Pius nevet vette fel, mondott: „Felejtsétek el Eneát, hallgassatok Piusra.”
A történelem soha nem ismétlődik meg egészen pontosan, de azért a múlt segít a jelen megértésében. A 16. században az Egyház egy addig soha nem volt válságot élt át. A humanizmus erkölcstelen hedonizmusával a római kúriát és magát a pápát is megfertőzte. E korrupció ellen jött létre Luther Márton protestáns pszeudo-reformja, melyet a Medici családból származó X. Leó „szerzetesek közötti civakodásként” intézett el. VI. Hadrián pápát pontifikátusának rövidsége megakadályozta, hogy terveit befejezhesse. Különösen érvényes volt ez, ahogy az ismert pápa-történész, Ludwig von Pastor írja, a nagyszámú visszaélések elleni gigantikus harcra, mely mind a római kúriát, mint csaknem az egész Egyházat eltorzította. Még ha pontifikátusa tovább tartott volna, a baj az Egyházban olyan mély gyökereket eresztett, jegyzi meg Pastor, hogy kérdéses, hogy egyetlen pontifikátus a szükséges változást meg tudta volna-e teremteni. Az egész bajt, melyet több generáció idézett elő, csak hosszú, folyamatos munkával lehetett legyűrni. VI. Hadrián felismerte a baj nagyságát és a felelősséget, mely az Egyház férfijait terhelte. Ez világosan kiderül abból az Instructio-ból, melyet Francesco Chieregati apostoli nuncius a pápa nevében 1523. január 3-án a Nürnbergi Birodalmi gyűlésen felolvasott. Ludwig von Pastor aláhúzza e dokumentum rendkívüli jelentőségét, nem csak azért, mert ebből meg lehet ismerni a pápa elképzelését az Egyház megújításáért, hanem mert olyan szövegről van szó, amilyenre az Egyház történelmében korábban soha nem volt példa.
Miután a pápa elítélte a lutheri eretnekséget, az instrukció utolsó és fontosabb részében a legmagasabb egyházi tekintélyeknek a felforgatókkal szembeni csődjét, tehetetlenségét tárgyalta:
VI. Hadrián szavai segítenek nekünk annak megértésében, hogyan található meg az egyház mai válságának eredete az egyház férfijainak a II. Vatikáni Zsinat óta eltelt fél évszázadban mutatott tanbeli és erkölcsi hiányosságaiban. Az Egyház csalatkozhatatlan. De tagjai, a magas egyházi tekintélyek is, követhetnek el hibát, és késznek kell lenniük, hogy hibáikat a nyilvánosság előtt be is vallják. A történelem azt is elmondja, hogy VI. Hadrián pápát Giulio de Medici követte VII. Kelemen (1523-34) néven a pápai trónon. Az ő pontifikátusa alatt zajlott le a rettenetes Sacco di Roma 1527. május 6-án V. Károly császár lutheránus zsoldosai által. A pusztításokat és szentségtöréseket, melyeket akkor elkövettek, és melyek felülmúlták a vandálok 410-es pusztítását, alig lehet leírni. Különös kegyetlenséggel bántak az egyházi személyekkel: az apácákat megerőszakolták, a papokat és szerzeteseket megölték vagy rabszolgaként eladták, a templomokat, palotákat és házakat feldúlták, a relikviákat szétszórták vagy elvitték. A vérengzést gyors egymásutánban éhség és pestis követte. A város lakóinak száma megtizedelődött. A katolikus nép az eseményeket a bűneiért kapott megérdemelt büntetésként értelmezte. Csak e szörnyű fosztogatás után indult meg az élet alapvető változása. Az erkölcsi és vallási relativizmus légköre szétoszlott, és az általános szükségben a szent városban komoly, szerény és töredelmes légkör kezdett el elterjedni. Ez az új atmoszféra tette lehetővé a 16. század katolikus ellenreformációjának nagy vallási újjáéledését.
|
vissza