Ferenc pápa [?] nyílt levélben szólította fel a nem-hívőket a párbeszédre. Öt évtizeddel a II. Vatikáni Zsinat után itt az idő „az előre gyártott koncepciók nélküli nyitott beszélgetésre”, írta a „La Repubblica” bal-liberális olasz napilap szerdai számában megjelent felhívásában Ferenc. A cél a hívők és a nem-hívők közötti „komoly és gyümölcsöző találkozás”.      [Mennyiben lehet egy hívő számára gyümölcsöző egy újpogánnyal való eszmecsere az élet komoly kérdéseiben, elsősorban a hit dolgában? Nem azt tanította Urunk, hogy ne közösködjünk a pogányokkal, azaz bálványimádókkal?] Ferenc levelével a „Repubblica” alapító-kiadójának, az olasz anti-klerikális értelmiség egyik vezéralakjának, Scalfari-nak hetekkel korábban közölt esszéjére reagált. Scalfari „Egy nem-hívő kérdései a jezsuita pápához, aki magát Ferencnek hívja” című nyílt levelében fordult az egyházfőhöz. Ferenc válaszát a „La Repubblica” a szerdai (szeptember 11-i) kiadás első négy oldalán nagy körítéssel közölte le. Ferenc válaszában hangsúlyozta, hogy az Istenben való hit végülis minden egyes ember saját lelkiismeretének döntése. Isten azoknak is megbocsát, akik nem hisznek Benne, ha ezzel a lelkiismeretüket követik, írja Ferenc.      [Ezzel azt állítja, hogy Isten nem adja meg mindenkinek az üdvösségéhez szükséges kegyelmet, és/vagy, hogy az Istenről tudó, de Benne nem hívő, Őt el nem fogadó ember is üdvözülhet. Akkor minek halt meg Jézus Krisztus? És minek van katolikus Egyház?] Aki nem követi belső hangját, bűnt követ el, függetlenül attól, hogy hisz-e vagy sem. [Ezzel meg az ember rosszra való hajlamát, azaz az áteredő bűnt tagadja nyilvánosan Bergoglio.]      Isten irgalmának nincs határa, írja tovább Ferenc. Irgalma mindenkire vonatkozik, aki „őszinte és bűnbánó szívvel” fordul Istenhez. [Akkor most a nem hívőkhöz is irgalmas, akiknek a belső hangja tagadja Istent, vagy csak azokhoz, akik bűnbánatot tartanak, és elismerik Őt?] Ugyanakkor Ferenc levelében ismételten kiemelte a zsidóság centrális szerepét a keresztény hitre nézve. A II. Vatikáni Zsinat óta a katolikus egyház újra felfedezte, hogy a zsidó nép képezi a „szent gyökeret”, melyből Jézus származik. [1930 évig az Egyház nem tudta, hogy Jézus zsidó volt, és nem ismerte az Ószövetséget?] Isten soha nem adta fel az Izraellel kötött szövetségéhez való hűséget, és a zsidó nép a maga részéről a hitét ezen évszázad „rettenetes megpróbáltatásain” át is megőrizte, folytatta Ferenc.      [Jézus Krisztus óta a szövetség nem Őközte és az Őt követők között áll fenn, mint az ószövetségi választott néppel való szövetség egyenes folytatása? Nem az áll az Újszövetségben, hogy „minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem az Istentől való, hanem az antikrisztusé” (1 Jn 4,3). Vagy Jézus nem ezt mondta: „Senki nem juthat el az Atyához, csak általam.” (Jn 14,6) vagy: „Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok s az Atya bennem.” (Jn 14,11), és így tovább, és így tovább: számtalanszor elmondta, hogy Ő és az Atya egy, és ezért csak az üdvözülhet, aki hisz Őbenne.] A zsidóknak hitükhöz való eme ragaszkodása emlékezteti a keresztényeket arra, hogy ők is „mint a várakozás” zarándokai éltek, mondta Ferenc.      [Mikor éltek így? Ez az ige egyedül a Messiást váró zsidók közül azokra illik, akik hittek Jézusnak és keresztényekké lettek: ők valóban várakozásban éltek egykor, és hűséges várakozásuk jutalmaként megismerhették a közéjük jött Messiást. De a többi keresztény? Vagy pogányok voltak, és akkor nem vártak senkire, vagy Jézus után éltek, és akkor meg kire vártak volna még? Várni most várnak, Jézus második eljövetelére, de akkor Jézus már nem Messiásként jön el, hanem Bíróként, többek között Ferenc bírájaként.] Ferenc ugyanakkor védelmezte a keresztény igényt az abszolút igazság birtoklására. Ez alatt azonban nem egy elvont igazságot ért, írja, mely vonatkozás nélkül áll a térben, hanem egy utat és egy életfeladatot. A keresztény meggyőződés szerint az igazság mindig Isten és az ember közötti „kapcsolatban” áll, és egy konkrét történelmi és kulturális kifejeződésben.      [Először is, nem általában a keresztények, hanem a katolikusok állítják, hogy náluk van az igazság, azaz a katolikus Egyház az abszolút igazság őre. Másodszor, ez az igazság attól abszolút, hogy teljesen független attól, hogy valaki hiszi vagy sem, hogy valaki Istennel találkozva ezt felfedezi vagy sem. Ettől abszolút. És attól, hogy nem csak a kulturált Európában, hanem az Amazonos őserdőiben, ahol még mindig élnek fel nem fedezett törzsek, és a Marson is egyformán érvényes. És mi az, hogy keresztény meggyőződés? Ha valami abszolút igaz, akkor minek ide az udvarias szűkítés? Nem mondjuk, hogy abszolút igaz, tehát mindenki, azaz a másik számára is, csak mi hisszük annak.] A Magyar Kurír szintén beszámolt Ferenc cikkéről. Az ottani szerkesztő mást emelt ki a hosszú levélből, amitől kicsit másképp fest az egész. Ugyanakkor a kath.net nem arról híres, hogy kötekedni akar az éppen hatalmon levőkkel, sőt, ha holnap Hans Küng-t választanák meg pápának, azt is ugyanúgy csodálná, mint az eddigieket. Úgy hogy joggal tételezem fel, hogy a levél tényleg tartalmazza azokat a mondatokat, melyeket a kath.net belőle leközölt, és itt most lefordítottam. Ennek alapján aztán ki-ki maga eldöntheti, hogy mennyire hithű katolikus Bergoglio. Valójában azt sem értem, hogy a katolikus egyházfőnek miért kell olvasnia egy bal-liberális napilapot, és miért kell válaszolgatnia újpogányok ostoba felvetéseire.      A katholisches.info a napokban közölte le annak a papnak az életrajzát, aki Olaszországban a legerősebb homo-lobby megalapítója volt. Miután AIDS-t kapott és magára maradt, az egyház visszafogatta. Egy római plébánián élt haláláig, és az életrajzában leírják, hogy utolsó hónapjaiban miket olvasott. Ez az igazán megdöbbentő az egész cikkben! Körülbelül olyasmiket, amiket a hittanosoknak hat évesen kell elsajátítaniuk, és az ő kezébe csak élete végén jutottak először ezek a tanulnivalók! Ne feledjük, hogy a szabadkőművesek programja a szemináriumok, a fiatalok hittanításának elpusztításával kezdődött! Időközben megérkeztek a kommentárok a levélhez:      Igazság és lelkiismeret – A hitetlenekkel folytatott párbeszéd félreértés-csapdái      Az ateisták is a mennyországba jutnak? Feltéve: 2013. szeptember 12.