|
„Ez a kincsünk azonban cserépedényben van, hogy a nagyszerű erőt ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk.” (2 Kor 4,7) „Istennek a »gyöngesége« erősebb az embereknél.” (1 Kor 1,25) „Isten azonban azt választotta ki, ami a világ előtt gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket.” (1 Kor 1,27-28) Az elmúlt hónapok turbulenciája után hirtelen minden elcsendesedett, szinte nem akadt egyetlen olyan hír sem az interneten, amit érdemes lett volna elolvasni, pláne lefordítani. És akkor egyszerre, 2013. február 11-én, Nagyasszonyunk Lourdes-i jelenésének ünnepén, felrobbant a bomba: XVI. Benedek pápa bejelentette lemondását. Ahogy a katholisches.info kommentátora írta, egy pápa halála minden hívő katolikust fejbe vág, sokként ér. Hát még egy pápa lemondása! A médiában hallható általános vélemény az, hogy nem ez az első lemondás az Egyház történetében! Csakhogy ez nem igaz! Se V. Celesztin pápa lemondása – akit remeteségéből erőszakkal ültettek Szent Péter trónjára II. Anjou Károly nápolyi király kivánságára és segédletével, akit Dante Isteni színjáték című monumentális művében lemondásáért a pokolba helyezett, de akit V. Kelemen pápa, bár nem lemondásáért, hanem szent életéért, a szentek közé emelt –, se a konstanzi zsinat idején lemondatott legitim pápa és egy ellenpápa esete nem hasonlítható össze a mostanival! Ekkor az érvényes pápa úgy mondott le, hogy az őt megválasztó konklávé összes bíborosa a konklávé elején egymásnak szavát adta, hogy amennyiben az egyházszakadás megszüntetésének érdeke ezt kívánja, megválasztásuk esetén lemondanak a pápai trónról. XII. Gergely, az érvényes pápa ezt tette aztán meg 9 évi kormányzás után, hogy a nagy nyugati egyházszakadásnak végre vége legyen! Amit ő tett, az valóban az Egyház javára történt!
Ezzel a lemondással a pápa a katolikus Egyház természetfeletti karakterét tagadta meg, mondhatnánk, törölte el örökre. Mert ha egyszer ilyesmi előfordulhat, hogy Krisztus helytartója gyenge fizikai állapotára hivatkozva lemond, akkor Krisztus katolikus Egyházának, egyáltalán a kereszténységnek az alapköve rendül meg, mely kimondja, hogy Isten ereje a gyöngék és nem az erősek által munkálkodik! Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy nem a katolikus, hanem csak a zsinati egyház vesztette el természetfeletti karakterét Maeßen atya gondolatai a pápa lemondásával kapcsolatban:
XVI. Benedek mostani tette tökéletesen megfelel annak a képnek, ahogy a zsinati egyház a pápai hivatalt, a pápa személyét értelmezi. Eszerint a pápa már nem uralkodó, aki – mint például Szent V. Pius vagy Nagy Szent Gergely – betegágyából is képes kormányozni, mert ott is pápa marad, hanem moderátor, akinek mindenütt jelen kell lennie, akinek a világ felé ezt kell folyton közvetítenie: „Ich bin lieb” – Olyan kedves vagyok!; „Ich tue euch nichts” – Nem bántalak benneteket; – „Ich verlange nichts von euch” – Nem követelek tőletek semmit. Maeßen atya szerint a pápa lemondásának oka az is lehet, hogy megzsarolták. Joseph Ratzinger évtizedeket töltött nagyon fontos pozíciókban, olyan időkben és helyzetekben, amikor nagyon sok mindent eltussoltak. München megyéspüspökeként, a Hittani Kongregáció prefektusaként nagyon sok kínos ügyet az ágy alá söpört, és Maeßen atya szerint, ezért zsarolhatóvá lett. A régi főpapok lelkiismeretük szerint cselekedtek, a mostaniak pedig nagyon gyakran a lelkiismeretük ellen.
Malachi Martin „Az utolsó pápa” című könyve, és mostani népszerűsége, is nagyon elgondolkodtató. Ezen utolsó művében azt írta le, hogy 1996-ban a bíborosok egy csoportja, akiknek vezetője Casaroli és az ő utóda, Sodano, lemondásra kényszerítik a pápát. A könyvben ez a csoport évtizedek óta követte ezt a tervet, úgy valósította meg. Még pár napja is utópisztikusnak tűnt ez a feltételezés. Ami a Szent X. Pius Papi Közösséget illeti: Fellay püspök nagy valószínűséggel megkapta az ultimátumot Rómából, hogy mikorra kell választ adnia. Csakhogy ezzel elkésett, a pápa nem valószínű, hogy az utolsó 18 napjában ezzel fog foglalkozni. A következő pápa azonban nem csak szigorú szankciókkal sújthatja, de újra kiközösítheti őket, esetleg most már nem csak a püspököket, hanem a papjaikat is. Isten nem hagy magából gúnyt űzni, tanította Szent Pál. Reméljük, hogy e szavak látható beteljesülése már nem várat sokat magára.
|
vissza