John T. Bonner, egyike a legismertebb amerikai biológusoknak, az evolúció teóriájával foglalkozó könyvében írja: „Gondolom, minden biológus egyetért velem abban, hogy az evolúció a legfontosabb és a legátfogóbb téma. Az evolúció vázolta fel számunkra az élet szerkezetét általánosságban, és ezért lett ez ennek a könyvnek a témája.” Darwin tanával, azaz a véletlen változásokkal és a természetes kiválasztódással kapcsolatban pedig ezt írta: „Amikor Darwin kiadta könyvét, hatalmas szenzációt keltett; úgy tűnt, hogy megadja azt a kulcsot, amire az egész világ várt. .. Az Origin of Species megjelenése óta eltelt 100 évben még soha nem volt olyan jó véleményünk Darwinről, mint éppen most.”
     A Darwin-i tanok ilyen lelkes értékelésének és meggyőződések ismeretében, melyeket kétségtelenül a modern biológusok többsége oszt, egy könyv, mint ez, „The Twilight of Evolution” (németül: Evolution im Zwielicht, magyarul, kb.: Evolúció gyanú alatt) címmel, legjobb esetben is csak vágyálomnak hathat. Nem is azt akarom megírásával kifejezni, hogy hatására abban reménykedem, hogy az evolúciófilozófiát a biológusok nagy része belátható időn belül feladja a teremtés-gondolkodás javára.

Mindazonáltal az egyre növekvő mértékben válik világossá, hogy az evolúció valójában nem tartozik a természettudományok közé. Sőt, egyre több bizonyíték lát napvilágot arról, hogy az evolúció valójában egy keresztényellenes, istentagadó gondolkodásmód, inkább szisztéma, filozófia, mint tudomány.
     A vita egyre keményebb lesz, a határok pontosabban megjelöltek, úgy hogy a Biblia alapján tájékozódó kereszténynek ma már sokkal kevesebb oka van, mint pár évtizeddel ezelőtt, hogy az evolúcióval kompromisszumokat kössön. A tudomány és a történelem ismert adatait két szisztémán belül lehet értelmezni, vagy a fejlődő biológiai haladás, vagy a teremtés és bűnbeesés rendszerén belül; miközben e kettő közötti választás nem az ismert tényekből eredő objektív következtetésektől, hanem sokkal inkább az egyes ember szubjektív alapállásától függ.
     Ezért állítja ez a könyv, hogy az evolúcióteória mindenütt ott, ahol bibliai alapállás uralkodik, fokozatosan veszít befolyásából. Többé már nem veszedelmes ellenség, amitől félni kell, és ami elől vissza kell vonulni, vagy amivel kompromisszumot kell kötni. Lényegét egyre világosabban, és hatalmas gondolati építményként lehet felismerni, melynek alapja hamis előfeltételen nyugszik. Ez a téves előfeltétel az a vélekedés, hogy az ember, Isten teremtménye – ráadásul bukott teremtménye – Isten teremtését Isten és az Ő kinyilatkoztatott Igéje nélkül képes megmagyarázni.
     Ezért a teremtményt dicsőítik és tisztelik a Teremtő helyett. A mai ember – csakúgy, mint ősapja, Ádám – miután elvetette Isten Igéjét, mint minden időben, úgy most is el akar rejtőzni Isten elől. Ezért, amennyire csak lehet, az egész világmindenséget Teremtőjéhez való vonatkozás nélkül akarja megmagyarázni. Mindeközben az a legmeglepőbb, hogyan volt az evolúció rendszere a modern tudományban egyáltalán képes arra, hogy szinte egyetemes érvényre jusson, mikor tökéletesen nélkülöz minden tudományos alapot.

Ebben a fejezetben azt fogjuk megvizsgálni, milyen mértékben uralja az evolúcióteória a modern gondolkodást. Miként már említettük, a totális evolúció gondolatát szinte minden biológus elfogadja. Az ismert brit biológus (és az UNESCO első főtitkára), Sir Julian Huxley a „Száz éves evolúciós kutatás” nevű gyűjteményhez írt hozzászólásában Darwin evolúciós elméletének mai világunkra gyakorolt, szinte mindent felölelő és átitató hatásáról számol be – nem csak a geológia, a botanika, a zoológia területein –, és ezt mondja: „Befolyása természetesen sok más területre is kiterjed. Újabban az is felmerült, hogy előnyös és tényleg szükséges, az egész valóságot »sub specie evolutionis« tekinteni, az egész kozmoszt mint egyetlen evolúciós folyamatot felfogni, mégha finom szektorokból és fázisokból is összerakva.”
     Egy másik helyen (Evolution and Genetics, 1955) Huxley kijelenti: „Ma abban a helyzetben vagyunk, hogy az evolúciót egy univerzális és mindent átható folyamatnak ismerjük fel. … Másrészt az evolúció-elvnek a nem-biológiai területeken – a kozmológiától az emberi kapcsolatokig – való alkalmazásában elkezdjük felismerni, hogy a biológiai evolúció csak egy része az általános evolúciónak. Az evolúciót a legtágabb értelemben, mint egy céltudatos és alapvető, nem visszafordítható időbeli folyamatot lehet leírni, gyarapodó sokrétűséggel és végtermékeinek állandóan növekvő, magas fokú tagoltságával. Jelenlegi tudásunk tényleg annak felismerésére kényszerít bennünket, hogy az egész valóságot az evolúcióval azonosítsuk (»reality is evolution«), az önátalakulás egyetlen folyamatával.”
     Huxley határozott befolyást gyakorolt a 20. század gondolkodásmódjára, ugyanúgy, ahogy nagyapja, Thomas Huxley a 19. századéra. És ha az evolúció tényleg az, amit ő állít, akkor utolsó konzekvenciaként az evolúció vette át magának Istennek a helyét a világban!
     Hogy Huxley megítélése az evolúciófilozófia jelentőségéről nem túlzott, azt könnyen be lehet bizonyítani a különböző természet- és társadalomtudomány vezető képviselőinek az írásaiból: ezekben a szerzők mind előfeltételezik, hogy az anyagi világ évmilliárdokon keresztül mechanikusan fejlődött ki a mai szintre. Bár e területeken folyton újabb és újabb teóriák látnak napvilágot, abban mindegyik egyetért, hogy a világmindenség az evolúció „törvényeinek” alapján jött létre.
     Gerald S. Hawkins 1962-ben ezt írta: „A várakozásnak megfelelően olyan csillagokkal és tejutakkal számolunk, melyek az evolúciós fejlődés különböző fokain állnak. A csillagokra ez egészen biztosan érvényes … A tejutakra valószínűleg ugyanezek a törvények érvényesek, de jelenleg nincs elegendő tapasztalati bizonyítékunk, melyek a tejutak fejlődési mintáira támpontokat adnának számunkra.”
     Ez az utolsó megjegyzés bátorító lehet a számunkra, hiszen valóban kissé nehézkes lenne, a tejutak evolúciója számára tapasztalati bizonyítékokat gyűjtenünk!
     A föld és a naprendszer keletkezésére adott teóriák is mind az evolúcióból indulnak ki. Ugyanígy a föld és történetének tanulmányozása is tökéletesen az evolúciós filozófia fogalmaival történik.

Ha az evolúcióteória nem lenne más, mint egy tudományos hipotézis, ami a biológiai, geológiai és asztronómiai kutatások eredményeit befolyásolta, úgy nem kellene aggódnunk. De, ahogy mint fentebb láttuk, és ahogy Huxley is kifejtette, az evolúcióteória az élet minden más területére is behatolt. Ez lett minden társadalomtudomány, filológia, sőt vallástudomány filozófiai alapelve, amiért is lehetetlen hatását nem tudomásul venni.
     Nézzük meg például a pszichológia és a pszichiátria, az emberi szellem és a lelki egészség tanulmányozását. Ezek a területek rendkívül nagy lehetőségeket kínálnak a jövendő társadalmi rendszerek és tudományágak befolyásolására. Igencsak nyugtalanító, ha egyetemi professzorok, mint például Henry W. Brosin Chicagóból ilyeneket mond: „Pszichiáterek és mások, akik az elmebetegségek kutatásával foglalkoznak, nem tudják elkerülni, hogy Darwin művét és az evolúcióteóriát elismerően méltassák; Szinte elképzelhetetlen, milyen helyzetben lenne a pszichológia tudománya e mű nélkül.”
     Vagy nézzük meg a szociológia területét az élet minden területén meglévő sokrétűségével: házasság, család, szociális intézmények, bűnözés, gazdasági kontroll, kultúra stb. Victor Branford egyik mértékadó összefoglalása így hangzik (1949): „A fő gondolat, ami a szociológia megalapítójának (Auguste Comte) és legjelentősebb utódának (Herbert Spencer) szárnyakat kölcsönzött, az evolúció teóriája volt. … Comte és Spencer írásaitól függetlenül a 19. században az evolúciós gondolat hatására a régi tantárgyak, mint történelem, jog- és politikai tudományok, átfogó átalakulása ment végbe, ezen kívül új tudományágak jelentek meg, mint az antropológia, a szociálpszichológia, összehasonlító vallástudomány stb. Ezekből a forrásokból származnak azok az írások, vizsgálatok és kutatások, melyeket ma joggal nevezhetünk szociológusnak.”
     És akkor még nem említettük azt a mélyreható befolyást, amit az evolúciós gondolkodás a filozófiára, az irodalomra, a gazdaságtudományra és más tudományágakra gyakorol. C. L. Prosser 1959-ben ezt írta: „Darwin műve a fajok eredetéről nagyobb hatást gyakorolt a nyugati kultúrára, mint bármely más könyv a modern időkből. Nem csak nagyszerű biológiai mű volt, pontosan megalapozva és forradalmi, hanem jelentős következményekkel járt a filozófiára, a vallásra, a szociológiára és a történelemre. Az evolúció az egész biológia legnagyobb, mindent összefoglaló alapelve.”

Rendkívül fontos tudni, hogy az újkor összes keresztényellenes rendszere kvázi-tudományos alapját az evolúció állítólag tudományos tényében találja meg. Ez ugyanúgy igaz a kommunizmusra, mint a szocializmus különböző fajtáira, a modern militarizmusra, sőt a modern kapitalizmus és kolonializmus keresztényellenes vonásaira is. Valóban úgy tűnik, hogy bármilyen tan vagy rendszer hívei, melyek nyíltan vagy rejtve a fösvénység vagy az önzés valamely formáját képviselik, maguk igazolására az evolúcióteóriát használják.
     R. E. D. Clarke 1948-ban ezt írta: „Saját generációnk átélte az evolúciótan kikerülhetetlen következményeit. Mussolini magatartását tökéletesen az evolúció határozta meg. Beszédeiben újra és újra Darwintól vett szólamokat használt, főleg mikor a tartós béke gondolatát gúnyolta, ami szerinte feltartoztatja az evolúciót. Németországban ugyanez történt. Hitler eszméit az evolúciós tanok uralták, valószínűleg kora ifjúsága óta. Hitler beszédeinek és könyvének (Mein Kampf) alapját is teljesen nyíltan az evolúciós ideák képezik.”
     Hitler és Mussolini fajelmélete és militarizmusa főleg azokon a filozófiai alapelveken nyugszik, melyeket Nietzsche és Ernst Haeckel a 19. században épített fel: mindketten fanatikus védelmezői voltak annak az elvnek, hogy az emberi társadalmakban a darwinizmus uralkodik.
     Ez ugyanígy érvényes a kommunizmusra is, mégha más előjelekkel is. Köztudott, hogy Marx fő művét, a Tőkét, Darwinnak akarta ajánlani. Olyan szocialista írók, mint Herbert Spencer, Enrico Ferri, Morris Hilquit, Paul Blanshard és számtalan más szerző, és kommunisták, mint Marx, Engels és minden modern szovjet író, az osztályharcról, az ökonomikus tervgazdálkodásról, az ateista materializmusról stb. alkotott tanaikkal állandóan arra hivatkoznak, hogy ezek nem mások, mint a darwinizmus tényleges alapelvei.
     R. E. D. Clarke írta 1948-ban: „Hasonlóan a jobbradikális politikusokhoz a forradalmár szocialisták is az evolúcióban látták azt az utat, amivel lelkiismeretüket megnyugtatták. Ez az új tan felhatalmazta az embereket, hogy jogaikért harcoljanak, bár ez a harc ellene mondott a keresztény erényeknek.”

Továbbá azt is biztosan ki lehet jelenteni, hogy csaknem minden liberális beállítottságú író – bármilyen „izmus” képviselője is legyen – az evolucionista előfeltételekből indul ki. A liberalizmus a »haladás« tanát hirdeti, ami az emberrel veleszületett, fejlődéséhez vezető képességein nyugszik, olyan tant, mely határozottan tagadja a bűnbeesés tényét és az emberek ebből következő alapvető romlottságát. Korunkban túl kevesen és még ezeknek a többsége is túl kevéssé ismeri fel, milyen tökéletesen és mindent felölelően itatja át az evolúciós haladás ezen hamis filozófiája az emberi kultúrát.

Feltéve: 2015. október 13., a Fatima-i Napcsoda 98. évfordulóján

Az evolúciófilozófia széles hatókörű befolyására jó példa az a tény, hogy gyakorlatilag a nyugati civilizáció iskolaképzésének egész struktúrája e téma körül forog, ráadásul nem csak az általános tárgyakban, hanem a hittanórákon is. Ez annyira nyilvánvaló, hogy nem szükséges külön bizonyítani.
     A világmindenség, egyáltalán az élet és az ember evolúcióját mindenütt már az első osztályokban mint tudományos tényt tanítják. A teremtésről szóló bibliai beszámolót allegorikusan magyarázzák, vagy kigúnyolják, vagy egyszerűen csak ignorálják. Olyan fogalmak, mint teremtés, bűnbeesés, az emberiségre kimondott átok, bűn, megváltás stb., melyek a történelem legfontosabb és legalapvetőbb tényeihez tartoznak, említésre sem kerülnek. Ha az oktatás során a vallásra egyáltalán utalás történik, akkor az csak az összehasonlító vallástörténet, a „testvériesség hetének” keretében, mint korszerű „szociális fejlődés”, történhet.
     Mindez igencsak meglepő jelenség egy olyan civilizációban, mely a kereszténységen és a Biblia alapelvein épült fel. Még akkor is, ha eme elkorcsosuláshoz sok más tényező is hozzájárult, nagyon valószínű, hogy a fő ok az evolúciós optimizmus tanainak bevezetése a 19. században.

A modern amerikai [majd kis késéssel a nyugat-európai, aztán a kelet-európai] pedagógia alakulására a legnagyobb befolyást kétségen kívül John Dewey gyakorolta. 1962-ben így jellemezték őt: „John Dewey, mint a politikai liberalizmus kiemelkedő apostola, mindent átható befolyást gyakorolt az amerikai közéletre. A politikai liberalizmust mindenkinél jobban átitatta az etikai relativizmussal.”
     Dewey-nek a pszichológiához, a filozófiához, a szociológiához és más területekhez fűzött megjegyzései igen nagyszámúak és jelentőségteljesek, és kivétel nélkül mind a darwini evolúciós tanon nyugszanak. De legnagyobb befolyását a modern, haladó tanrendszer megalapítójaként érte el, amit a Columbia Egyetemen létrehozott „pedagógiai iskolák” által terjesztett el.
     Az az erkölcsi és szellemi kár, amit ily módon már az amerikai fiatalság több generációjának okozott, felmérhetetlen. És nem szabad elfelejteni, hogy ez a rendszer teljes egészében evolúciós beállítottságú. Életrajzírója, Will Durant 1956-ban ezt írta: „Gondolatrendszerének kezdete biológiai. Az embert mint organizmust látja a környezetében, mind egy magát újrateremtő organizmusnak, mind egy maga is alkotó organizmusnak. Szerinte minden dolgot eredete és funkciója alapján minden természetfeletti befolyástól mentesen kell felfogni.”

Az iskola mellett a legnagyobb intézmény, ami az országok szellemi életét befolyásolja, minden bizonnyal a vallás. Az összes tragédia legnagyobbika éppen az, hogy pont a keresztény vallás az, ami a legátfogóbb mértékben kapitulált az evolúciótan előtt. A vallási modernizmus térnyerését a 19. században a darwinizmus tudományos propagálása követte. A teológusok arra a meggyőződésre jutottak, hogy a tudományosság a geológiai korok és a különböző fajok, köztük az ember, fejlődéstörténeti eredetének elismerését követeli meg. Különböző teóriákat találtak ki, hogy a bibliai teremtéstörténetet összhangba hozzák az evolúcióval. Ennek kikerülhetetlen vége pedig a Biblia teremtéstörténetének mítoszként és legendaként való tökéletes elvetése lett.
     Köztudott, hogy protestantizmus liberális szárnya már régen elfogadta az evolúciót, és bibliai értelmezésüket és teológiájukat ehhez igazították. Az viszont kevésbé ismert, hogy a konzervatív evangélikus közösségek – akik korábban a komoly evolúcióellenes tudomány védőbástyájának számítottak – és a római katolikus Egyház is kapitulált az evolúció tanai előtt. [Lásd ezzel kapcsolatban a honlap e cikkét.]
     A hivatalos katolikus tanítás, miként azt XII. Pius 1950-ben a Humani Generis kezdetű enciklikájában kihirdette, megengedi az Egyházban az evolúciós teória elismerését és tanítását azzal a kikötéssel, hogy az ember erkölcsi és lelki karakterét továbbra is mint Istentől teremtettnek ismerik el. Bár számos katolikus vonakodott az evolúcióteóriát elfogadni, a katolikusok vezető rétege e filozófia támogatója.
     Gottfried O. Lang, a Washingtoni Katolikus Egyetem professzora tipikus képviselője e meggyőződésnek. Egy Darwin-évforduló kapcsán megrendezett nemzetközi tanácskozáson ezeket mondta: „Tehát tény az evolúció vagy fantázia? Mindazok után, ami itt elhangzott, ez a kérdés már önmagában nem legitim. …”
     A korábban evolúcióellenes „konzervatív” keresztény közösségek képviselői ma már ki akarnak egyezni az evolúcióval, és ezért ilyen kifejezéseket, illetve elméleteket találnak ki, mint „átmeneti evolúció”, „progresszív teremtés = fokozatosan előrehaladó teremtés” és ezekhez hasonlókat. Mindezen kifejezések arra céloznak, hogy Isten az organikus fajokat hosszúra nyúlt időtartamok alatt lassacskán fejlesztette ki, így végeredményben nem jelentenek mást, mint egy isten [nem Isten, hiszen micsoda Isten az, akinek évezredek kellenek a teremtésre: „Isten szólt és lett”, aki ebben a pillanatnyi történésben korlátokat szab Istennek, az valójában istenről és nem Istenről beszél] által kormányzott evolúciót. ….

Hogy az evolúcióelmélet és különböző mérsékelt” változatai milyen gyorsan és milyen mértékben fogják a Bibliára támaszkodó keresztényeket áthatni, ezt még nem lehet megmondani. Mindazonáltal valószínűsíthető, hogy ugyanolyan tempóban, mint amilyenben elterjedt, fogja majd a teológia és a Biblia-értelmezés más területeit is átitatni. Az evolúcióteória elfogadását szükségszerűen követi a Szentírás sugalmazottságának elvetése, majd ezt követően a bűnbeesés és az átok elutasítása, végül Krisztus engesztelő halálának a visszautasítása. Ez a történelmi sorrendiség zajlott le az Egyházban, a keresztény felekezetekben, az iskolákban, az újságokban és sok már keresztény intézményben és szervezetben az elmúlt 100 évben. A teológusok kapitulációja az evolúció előtt képezi a vallási modernizmus alapját. Ez nem csak a 20. század eleji modernizmusra és az ezt kísérő vallási optimizmusra érvényes, hanem az ú. n. új-ortodoxiára is, ami a II. világháború utáni vallási életet döntően befolyásolta.
     Charles Caldwell Ryrie, a Dallas Teológiai Szeminárium tanára 1956-ban írta: „Darwinból és az ő ú. n. tudományos módszeréből nőtt ki a 19. század magasabb Biblia-kritikája. … Mik voltak a liberalizmus e tanainak az eredményei? Az emberi természet képességeivel szembeni túlzott és hamis elvárások. A liberalizmus tana táplálta azt az illúziót, hogy az ember képességeivel itt a földön létre tudja hozni Isten királyságát. Egyúttal elvetették az evangéliumi üzenet kifejezett és lényegi jegyeit, és ezzel a kereszténység egyedülállóságát általában; És ugyanezért lehet az élet és a gondolkodás általános elvilágiasodását, legalábbis részben, a 19. században a liberalizmus tanára visszavezetni.
     Dr. Ryrie rámutat, hogy miközben a modern teológusok állítólag a bibliai teológiához [az őskereszténységhez] akarnak visszatérni, a teremtésről, a bűnbeesésről stb. szóló beszámolókat, mint tudománytalanokat továbbra is elvetik, és így a vallási rendszerüket egy evolúciós filozófiára építik fel. „A tudomány, állítják ezek a teológusok, megszabadított bennünket attól, hogy a Teremtés könyvének elbeszéléseit elhiggyük, és ezen tudományos felszabadulás abba a helyzetbe hozott bennünket, hogy ezen beszámolók igazi jelentését felismerhessük.”

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az evolúciófilozófia (szinte) tökéletesen meghódította a modern szellemi világot. A mai szociológiának, pszichológiának, közgazdaság-tudománynak, pedagógiának és vallásnak, valamint a fizikai és biológiai természettudományoknak az evolúció az alapja. Az evolúció hatása nem mindig egyformán érhető tetten az életben, mégis megvan és döntő. És ez a hatalmas, döntő befolyás káros és veszedelmes. Az evolúció képezi a kommunizmus, a fasizmus, a szociál-darwinizmus, a materializmus, az ateizmus és a vallásban a modernizmus és az új-ortodoxia alapját.
     Jézus mondta: „Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt” (Mt 7,18). Az evolúció rendszeréből kinövő keserű gyümölcsök láttán e fa természetének alaposabb vizsgálata abszolút jogos és szükségszerű. Ezért örömmel állapítjuk meg, hogy ma egyre több alkalmas és képzett ember kész arra, hogy az evolúciót pontosabban és kritikusabban megvizsgálja és értékelje. Még akkor is, ha tény, hogy az értelmiség túlnyomó többsége továbbra is elismeri az evolúcióteóriát, sőt megingathatatlanul hozzá ragaszkodik.

A Chicagói Egyetem által rendezett Darwini Centenáriumi Ünnepség előtt egy tévébeszélgetésben a résztvevők igen érdekes megjegyzéseket tettek. A résztvevők többek között a következők voltak: Sir Julian Huxley, a világ legismertebb evolúciós biológusa; Sir Charles Darwin, az ünnepelt unokája, maga is világhírű fizikus és népességkutató; Adlai Stevenson, az USA delegáltja az ENSZ-nél – a mai szellemi világ legbefolyásosabb képviselői. Az ő hozzászólásaikból következik most néhány részlet:
     Huxley ezzel az állítással kezdte megnyitó beszédét: „Az első, amit Darwin teóriájáról el akarunk mondani, az, hogy ez már nem teória, hanem tény. Nincs egyetlen komolyan vehető tudós, aki tagadná, hogy az evolúció tényleg megtörtént, ugyanannyira, ahogy azt a tényt sem tagadja senki, hogy a föld forog a nap körül.” – Az evolúciónak a vallásra gyakorolt következményeivel kapcsolatban Huxley hangsúlyozta: „A darwinizmus az értelmes viták területéről száműzte az egész ideát, mely szerint Isten az élő szervezetek teremtője. Darwin megmutatta, hogy nem volt szükség értelmes tervezőre. Mivel a természetes kiválasztódás minden ismert életformát meg tud magyarázni, nincs többé hely ezek fejlődésében egy természetfeletti hatalomnak. Az evolúció menetében nem volt olyan hirtelen pillanat, melyben valami »lélek« áramlott volna be az életbe, ugyanolyan kevéssé, mint ahogy ilyen pillanat az Önök életében sem volt. Úgy vélem, hogy tökéletesen elvethetjük mindennemű gondolatát egy természetfeletti, kontrolláló értelemnek, mely felelős volna a fejlődésért.”
     Huxley eme szavait Sir Charles Darwin lelkesen helyeselte. Ezután a Harvard Egyetem professzora, Dr. Shapley vette át a szót. Beszédében kiemelte, hogy nincs szükség a vallások súlyos bírálatára, hiszen a legtöbb modern vallási képviselő szinte ugyanabban az értelemben, ahogy Huxley értelmezi, elfogadja az evolúciót. „Az elmúlt években többször találkoztam amerikai egyháziakkal, akik elfogadják az evolúciót, anélkül, hogy tiltakoznának ellene vagy aggódnának miatta.”
     [A jezsuita Teilhard de Chardin, Montini, alias VI. Pál – és nyilván még számos jezsuita és „pap”, mint például Henri Boulad – kedvenc „katolikus” írója mondta: „Néhány ultrakonzervatív csoportot kivéve nem fordulhat elő, hogy egy jelenkori gondolkodó vagy tudós – ez pszichológiailag elfogadhatatlan és lehetetlen volna – olyan gondolatmenetet űzzön, amely figyelmen kívül hagyja az evolúcióban levő világ koncepcióját.” – De Chardin-nel kapcsolatban lásd Molnár Tamás „Utópia örök eretnekség” című könyvét: ebben olvasható Teilhard egyik könyvéből, „Az emberi jelenség”-ből vett következő idézet, ami arra enged következtetni, hogy Bergoglionak is ő az egyik kedvenc gondolkodója: „Eddig kétségtelenül vaktában hagytuk nőni fajtánkat, nem gondoltunk arra, hogy milyen orvosi és erkölcsi tényezőkkel kell pótolnunk a természetes kiválasztódás nyers erőit, ha megszüntetjük őket. A következő évszázadok folyamán feltétlen meg kell jelennie és ki kell fejlődnie valamiféle személyelvek szerinti, nemesen humánus eugenizmusnak.” – Lásd ezzel kapcsolatban Ettore-Gotti-Tedeschi „A harmadik világháború már elkezdődött – és az Egyház ellen irányul” című írását a következő cikk 3. részeként.
     Bár nem a centenáriumi ünnepségeken hangzott el, de mindenképpen idetartozik Sir Julian Huxley testvérének, Aldous Huxley, az író és szintén megrögzött evolucionistának a szavai: „Okom volt nem kívánni, hogy a világnak célja legyen; következésképpen feltételeztem, hogy nincs, és erre a feltevésemre minden nehézség nélkül kielégítő indokokat találtam. Nekem, és kétségtelenül kortársaimnak is, a céltalanságról vallott filozófia lényegében a felszabadulás eszköze volt. Meg akartunk szabadulni egy bizonyos politikai és gazdasági rendszertől s egyidejűleg egy bizonyos erkölcsi rendszertől is. Tiltakoztunk az erkölcs ellen, mert az korlátozta nemi szabadságunkat.”
     Lásd az elhangzottakkal kapcsolatban a honlap következő cikkét: Teremtés vagy evolúció?]

Annak oka, hogy kevés az evolúciót bíráló publikációk száma, abban rejlik, hogy a tudományos kiadók és újságok evolúciós kontroll alatt állnak. Aki kételkedik ebben, az próbáljon meg egy komoly tudományos cikket vagy könyvet, vagy akár csak egy olvasói levelet, mely megcáfolja az evolúciós elméletet, kiadatni. Az egyetlen megoldás ilyenek közlésére a magánkiadás [akár nyomtatásban, akár az interneten]. Ugyanilyen nehéz egy meggyőződéses teremtéshívőnek olyan területeken munkához jutni, melyek különösen az evolúcióelmélet befolyása alatt állnak, mint például geológia, biológia, pszichológia stb. Az ilyen tudósok ezért többnyire a kémia, fizika, matematika, technikusi pályákon tevékenykednek.

Holott nem okoz nehézséget bebizonyítani és megmutatni, hogy az egész evolúcióelmélet nem csak bibliaellenes, hanem tökéletesen tudománytalan. Ezt nem nehéz olyanokkal megértetni, akik nem elfogultak és hajlandók a dolgokat bibliai és keresztény oldalról megfigyelni. Mindazoknak viszont, akiknek beállítottsága – olykor öntudatlanul – keresztényellenes, legalábbis azt hasznos lenne felismerni, hogy módszereik és következtetéseik szükségszerűen saját előfeltevéseik termékei (lásd fentebb Aldous Huxley szavait).

Morris könyvének 5. fejezete: Az evolúcióelmélet eredete

Feltéve: 2015. október 21.