A zsinati egyház és tagjainak tanúságtétele a katolikus vallás ellen

[A következő három hír a zsinati egyház és „pásztorainak” akatolikusságáról, illetve hitehagyásáról ad ízelítőt]


1.
Lalanne „püspök”: „Nem tudom megmondani, hogy a pedofília bűn-e vagy sem”
(forrás: www.katholisches.info – 2016. április 6.)

A francia RCF, egy 63 francia-nyelvű keresztény rádióállomás egyesüléséből létrejött rádióadó egy „Az egyház Franciaországban és a pedofília” című adásában, a franciaországi Pontoise „megyéspüspöke”, Stanislas Lalanne kijelentette: hogy a pedofília „baj”, de azt „nem tudom megmondani”, hogy a pedofília bűn-e vagy sem. A „püspök” szó szerint ezt mondta: „A pedofília baj. De bűn is? Ezt nem tudnám eldönteni. Ez minden személy számára különböző. De baj, és a legfontosabb, amit tenni kell, az áldozatok vagy a lehetséges áldozatok védelme.”

A La Parole Libérée egyesület, ami a lyoni egyházmegye egyik papja által elkövetett szexuális visszaélésre felhívta a figyelmet, közleményben tiltakozott Lalanne „püspök” fenti szavai miatt. A nyilatkozatban azt írták, hogy Lalanne kijelentései „kínosak”, és ezen kívül „megalázóak a pedofília áldozatai számára”.

Lalanne 1948-ban született Metz-ben, 1975-ben „szentelték” „pappá”, 1997-ben a párizsi világifjúsági találkozó sajtóhivatalát vezette, később pedig egyházmegyéje lelkipásztori hivatalát. Ratzinger 2007-ben nevezte ki Coutances, majd 2013-ban Pontoise „püspökévé”.


[Az egész történetben az a „legszebb”, hogy még a tiltakozóknak sem Isten parancsa, az Egyház parancsa, egyáltalán a keresztény vallás jut az eszébe egy halálos (ha kislány az áldozat), vagy égbekiáltó (ha kisfiú az áldozat) bűn kapcsán, hanem csak az ember – ezáltal a tiltakozók egy jottányival sem különb keresztények, mint „püspökük”.]


2.
Voderholzer „püspök”: Ratzinger az a „pápa volt, akinél jobbat Luther Márton sem tudott volna elképzelni”
(forrás: www.kath.net – 2016. április 5.)

Bergoglio „irgalmasság évének” alkalmából a regensburgi egyházmegyéből „megyéspüspökük” vezetésével zarándokok érkeztek Rómába, ahol találkoztak Ratzingerrel is. Rudolf Voderholzer „püspök” átnyújtott Ratzingernek egy zarándoksálat, amit az rögtön magára tekert, miközben szívélyesen üdvözölte honfitársait.

A Szent Péter bazilikában Voderholzer prédikációban méltatta a zarándokok előtt Ratzingert: Ő olyan „pápa volt, akinél jobbat Luther Márton sem tudott volna elképzelni. Egy pápa, aki első feladatának tartotta, hogy az értelem és a történelmi felismerés minden erejével tanúságot tegyen Jézus Krisztusról. Milyen sok elismerést aratott az egész világon teológus-pápaként, akinek örökségét mi Regensburgban olyan különlegesen kvalifikált módon őrizhetjük és a jövőbe átvihetjük.”


[Hogy mi lenne egy igazi pápa feladata, és hogy mi az, amit ehelyett Ratzinger tett – arról lásd a honlap számos írása közül a ma feltett tanulmányt.]


3.
Ökumenikus gyászünnep egy lutheránus, bevallott homoszexuálisért egy katolikus bazilikában Németországban
(forrás: www.katholisches.info – 2016. április 7.)

Guido Westerwelle 1961-ben egy tekintélyes protestáns ügyvédcsaládban született. A család az 1538-ban protestánssá lett Lippe-ből származott. Westerwelle szintén ügyvéd lett. 1983-ban a fiatal liberálisok első szövetségi elnöke lett, 1994-ben az FDP, a német liberális párt főtitkára, 1996-ban parlamenti képviselője, 2001-ben az FDP szövetségi elnöke, 2006-ban frakció-vezető, és végül 2009-ben alkancellár és külügyminiszter lett, ez utóbbi hivatalát 2013-ban vesztette el, amikor az FDP a választások után nem került be a parlamentbe.
     Westerwelle szodomita perverzitásáról már korábban is keringtek hírek, de maga a politikus csak 2004-ben, Angela Merkel 50. születésnapja alkalmából tartott fogadáson, ahol „férjével” jelent meg, tett a nyilvánosság előtt tanúságot homoszexualitásáról. Az ünnepségen többek között jelen volt Karl Lehmann „bíboros”, a német püspökkari konferencia akkori elnöke is, aki Westerwelle homokosságának ilyen demonstratív fitogtatása ellenére sem távozott a rendezvényről, amit sokan a katolikus egyház indirekt helyeslésének értelmeztek.
     2010-ben, abban az időben, amikor Westerwelle még Németország alkancellárja és külügyminisztere volt, a homoszexuálisokról szóló új törvényt kihasználva, a hivatal előtt is „partnerséget” kötött bűntársával.
     Westerwelle 2016. március 18-án, 54 éves korában meghalt. A gyászünnepséget a legnagyobb nyilvánosság, a média, valamint az ország politikai, kulturális, egyházi elitjének jelenlétében április 2-án a kölni katolikus Szent Apostolok bazilikában rendezték meg.

Bár Westerwelle köztudottan protestáns volt, a Rheinland-i evangélikus egyház, egy porosz unió-egyház, melyben kálvinisták és lutheránusok egyesültek, tagja, mégis ökumenikus gyászünnepséget tartottak tiszteletére, ráadásul egy katolikus bazilikában, egy protestáns pásztor vezetésével. A prédikációt a „katolikus” Karl Jüsten prelátus, a német „püspökök” berlini „katolikus” irodáinak a vezetője tartotta, aki beszédében közvetlenül is megszólította Westerwelle „férjét”, aki az első sorban, direkt Angela Merkel mellett ült.

A homoszexualitás, az égbekiáltó bűnök egyike, Guido Westerwelle által, még halálán túl is, a leghivatalosabban bevonult a Németországi Szövetségi Köztársaságba, ahol már nem csak „természetesnek”, hanem különösen előtérbe helyezendőnek is számít.



Feltéve: 2016. április 15.


vissza

a HÍREK oldalra                              a KEZDŐLAPRA