|
A hamis melódia nem lesz attól tisztább, hogy halkan játsszák Helyszín: Bécsi egyetem teológia tanszéke, 1781. Bécsben olyan professzorok is voltak az egyetemen, akik nem mindig a hamisítatlan isteni igét tanították. Bár ők nem tagadták a természetfelettit, mint a protestáns felvilágosítók, de a természetfeletti mellett a természetnek, a hit mellett a tudásnak is meg akarták adni az illő helyet. Mindazonáltal ez az önmagában jogos igyekezet mégis az értelemnek a Kinyilatkoztatással szembeni túlhangsúlyozására, a dogmák meghamisítására és felvizezésére, a teológia elsivárosításához vezette őket. Senkit nem rettentett ez meg jobban, mint Klemens Maria Hofbauert (1751-1820), akinek már fiatalemberként megvolt az a csalhatatlan érzéke a valódi katolicizmus iránt, ami egy mélyen vallásos lélekből fakad. Az ilyen beszédek hatására szíve mélyéig megfagyott benne a vér. …
Egy nap nem bírta tovább, és előadás után kérdőre vonta professzorát. Ez csodálkozva nézett rá, és ezt mondta:
Mint egy próféta állt lángoló szemekkel a diák a tanára előtt. A professzor egyre idegesebb lett. Az 1782-es év tavaszán VI. Pius pápa (szül. 1717; pápa: 1775-1799) Bécsbe utazott. Nagycsütörtökön a bécsi dómban a Szentatya és II. József császár együtt mosták meg tizenkét hófehér hajú aggastyánnak a lábát, és az ebédnél együtt szolgáltak fel nekik. De alig hagyta el a pápa Bécset az Egyház üldözése még nagyobb erővel robbant ki II. József országaiban, aki bevallottan nemzeti egyházat akart létrehozni. Olyan régi kegyhelyeket, melyekhez a jámbor nép már évszázadok óta zarándokolt, a rendőrséggel záratta be. Kolostorok százait oszlatták fel, és elvették vagyonukat. Ausztria három legismertebb Mária-kegyhelyét – Máriacell-t, Mária Taferl-t és Sonntagsberg-et – Wittola prépost nyilvános beszédben rablófészkeknek nevezte, és mint ilyeneket Tuniszhoz, Tripoliszhoz és Algirhoz hasonlította őket.
Eközben a bécsi egyetem teológiai előadótermeiben az új idő istentelen szelleme egyre jobban elterjedt. Egy nap az egyik professzor Mária szeplőtelen fogantatását jámbor legendának nevezte, amit a 18. század felvilágosult emberének már nem szabad elmesélni. Klemes Hofbauer haragosan ugrott fel helyéről, és ezt kiáltotta: „Isten úgy akarta, hogy az Egyház születését a keresztnek, dicsőségét a gyalázatnak, fényét a sötétségnek, szilárdságát a sebeinek köszönhesse. Soha nem volt dicsősége fényesebb, mint amikor az emberek elsötétíteni akarták.” (VI. Pius pápa)
|
vissza