Az elmúlt száz év legnagyobb forradalma az, ami a nők fokozatos felszabadítása nevében zajlik Az elmúlt bő száz évben több politikai eseményt is jelentős forradalomnak szoktak nevezni. Ezek közül egyedül az 1917-es szovjet puccs minősíthető jelentősnek. De még ennél is nagyobb forradalom az, ami a nők fokozatos felszabadítása nevében zajlik. A "szovjet forradalom" a modern kori kapitalizmus ellen lépett fel, a nők forradalma azonban több ezer éves társadalmi szokásokat és folyamatokat számolt fel.      Célja mindmáig a nők egyenjogúsítása, de a lényeg nem a női szavazati jog megadása volt, hanem a fogamzásgátló tabletta bevezetése az 1960-as években. Ez volt az igazi áttörés, no nem az egyenlő jogok megadása terén, hanem ahogy ezáltal teljesen átalakult a férfi és a nő viszonya. Ez egyben a család utolsó, minimalista formájának felbomlásához vezetett: a kis család nem képes a gazdasági, társadalmi és kulturális nyomásnak ellenállni.      Ha mindenkinek egyformán joga van a szexuális kielégüléshez, ha mindenkinek joga van gazdasági egyenlőséghez, ha mindenkinek egyenlő joga van bármilyen – akár politikai – tisztség betöltéséhez, és ki tudja, hogy még mennyi joga van a nőnek mindenhez, akkor már csak egyedül arra nincs válasz, hogy a felnövekvő – ha egyáltalán megszülető – gyermek hosszú éveken át tartó fizikai és érzelmi biztonságát ki fogja garantálni. Bárki mondhatja, hogy vagy az anya, vagy az apa. De lassan már az sem biztos, hogy ki az anya, nemhogy ki az apa. Ezen azt értem, hogy egyre több olyan anya van, aki nem képes anyaként viselkedni: mintha nem is a sajátja volna az a gyermek, akivel egy háztartásban él. Mert lehet, hogy nem is az övé. Minden összekeveredett, ami miatt az érzelmi kötődés ritka jelenséggé vált.      Nem csoda, hogy a mai gyerekek többsége érzelmileg zavarodottan cseperedik, az erőszakosság és a magány egyszerre jellemzi őket. Van itt még egy párhuzamos jelenség. A mai személyiségformálás tömegesen alakítja ki a narcisztikus egyéneket. Nem volt még társadalom, amely tömeges méretekben termelte volna ki az individuum egyik legellenszenvesebb fajtáját, az önmagába szerelmes embert. Ez a túlhajtott modern individualitáskultusz részben tudatos következménye. Ha a modern ember – beleértve a nőt is – legfőbb jellemzője az emberi jogokkal való védettség, akkor a modern egyén a politika terméke. A narcisztikus egyén is. Csak akkor vagy valaki, ha mediatizált individuummá vagy képes válni. Mutasd magad, add ki magad, legyél összetéveszthetetlen egyéniség. Hogy ezt miként éred el, mindegy. Vannak "gyors" megoldások, és vannak lassú, hagyományos utak, de azok kockázatosak. Kizárólag magadban bízhatsz, senki másban. Mivel ez a versenyszellem áthatja a teljes közéletet, az ambiciózus fiatal a politikus viselkedését és lelki habitusát fogja magára ölteni. A magára hagyott versenyző könnyen válik narcisztikussá, mert senkiben nem bízhat, még a másik nemben sem.      A szerelem ritka jóvá vált, visszatértünk a szexuális tabuk világába, csak most nem azért, mert a nőket a nem kívánt terhesség félelme béklyózza, hanem mert a másik ember önmagát keresi, nem a másik ember szerelmét. A modern ember nem képes a szerelemre annak minden következményét vállalva, helyette a promiszkuitást választotta, amelynek következménye a "lesz, ami lesz" irracionalitása. A felvilágosodás nem utópia, de tendenciájában politikai értelemben ateista, emberfelfogásában materialista, természethez fűződő viszonyában pedig technicista. Politikája az emberi racionalitásra épülő világi megváltás. Minden intézményi megoldása erre irányul. Eljöhet még az idő, amikor az ember önmagát istenként fogja hivatalosan is tisztelni. Az emberek egyetlen politikát sem a szándéka, hanem az eredményei alapján ítélnek meg. A racionálisnak vélt politika is végződhet az ész ellenében. A természettel összhangban lévő politika sosem válik irracionálissá, de képviselői tragikus hőssé válhatnak. Feltéve: 2023. június 11.