Egyszerűen felfoghatatlan, milyen messzire távolodott az emberek többsége Istentől. Holott Ő az, akiben „élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17,28). Nélküle a kis ujjunkat sem tudjuk megmozdítani, egyetlen gondolatot sem tudunk magunkból kicsikarni és semmilyen természetes jó tettet nem tudunk végrehajtani, már nem is beszélve egy természetfeletti jó tettről. Nélküle csak egyet tudunk tenni: vétkezni – és még ekkor is maga a tett, mint olyan, Istentől ered, míg a vétkesség tőlünk, hiszen magában véve a vétek nem valami, hanem valaminek a hiánya. Az emberek nagy tömege Istent mégis úgy kezeli, mintha nem is létezne, vagy ha legalább a létét elfogadja, akkor úgy, mintha ennek semmi jelentősége nem lenne. Ez a dolgoknak mai valóban felfoghatatlan állása, mely napról napra rosszabb lesz, és ami bizonyosan nem tarthat már soká.      Az emberiség mai helyzete Noé koráéhoz hasonló. Az akkori emberek romlottsága olyan pontra jutott (Ter 6,11-12: „A föld azonban romlott volt Isten színe előtt, s a föld tele volt erőszakkal. Isten látta a földet: romlott volt, mert minden lény a rossz útjára tért.”), melyben Istennek már csak egyetlen lehetősége maradt az emberek jelentős számának a megmentésére, amennyiben legdrágább adományát, a szabad akaratot, meg akarta nekik hagyni – hiszen figyeljük csak meg, hogyan reagálnak az emberek, ha valaki kényszeríteni akarja őket valamire. Ez az eszköz az emberek fölötti és mindent elérő fenyíték volt, ami alatt azonban még elég idejük lehetett a megtérésre. Ez volt a vízözön – egy történelmi esemény, melyet számtalan geológiai lelet bizonyít. Isten szemében ma bizonyára hasonló módon csak a világméretű fenyíték tűnik az egyetlen eszköznek, melyet az emberiség az Ő számára meghagyott, hogy legalább nagyszámú embert attól a szörnyűségtől megóvjon, hogy maguk vessék magukat az örök kárhozatba. Miként Noé idejében, Isten irgalmassága ma is biztosítani fogja, hogy a lehető legtöbb léleknek – ha akarja – elegendő ideje és felismerése legyen, hogy megmeneküljön. Az ily módon megmenekültek nagy számából sokan utólag felismerik, hogy éppen a fenyítés tartotta őket vissza attól, hogy a mai romlottság által a többiek őket is a pokolba rántsa. Mindazonáltal mindannyian meg fogunk remegni a hatalmas Isten kirobbanó igazságos haragjától. Hatalmának a Sinai hegyen történt kinyilatkoztatása a zsidókat még több mérföldnyi messzeségben is megrémisztette. (lásd: Kiv 20,18) Jól tesszük tehát, ha Avilai Nagy Szent Teréz híres imáját emlékezetünkbe idézzük:

Nada te turbe, Nada te espante, Todo se pasa, Dios no se muda. La paciencia Todo lo alcanza. Quien a Dios tiene Nada le falta. Solo Dios basta.

Semmitől ne félj, semmi ne ijesszen meg. Minden elmúlik, egyedül Isten marad ugyanaz. A türeleme mindent elér. És aki Istent birtokolja, annak mindene megvan. Isten egyedül elég.

Jézus Szentséges Szíve, amennyi bizalomra képes vagyok, azt mind Beléd helyezem. Adj még több bizalmat Benned! Kyrie eleison Feltéve: 2013. február 4.