A fenevad jele először a lelki irányultságot jelenti
avagy
A fejlődés vallása és a tudományhit szereptévesztése
Írta: „pro Christi” (B. G.)
2008.

Mottó: 1) Loyolai Szent Ignác: „Az ember arra van teremtve, hogy Istent, a mi Urunkat dicsérje, tisztelje és szolgáljon neki, és ezáltal lelkét üdvözítse. Minden egyéb a föld színén az emberért van teremtve, és azért, hogy segítse őt a cél elérésében, amire teremtve van.”
     2) Húsvét utáni 3. vasárnap könyörgése:„Isten, ki a tévelygőknek, hogy az igaz útra visszatérhessenek, megmutatod igazságod fényét: add meg minden keresztény hívőnek, hogy mindazt, ami e névvel ellenkezik, elvessék, és mindazt, ami vele megegyezik, kövessék.”

[Bevezetés: A honlap fórumán 2008 szeptemberében kialakult egy vita – ezzel kapcsolatban kaptam annak idején a következő dolgozatot, amit akkor nem, most viszont elképesztő aktualitása miatt 13 éves késéssel felteszek a honlapra. A dokumentum első részét a szerző annak idején a fórumon is közzétette. Aki a szöveg hihetetlen időszerűsége miatt azt hiszi, hogy ferdítek, az a régi fórumon utána olvashat a "Tudomány és fejlődés", illetve a "Hírek" téma alatt.
     A vitára az okot a Cern-ben elindított "nagy" kísérlet szolgáltatta. A német médiában e kísérlettel kapcsolatban "teremtői misszióról", "Isten-pontról", meg ilyesmiről beszéltek, olyasmiről, mint amit az emberek az ókorban Bábel tornyának a felépítésével akartak elérni. Az emberi tudomány, az ember, a teremtmény eddigi legnagyobb kísérletéről Teremtője, Isten létezésének tagadására. A riportokban a kísérletnek ezt a részét emelték ki: siker esetén kiderül, hogy semmilyen teremtőre nincs szükség, nem volt teremtő. Meg ilyen mondatok hangzottak el: ha sikerül a kísérlet, bebizonyosodik, hogy végtelen az univerzum léte (vagyis, nincs Utolsó Ítélet, nincs feltámadás...). – A vitában résztvevők egyik fele mélyen elítélte úgy a kísérletet, mint a mögötte meghúzódó szándékot, amivel kivívta a vitázók másik felének mélységes megvetését, akik ebben a kísérletezésben, az ősbumm-teóriában és egyáltalán a technika rohamos fejlődésében semmi kivetnivalót, semmi Istennek nem tetsző dolgot nem láttak. – Az itt következő szövegben csak a szögletes zárójelben levő megjegyzések maiak és származnak tőlem.]


Mint új belépő, olvasgattam e honlap fórumát és találtam itt egy vitát, amely a technika és a fejlődés körül forgott. Saját kiegészítésemet e témához ezúton teszem meg.

Tanulságos volt számomra ez a vita, amely a technika "vívmányairól" és a fejlődés vallásáról szólt – mert mint minden, ezek is vallások. A vitában végül ketten magukra maradtak egy bizonyos állásponttal. Ezen igen elcsodálkoztam egy ilyen tradicionalista szellemiségű fórumon. Mindig tanulok. De jelentem, már hárman vannak, velem együtt.
     Nem azt mondom, hogy én nem használom pl. a folyóvizet, vagy az órát, telefont, stb. Csak azt mondom, hogy ezen dolgok kikerülhetetlensége kizárólag egy öngerjesztő, illetve valakik által tudatosan gerjesztett helyzet eredményeként váltak nélkülözhetetlenné, amely jelenlegi helyzet nemhogy nem emelte és emeli az embert rendeltetésének megfelelően, hanem éppen attól távolítja el. Ráadásul önmagukban ezek a dolgok semmiféle emberi értéket sem generálnak vagy teljesítenek ki a legkisebb mértékben sem. Sőt, attól radikálisan távolítanak, mert egyrészt az embert nem összeszedetté, hanem szétszóródottá teszik (a "diabolosz" szó jelentése ugyebár magyarul "kettőző", szétszóró"!), másrészt a befelé fordulás helyett a kifelé fordulás irányultságát fejlesztik ki benne. Így áll elő a mai helyzet, amikor is az ebben felnőtt generációnak már el sem lehet magyarázni dolgokat, mivel azokat egyrészt nem látják meg (pedig azok ott vannak), másrészt hiányzik hozzá a fogalmi készletük, minthogy a valóságos dolgokra vonatkozó fogalomkészletet a modernitás és a technokrácia kicserélte az álvalóságra vonatkozó fogalmi készlettel és magával az álvalósággal.
     Nem arról van szó, hogy amikor beteg vagyok, hetykén és képmutatóan nem veszem be az antibiotikumot, vagy, hogy ettől eltiltanám, mondjuk a gyerekemet is. Nem, hanem arról, hogy pl. nem azért nélkülözhetetlen az autó, mert az életünk azt eredetileg megkívánja, hanem fordítva: azért nélkülözhetetlen az autó, mert van, és használatát azzal tették általánossá, hogy olyan életmódba irányították, terelték, majd kényszerítették az embereket, amelyben már szinte nélkülözhetetlen az autó. Vagyis nem a természeteshez igazították a szükségest, hanem teremtettek egy olyan, eleve nem létező, fordított és mesterséges szükségletet és életrendet, amelyben már tényleg nem lehet autó nélkül élni (legalábbis teljesen nem). Vagyis: teremtünk magunknak álvalóságot, áléletmódot és utána azt mondjuk, hogy lám-lám, ebben már senki sem tud ezek nélkül meglenni! Vagyis, ellenteremtést végzünk ellenvalóság létrehozásával, mesterségesen megteremtjük ÉRDEKBŐL a valamit, majd ahhoz a valamihez szabjuk át az életet, majd azt mondjuk, hogy ennek kellékei nélkül nem lehet élni.
     Ez vonatkozik az internetre is, amin most kommunikálunk és a mit Nagy Testvér most is olvas, hiszen VÉGSŐ SORON ezért találták ki! Mert nem azért írunk most interneten, mert azon KELLENE írnunk, hanem mert a valóságot tették olyanná, hogy azon kell írnunk. Egyébként nem ezt tennénk, mégis kommunikálnánk.
     Ezért ezt a "használom, mert kell" gondolkodást úgy hívják, hogy fordított gondolkodás, más szóval körbeérvelés.
     [Különösen ez utóbbi mondatok azok, amikért, miután véletlenül rátaláltam a régi iratok között, most közzé teszem ezt az olvasói levelet: Nem találok sem a korona-őrület legelszántabb bírálói, sem a vallási közösségek legvakmerőbb tagjai között sem egyetlen embert, aki tartaná fontosnak megjegyezni, hogy milyen jó, hogy van az internet, mert így most is tudnak kapcsolatot teremteni egymással: ellenállók a többi ellenállóval, igehirdetők a "közönségükkel". – Számomra megfejthetetlen, hogyan lehet valamit hitelesen bírálni, ha maguk a bírálók sem képesek átlátni a bajok gyökerét! Miért lenne szükség internetre, prédikációk "streamelésére", ha a hívek minden második sarkon elmehetnének a templomba szentmisére, miként ezt évezredeken keresztül tették? Miért lenne szükség internetes kapcsolattartásra, ha az emberek személyesen találkozhatnának, és egymással elintézhetnék az ügyeiket? – Istennek minden percben hálát adok azért, hogy én életem nagyobb részét akkor élhettem meg, amikor pár perces gyaloglással mindent elérhettünk, 1) amire szükségünk volt, és 2) ami civilizálttá tette életünket. Hogyan lehetséges, hogy még az egyéb dolgokban tisztán látókat is ennyire befolyásolják a technika, a Sátán álcsodái? Egy tavaly augusztusban feltett cikkemben már leírtam ezt a hasonlatot: „Az elmúlt hónapok megmutatták, hogy az emberek mindenütt szó nélkül eltűrik, sőt hálás köszönetet mondanak vezetőiknek, hogy azok miután első lépésként egy mély kútba dobták le őket, naponta megjelennek a kút peremén, és egy napra való ételt és italt dobnak le nekik. Ahogy Észak-Korea irányítói tesznek népükkel már évtizedek óta, úgy bánnak most a világ összes országának vezetői honfitársaikkal.” – Ehhez még annyit teszek itt hozzá: hogy ezt nem csak a korona-őrület kezdete óta, azaz kb. 14 hónapja teszik velünk, hanem már évtizedek óta. Az egész komputer-internet világ bevezetésének és elterjesztésének ez az igazi, sőt egyetlen célja: az emberek végleges rabszolgasorsba vetése!]

Újabb körbeérvelés: azt mondják, hogy ez kell, meg az kell, mert szükségessé teszi ezeket a népességrobbanás. – Nem inkább fordítva: arról van szó, hogy a tömegtermelés, az eldobhatóság kultusza, az anyagelvűség és az ember tömeggé tételével állt elő a túlnépesedés? [Erről a müncheni Max Planck Intézet az 1970-es években, amikor még megengedett volt az ilyesmi, készített egy tanulmányt, amit aztán a tévében is bemutattak: pontosan ezt mutatták és bizonyították be; nevezetesen, hogy a jóemberség nemhogy jólétet hoz a harmadik világ lakói számára, hanem alig pár évtized alatt a legsúlyosabb éhínségbe és nyomorba taszítja őket! De ki figyelt oda ezekre az intésekre? Már abban az időben is: senki. Még engedték ugyan az ellenvéleményt, de meghallgatni és elfogadni, és aszerint működni, azt aztán már akkor sem!]
     Azt is mondták, hogy a gép majd szabadidőt jelent. Mint látjuk, nem: a felszabadult idő nem azt jelenti, hogy megelégszünk az eléggel, és a fennmaradót arra használjuk, hogy ember voltunk lényegéhez visszataláljunk, hanem ezt az időt még több munkára fordítjuk. A verkli beindul, a tempó örvényszerűvé válik, és teljesen elidegenít eredeti, teremtett emberi természetünktől.

Ez így már persze zsákutca és kényszerpálya. Lám, mire megy az ember magától, amikor büszkén kidobja a szakrálist saját belsejéből is, és a képességeit nem a neki adott világ művelésbe vonására használja, hanem bálványaivá teszi meg azokat!
     Nem csoda, ha magunkkal rántjuk a természetet is: az is nyög, sóhajtozik, vajúdik, mert művelője és társa elvesztette azt a lelki alapot, amellyel helyesen tudna vele együtt létezni.

Nekem arról, amit a tudomány ma jelent – önmagában – egy gyerek jut eszembe, de egy nagy, "úgy maradt", elszabadult, veszélyes gyerek. Aki annyira szakosodott, hogy ettől teljesen vak és korlátolt lett, viszont gőgös és öntörvényű is. Képességei, amelyek arra valók, hogy szolgálják vele az embert, és gondoskodás alatt tartsák a világot, dirigens szereppé léptek elő, bálványokká lettek. A képességek minden szakralitást és lelki fundamentumot elveszítve nem más, mint az önmagában álló, korlátolt, öntelt, destruktív, felelősségre képtelen és korrupt, jeges őrület tombolása.
     Ez pedig maga után vonja az igazi hierarchia – mely mindig spirituális jellegű – felváltását a fordított, ellenhierarchiával. Ez pedig gyilkos paródia, olyan, mint egy pusztító kabaré-előadás. A valóság véresen komoly paródiája: antikrisztusi kor.

Mondják, hogy ami nincs a helyén, az gonosz. Valóban: az arkangyal, ha a helyén van, és összeköttetésben marad a Forrással, akkor az, ami. Ha ellenben fellázad, elszakad a Forrástól, akkor már nem a maga helyén van, hanem gonosszá, mi több, e minőségében elkülönült, személyes valósággá, démonná válik. Önmagában és a maga szerepében minden teremtett dolog jó, érvényes és szükséges, de helyéről kikerülve, célját tévesztve, sőt szándékosan meghazudtolva rosszá válik.

Hányan tudják, hogy a részecskegyorsító szellemisége nyilatkozott meg például a Titanic hajó esetében is, merthogy a gépházban méternyi betűkkel büszkén felírták: "NINCS ISTEN!" – Ez, azaz az ember felsőbbrendűsége és diadala Isten és az általa teremtett természet felett volt a Titanic megépítésének motivációja is (nevét is ezért kapta). A "titanicok" létrehozásának MINDIG is EZ a motivációja, akár észreveszik ezt a megtévesztettek, akár nem!

Az embercsinálta egyháznak ezért megbocsáthatatlan és feladatának világos megtagadása az a törekvése, hogy "haladni akar" a korral. Miért kellene Jézus igaz Egyházának (ami ez a szekta korábban volt) haladnia az apokalipszis erőivel? A katolikus Egyháznak nem ez a feladata, az ő feladata és Urától kapott megbízatása az "őrzés", nem az ilyen kompromisszum, hanem az ez ellen való határozott ellenszegülés.

Profán párhuzammal élve: Hírek szintjén jelennek meg azok a tudósítások, melyek szerint addig valami konkrét elv mellett karakánul kiálló emberek hirtelen rádöbbennek a párbeszéd szükségességére, és az addig gonosznak tartott tendenciák reprezentánsaival vagy kedvenceivel nagy "párbeszédeket" keresnek, és a "megbékélés szükségességét" kezdik hirdetni azzal, amivel addig szerintük is bűn volt bármiféle kompromisszum. Itt sem a párbeszéd a rossz önmagában, hanem a hazugság, amellyel elérik, hogy ez a szó ne azt jelentse, amit jelent eredetileg. Fedőnév lesz belőle, a megalkuvásnak, az igazság feladásának a fedőneve. Mivel kell párbeszédet folytatni, vagy megbékélni? A bűnnel? Ez volna a béke?
     Érthetetlen számomra, hogy a fórum vitázóinak technika-párti résztvevői miért nem veszik észre ezeket a dolgokat, és azt a gyakorlati aspektust például, amit pedig említett valaki, hogy az egész "fejlődésnek" az a célja, hogy a végén be kell ültettetni magunkba a mikrochipet? Hiszen ez utóbbi már úgyszólván köztudott!
     [Ez a chip-dolog 2008-ban jelent meg a fórumon – „Pacsirta” írta: „A technikai fejlődés, pontosabban a fejlesztés végpontja, célja az emberbe ültetett azonosító chip, annak összes háttérintézményével együtt. E felé igyekszünk teljes gőzerővel, ezt nem szabad elfelejteni. Kutyák, lovak azonosítása ma már chip alapján történik. Műholdról megkeresik az elveszett kutyákat, de azt a szegény félkegyelműt is, akibe a családja, csupa szívjóságból, beletetette. AZ ÜGY VÉGÉN AZONBAN MINDENKINEK KÖTELEZŐ LESZ. És ott már nem lesz szabad akarat: elvetem, vagy sem, megszabadulok tőle, vagy sem. Nem lehet majd eltávolítani, mert szétpattan, és iszonyú fekélyt okoz majd (homlokon, ill. jobb kézfejen) – tehát a beavatkozás elfedhetetlen lesz. A "fenevad bélyege". Tessék olvasgatni a Jelenések Könyvét. Ezt a fejlődést kell a lehető legnagyobb mértékben lelassítani, felelősek vagyunk ezért. Mert megakadályozni úgysem tudjuk. És szerintem csak remélhetjük, hogy Isten talán nem kéri majd számon rajtunk, hogy láttuk a károkozást, és nem tettük meg, ami tőlünk tellett. A mulasztás vétke. Ez az én dilettáns véleményem.” – A "dilettáns" jelzőt a vitában a technika-pártiak egyike használta e honlap szerkesztőjére. Erre utalt „Pacsirta” utolsó mondatában.]

A fenevad jele először is a lelki irányultságot jelenti, a profán világiasságot.

De utána testi vonatkozásai is lesznek – chip, fekélyek vagy más. Aki ebbe belemegy, az abba megy bele, hogy a Teremtés és Isten természete ellen lázadó erők az emberi személyt szabad akaratától megfosztott, sorszámozott termékké tegyék. Kíváncsi vagyok, akkor mire fogják azt állítani, hogy hát a "fűrészt is lehet jó és lehet rossz célra használni"? [Ez is a másik oldal vita során elhangzott egyik érve volt.] Ugyanis az a helyzet majd valóban drámai döntés elé állít mindenkit, szélsőséges, a testi épséget és a puszta testi létezést érintő következményekkel. Ha pl. nem veszi fel a chipet a technikarajongó, mert rájött, hogy ez már túlzás egy csöppet, akkor – mivel mindenért ezzel kell majd fizetni (pedig az ellenteremtés ördögi eredményeként mindenért fizetni kell, merthogy TUDATOSAN úgy alakították szabadgondolkodó felebarátaink, hogy így legyen, mert semmit sem tudunk megtermelni vagy kicserélni), ezért tehát nem tud majd vásárolni ételt, vizet, ruhát, utazást, fűtést, lakhatást, nem tudja megvásárolni gyerekei tanulását, vagy puszta életfeltételeit sem, nem tud elmenni dolgozni, egyszóval a puszta életben-maradás feltételeit sem tudja megvenni, ha nem veszi fel a fenevad bélyegét (benne van a Jelenések könyvében is, pontosan így és talán valami ilyesmi közeget jelenthet az, hogy „hatalma előbb teljes lesz”).

Ráadásul, akkor már NEM TUD HOVÁ VISSZAVONULNI, mert már nem lesz olyan tanya vagy sziget, ahova ez elől elmenekülhet! Ezért egyéb dolgok mellett, hogy mást ne mondjak, az elemi életbenmaradás kockázatán túlmenően, nem tud majd eljutni szentmisére sem, ha nem veszi meg az ételt és a ruhát, amiben elmeg,y és az utazást vagy benzint, amivel elmenne oda. De maguk a papok sem tudják majd bemutatni a misét, mert ehhez nekik is csak akkor lenne lehetőségük, ha felveszik a bélyeget, mert éhen halt pap, ruha nélkül, utazni képtelenül, nem tud misét bemutatni. [2008-ban még ezek a vitázók sem tudták elképzelni, hogy ennél egyszerűbb okok miatt nem lehet majd istentiszteletre eljutni: Mert egyszerűen megtiltják, bezárják a templomokat, megtiltják a vallásos összejöveteleket, vagy, miként most Írországban, bűncselekménnyé teszik a szentmisén való részvételt és a gyónást! Még a szabad ég alatt is!]

Mindez kiegészül az egyén totális és folyamatos megfigyelésével, amelyet éppen most, amikor ezeket a sorokat írom, foglalnak már törvénybe, és országok több száz milliárd euróért, dollárért építenek olyan bázisokat, amelyek minden egyes személy egész telefonforgalmát, elektronikus levelezését, internetes keresőszavait tárolja majd, a mindenütt jelenlévő kamerák és a mindig figyelő műholdak képeivel együtt [és 2008-ban még szó sem volt az 5G-ről!]. Mindezt persze biztonságunk érdekében, bár nyilvánvaló, hogy mindez az ember totális kontrollja, irányíthatósága és főleg számmá, megfigyelt eszközzé tétele érdekében zajlik. Vagyis: természet- és Isten ellenes nyílt lázadás!
     (Urunk Jézus szavaiból tudjuk, hogy mindnyájan elvesznénk, ha a maradék kedvéért nem rövidülnének meg azok a napok: v.ö. Mt 24,22. De simán előfordulhat fizikálisan is a legszélsőségesebb vértanúhelyzet, akármennyire nem vesszük fel egyébként lélekben a fenevad jelét. Elfogatás, kínzással kényszerítés, vagy halál, mert a világhatalom-fenevad nem engedheti meg magának a kilógást. Vagy egyszerűen csak csövezés vagy éhen kell halni vagy megfagyni, esetleg mindezt felvállalni családtagjainkkal is. Vagy: felvesszük és felvetetjük a bélyeget. Itt is csak Istenben bízhatunk, az emberiség fősodra részéről a választás és a kényszerpályára állás már régen megtörtént.)
     Ugye milyen jó mindez, kedves tudományimádók? [Ez most már a jelen problémája, amire akár akarja valaki, akár nem, választ kell adnia, és nagy a valószínűség, hogy akik már a kezdetektől nem vették komolyan ezt a problémát, azok most ROSSZ választ fognak adni, de majd azt is kidumálják, mint annak idején, 2008-ban a vita során.]

Végül is, akinek EZ a fontos, hogy legyen rengeteg teszkó, autó, kütyü meg kényelem, annak jó hír, hogy ilyesmiből egyre több lesz, mint eddig bármikor. Akinek ez kell, az megkapja. Csakhogy miért cserébe? De végül is, akinek EZ kell, az meg fogja kapni egy időre a földi, antikrisztusi paradicsomot, és csak az fog meghalni vagy szenvedni, az lesz "bolond", aki erre nem hajlandó.

Eredetileg nem akartam mindezt megírni a fórumra, mert én is egyből megkapnám a "dilettáns" jelzőt a természettudományosan képzett uraktól (a legelemibb természettudományos képzettségem sincs meg, de talán ezért lehet, hogy jobban tudok gondolkodni erről, mint ők). És itt részükről a dolog mindig el van intézve egyszer és mindenkorra.
     Van egy ismerősöm, aki magát ultrakonzervatívnak tartja. Amúgy nagyon korrekt és rendes ember, tele értékekkel. Ő mérnök, jogász és elvégezte az orvosit is, de állandóan a mérnökséggel jön, mint felsőbbrendű létszemlélettel. Minden beszélgetésünk, vitánk során azt kapom tőle válaszul hetyke übermensch arckifejezéssel, hogy nekem nincs műszaki végzettségem, neki meg van. A nem műszakiakat tömören – bár toleráns leereszkedő türelemmel – úgy hívja, hogy a "hülyék". Ők nem birtokolhatják a bölcs rálátás képességét, mert nem tudják, hogy tegnap éppen milyen részecskét fedezett fel valaki.
     Erre én azt mondom, hogy úgy 14 éves koráig minden fiúgyerek műszaki, meg Nemo-kapitány. A baj csak az, ha úgy is marad, illetve, ha CSAK AZ marad, mint például ez az ismerősöm, aki állandóan a mérnökséggel jön, mint felsőbbrendű életszemlélettel, mely átlát a teológián, a "misztikumon", mint az emberi psziché termékein. Kit érdekel az ma már szerinte akkor, amikor már rájöttünk, hogy a természettudomány a valóság fundamentuma és vége?
     Erről az a mondat jut eszembe, amit gyakran hangoztatnak, hogy a mai átlagpolgár értelmesebb Arisztotelésznél, mert előbbi már tud a villanykapcsolóról, Arisztotelész pedig még nem tudott. Vagy, amikor Gagarin, visszatérvén a Földre, kihirdette, hogy nincs Isten, mert ő az űrben volt és nem látta sehol.
     Ismerősöm a vallást és a nyers profanizmuson túlmutató elmélyülés vágyát úgy tekinti, mint a frusztráció és a tudatlanság termékét. Érdekes, hogy számára minden nem tudományos, minden "misztikus" dolog – a katolikus vagy bármilyen vallás, a filozófia, vagy egy jósnő, vagy TV-távgyógyító – ugyanabba a kategóriába tartozik, számára mind tökéletesen ugyanazt jelentik. Vagyis nem egészen, mert mint militáns racionalista állandóan Uri Gellerrel és az ufókkal foglalkozik, sőt, mint racionális lény, nem ijed meg egy kis jósnőtől vagy agykontrolltól vagy jövőbelátástól való hittől sem. Hiába, a hitetlenek a leghiszékenyebbek, de erről őket nem lehet meggyőzni, és arról sem, hogy saját maguk áldozatai, és veszélyben vannak és, hogy nemsokára ők is meghalnak.

Véleményem szerint teljesen meddő dolog e témában vitatkozni – totális fölényeskedés, cinizmus és kimozdíthatatlanság jellemzi ezeket a vitákat és egymás meggyőzhetetlensége. Ezek a "viták" nem jó emberek és rossz emberek, hanem két alaptípus között folynak.
     A gyógyszert, a gyógykezelést, a közlekedést, a számítógépet és egyebeket pedig továbbra sem utasítom vissza – amíg lehet. Mert nem erről van szó – hanem arról, hogy ami nincs a maga helyén, az gonosz.
     Nekem nincsenek kétségeim afelől, hogy a számítástechnika alapú világ erőltetésének – mert ez folyik – oka nem a hasznosság, hanem és főleg az embernek, mint teremtménynek (és így mint isteni képmásnak) a számosítása, kódosítása, vagyis lényegében a Sátán Isten elleni lázadásának okos kis terve a teremtményen keresztül, minthogy a Teremtőt támadni nincs módja.

Ezzel kapcsolatban végül, néhány részlet Franz Furger: Az önkéntes aszkézis, mint alternatíva című tanulmányából:
     „A hosszú ideig ható, világméretű komplex összefüggések léte könnyen arra a feltevésre csábíthat, hogy csak az átfogó, számítógépes technikán alapuló tervezés, és ezzel együtt a központi gazdasági irányítás kínálhatja a megmenekülés esélyét. Azt azonban, hogy egy ilyen össztervezés milyen mértékben járna együtt egy politikailag totális rendszer létrejöttével, már 1949-ben megállapította George Orwell "1984" című víziószerű regényében. Az ott nyújtott képhez bizonyára ma sem kell semmit hozzátenni, csak azt, hogy – nyilván a különböző környezeti megterhelések hatására - ezekkel a szörnyű következményekkel szemben érzéketlenebbé váltunk, sőt itt-ott ezt az emberiség túlélése szempontjából a jövő üdvözlésre méltó perspektívájának tartják. Ahol a maoista Kínát az erkölcstelen uniformizálás és számtalan emberélet elpusztítása ellenére fejlődési modellként emlegetik, ott már nyilván elsajátították ezt a szemléletet (vö.: A. Imfeld, Stickhwörter 36, Fribourg 1974).”

„Ennek ellenére fennáll a kérdés, hogy egy ilyen totális tervezés keretei közt létező kényszerlemondás az egyetlen kiút-e, sőt, hogy ezt egyáltalán fel lehet-e vállalni a keresztény emberkép birtokában. Azt aligha kell különösebben bizonygatni, hogy a keresztény felfogás szerint, amely az emberben a teremtő Isten hasonmását látja, egy ilyen totális tervezést mutató jövőkép teljességgel elfogadhatatlan marad.
     Az ilyen személyes felelősségre utaló "rendszerorientált" döntésekkel ismét témánkhoz érkezünk: az önkéntes lemondás elsajátítására, vagyis az aszkézisre való készség az egyetlen, ami az elembertelenítő totális tervezés és a rendszer diktálta kényszerlemondás alternatívájaként kínálkozik. Ha ezen kívül még meggondolják, hogy minden totalitárius rendszer lényegében a névtelen funkcionáriusok ellenőrizhetetlen hatalmán alapul, akkor a korábban meg sem hallgatott alternatíva fölöttébb érthető lesz: korlátozás szabad akaratból vagy embertelenítő rendszerkényszer, ami végül is csak egy másik formája lenne az ember önpusztításának.”

„Ha ezen körülmények közt keresztényként kérdezünk a saját felelősségre meghozott önmérséklő döntés vezérmotívumára és kritériumaira, a Biblia emberértelmezésének alapvető kijelentéseire vagyunk utalva. Eszerint az ember sokkal inkább Isten partnerének tűnik, akinek a Teremtő az egész világot szabad és felelősségteljes kormányzásra átadta. Az ember maga is teremtmény, és így lényegileg függ Istentől, mégis szabadon rendelkezik önmaga és a világ fölött. Szabadsága tehát, határaiban gyökerezik, teremtmény függőségében. Ha ezt felfuvalkodott gőgjében tagadja, "ha olyan akar lenni, mint Isten", nemcsak ezt a szabadságot pusztítja el, hanem önmagát is. A bűn tulajdonképpeni következménye a halál: a bűnbeesés története (Ter 3) találóbban írja körül ezt a helyzetet, mint az absztrakt fogalmak. Nem önkényes uralom, hanem szabad függőség, és amilyen paradox ez, olyan paradox az ember karaktere is.
     Az ember szabadon rendelkezik tettei fölött, de ezekért végül számadással tartozik Istennek. Önálló alkotó tevékenységre hivatott, de tevékenységének egy végső normához kell igazodnia.
     Igaz ugyan, hogy alkalmanként keresztények is tévesen hivatkoznak a Biblia igéjére: "Hajtsátok uralmatok alá a földet!" (Ter. 1, 28), és ebből korlátlan uralmi igényt hittek/hisznek levezethetőnek. Észre kellene azonban venni, hogy ez a Biblia üzenetének meghamisítása, hiszen az "alávetés" alatt "megművelést és megőrzést" ért (Ter. 2, 11).”

„Reális lehetőség marad az, amit az antik görög hybrisnek és a keresztény bűnnek nevez, és amire az embernek állandóan (a modern embernek pedig a természettudományosan megalapozott technika hatalmas lehetőségeinek hatása alatt talán különösen is) határozott hajlama van. De ma már világosabban látni, mint korábban bármikor, hogy mik a következményei az efféle hybrisnek: az elpusztított természet maga fenyegeti pusztító bosszúval az istenkáromló bűnt.
     A lelki élet nagy keresztény tanítói ezért újra meg újra rámutattak arra, hogy az aszkézis elengedhetetlen a vétkes hybris vagy röviden: az emberben levő bűn leküzdésére. Amit Pál az önmegtartóztatásról és lemondásról a sportolóval történő összevetésben mond (1 Kor 9,25), a keresztény életvezetés számára minden időkre érvényes marad.”

„Önkéntes távolságvétel lemondás által – jelentéktelen és mégis nélkülözhetetlen korrektívum a gőg, az önteltség, és a nagyzási őrület ellen.” (Franz Furger: Az önkéntes aszkézis, mint alternatíva)

Kedvelem ezt a "fejlődés"-témát, mert olyan megható az a naivitás, amellyel még az önmagukat értékelvűnek valló emberek is engedték magukat megmételyezni ezzel a tudatosan felépített szlogennel, olyannyira, hogy még vitatkoznak is más értékelvűekkel erről. Mindehhez pedig az elszakadt tudomány érvrendszerét használják fel, ami részleteiben tartalmazhat igazságokat, amelyeket meg sem tudnak "tudományosan" cáfolni azok, akik nem képzettek ezen érvrendszerek forrásaiban. Ám mégiscsak hamis ez a "bizonyíthatóság", mivel – önállósult, fellázadt és leszakadt jelenség lévén – az elszakadt és önállósult, így "megsüketült" rendszer érveit használni önmaga alátámasztására fából vaskarika. Főként karika.
     Nem önmagában egy eszköz a rossz, hanem, ha fogalmakat keverünk össze ("fejlődés") vagy azoknak hamis jelentést adunk. Illetve az, amikor egy nem éppen szükséges – sőt, inkább romboló, elidegenítő, teremtésellenes – eszköz használatát tesszük meg nélkülözhetetlenné, hogy azután már valóban az is legyen.

Tanulmányomat még egy idézettel zárom, ezúttal Chesterton „A haladásról” írt jegyzetéből [ezt az idézetet e hosszú tanulmány ellenére még azért közlöm, mert egy "kedvenc" témámról szól; nevezetesen arról, hogy minden változást minden nyelven „fejlődésnek” szokás nevezni, holott ezek a változások az esetek túlnyomó részében nem pozitív, hanem igenis komoly negatív változásokat jelentenek, miközben a fejlődés kifejezés alapvetően pozitív tartalommal bír]:
     „Amit a haladásról általában el szoktunk mondani, az valóban rendkívüli! A "haladás", ahogyan azt manapság kinyilatkoztatjuk, egyszerűen nyelvtani középfoknak felel meg, amelyhez nem állapítottuk meg a felsőfokot. A vallás, hazafiasság, szépség vagy állatias gyönyör ideáljai helyett felkínáljuk a haladás alternatív ideálját – vagyis mindazzal szemben, amit jól ismerünk, abból kínálunk fel többet, amiről senki sem tud semmit. A haladásnak, ha helyesen értelmezzük, igencsak méltóságteljes és legitim jelentése van. Ha viszont a pontosan megállapított erkölcsi ideálok ellentéteként használjuk, egyszerűen nevetségessé és veszélyessé válik. Senki sem használhatja a "haladás" szót, hacsak nincs pontosan meghatározott hitvallása, megmásíthatatlan erkölcsi törvénykönyve. Senki sem lehet haladó, ha nincsenek doktrínái; sőt, azt is mondhatnám, senki sem lehet haladó, ha nem csalhatatlan – vagy legalábbis hisz valamiféle csalhatatlanságban. Mert maga a "haladás" szó irányt jelöl; s mihelyt egy kicsit is kételkedni kezdek az irányt illetően, kételkedni kezdek magában a haladásban. Nem volt még korszak, mióta világ a világ, mely kevesebb joggal használhatta volna a "haladás" szót, mint a mienk. Lehetséges, hogy a katolikus XII. században az emberek egyszer jó, máskor rossz irányba indultak, s többé-kevésbé eltérő véleményük volt arról, milyen messze vagy pontosan merre menjenek, de hogy milyen irányt kell követniük, abban teljesen egyetértettek, s éppen ezért a haladás megtapasztalásának őszinte érzésében volt részük. A mai emberek között azonban épp az irányt illetően nincs egyetértés.” (Chesterton Eretnekek, Szent István Társulat, Bp. 1991. 19. o.)


Feltéve: 2021. április 25.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA