Szent VII. Gergely pápa
DICTATUS PAPAE
pápai irat 1075-ből

A Dictatus Papae, amivel az 1073 és 1085 között uralkodó VII. Gergely pápa a lelki és evilági hatalom viszonyát definiálta, a középkor egyik fénypontját jelentette. A 27 tételből álló pápai irat meghatározta a pápa előjogait, és az evilági hatalomhoz való viszonyát. Az irat kiemelte a pápának hitbeli és erkölcsi kérdésekben való elsőbbségét az evilági, azaz a császári hatalommal szemben, és a pápaságnak a legmagasabb és legfontosabb hatalmát e földön.

A A pápa joghatóságát leíró 27 tétel – a Dictatus Papae –, megadta azt a jogi alapot, amelyen Gergely pápa a későbbiekben eljárt.
     A mű valószínűleg 1075 és 1078 között keletkezett, a német király, IV. Henrikkel folyó legélesebb konfliktus alatt. IV. Henrik, aki ekkor még nem volt német-római császárrá koronázva, uralkodása alatt folyt a legélesebben az Egyház ellen az invesztitúra harc.
     A Dictatus Papae-ben megfogalmazott elvek összhangban állnak a Cluny/Gregoriánus reformmal, VII. Gergely pápa legfontosabb programjával, amely már az ő pápasága előtt kezdetét vette.


A Dictatus Papae legfontosabb tételei

– Egyedül a római pápának van egyetemes érvényű joghatósága;
– A földön csak egyetlen pápa van;
– A pápa ítéletét senki nem másíthatja meg, ő viszont mindenki más ítéletét fölülbírálhatja;
– A pápát nem ítélheti meg senki;
– A római egyház soha nem tévedett és soha nem fog tévedni az idők végezetéig;
– A római pápa, ha jogszerűen lépett hivatalába, Szent Péter érdemeire való tekintettel kétséget kizáróan szent;
– Nem katolikus az, aki nincs egységben a római Egyházzal;

– A pápának joga van engedetlen fejedelmeket letenni és alattvalóikat a hűségeskü alól feloldani.


A Dictatus Papae 27 tétele

I.
forrás: https://lexikon.katolikus.hu/D/Dictatus%20papae.html

     –   1. A római Egyházat egyedül az Úr Krisztus alapította;
     –   2. Egyedül a római pápának van egyetemes érvényű joghatósága;
     –   3. Egyedül a pápa foszthat meg hivatalától vagy helyezhet vissza hivatalába püspököt;
     –   4. A pápai legátus, még ha nem is püspök, egy zsinaton rangban minden püspököt megelőz, s letételi ítéletet mondhat ki ellenük;
     –   5. A pápa a távollévőket is leteheti hivatalukból;
     –   6. Akiket a pápa kiközösített, azokkal egy tető alatt sem jó lenni;
     –   7. Egyedül a pápa hozhat az idők követelményeinek megfelelő új törvényeket, fogadhat be új népeket az Egyházba, káptalani közösséget ő emelhet apátsággá, nagy püspökséget ő bonthat részekre, szegény egyházmegyéket csak ő vonhat össze;
     –   8. Egyedül a pápa használhat birodalmi jelvényeket;
     –   9. Egyedül a pápa lábát csókolja meg minden fejedelem;
     – 10. Egyedül a pápa nevét említik meg minden templomban;
     – 11. A földön csak egyetlen pápa van;
     – 12. A pápa uralkodókat tehet le trónjukról;
     – 13. Szükség esetén a pápa püspököket egyik székből a másikba helyezhet át;
     – 14. Bárhonnan származó klerikust pappá szentelhet;
     – 15. Akit a pápa szentelt, más egyház szolgálatába léphet, de nem katonáskodhat és magasabb rendfokozatot más püspöktől nem vehet föl;
     – 16. A pápa rendelkezése nélkül zsinatot nem lehet egyetemesnek tekinteni;
     – 17. A pápa nélkül nem lehet káptalant alapítani;
     – 18. A pápa ítéletét senki nem másíthatja meg, ő viszont mindenki más ítéletét fölülbírálhatja;
     – 19. A pápa fölött senki sem ítélkezhet;
     – 20. Senki ne merje kárhoztatni azt, aki a Szentszékhez föllebbez;
     – 21. Minden egyház nagyobb ügyeit a pápához kell fölterjeszteni;
     – 22. A római Egyház soha nem tévedett és a Szentírás tanúsága szerint nem is fog soha tévedni;
     – 23. A római pápa, ha jogszerűen lépett hivatalába, Szent Péter érdemeire való tekintettel kétséget kizáróan szent;
     – 24. A pápa parancsára és engedélyével alattvalói vádat emelhetnek;
     – 25. A pápa zsinattól függetlenül is letehet székükből püspököket, s oda visszahelyezheti őket;
     – 26. Nem katolikus az, aki nincs egységben a római Egyházzal;
     – 27. A pápa a méltatlan urak alattvalóit föloldhatja hűségesküjük alól.


II.
forrás: wikipedia

a) eredeti, latin szöveg


     Quod Romana ecclesia a solo Domino sit fundata.
     Quod solus Romanus pontifex iure dicatur universalis.
     Quod ille solus possit deponere episcopos vel reconciliare.
     Quod legatus eius omnibus episcopis presit in concilio etiam inferioris gradus et adversus eos sententiam depositionis possit dare.
     Quod absentes papa possit deponere.
     Quod cum excommunicatis ab illo inter cetera nec in eadem domo debemus manere.
     Quod illi soli licet pro temporis necessitate novas leges condere, novas plebes congregare, de canonica abbatiam facere et e contra, divitem episcopatum dividere et inopes unire.
     Quod solus possit uti imperialibus insigniis.
     Quod solius papae pedes omnes principes deosculentur.
     Quod illius solius nomen in ecclesiis recitetur.
     Quod hoc unicum est nomen in mundo.
     Quod illi liceat imperatores deponere.
     Quod illi liceat de sede ad sedem necessitate cogente episcopos transmutare.
     Quod de omni ecclesia quocunque voluerit clericum valeat ordinare.
     Quod ab illo ordinatus alii ecclesiae preesse potest, sed non militare; et quod ab aliquo episcopo non debet superiorem gradum accipere.
     Quod nulla synodus absque precepto eius debet generalis vocari.
     Quod nullum capitulum nullusque liber canonicus habeatur absque illius auctoritate.
     Quod sententia illius a nullo debeat retractari et ipse omnium solus retractare possit.
     Quod a nemine ipse iudicari debeat.
     Quod nullus audeat condemnare apostolicam sedem apellantem.
     Quod maiores causae cuiuscunque ecclesiae ad eam referri debeant.
     Quod Romana ecclesia nunquam erravit nec imperpetuum scriptura testante errabit.
     Quod Romanus pontifex, si canonicae [sic] fuerit ordinatus, meritis beati Petri indubitanter efficitur sanctus testante sancto Enodio Papiensi episcopo ei multis sanctis patribus faventibus, sicut in decretis beati Symachi pape continetur.
     Quod illius precepto et licentia subiectis liceat accusare.
     Quod absque synodali conventu possit episcopos deponere et reconciliare.
     Quod catholicus non habeatur, qui non concordat Romanae ecclesiae.
     Quod a fidelitate iniquorum subiectos potest absolvere.

b) magyar fordítás

     Egyedül a római egyházat alapította maga az Úr.
     Egyedül a római pápát mondják joggal egyetemesnek.
     Püspököket egyedül ő tehet le, és helyezhet székükbe vissza.
     Követe a zsinaton minden püspököt megelőz, még ha ő maga alacsonyabb rendű is; ugyancsak a püspökök elmozdítására ítéletet is hozhat.
     A pápa távollevőket is letételre ítélhet.
     Az általa kiátkozottakkal egyebek közt még ugyanabban a házban sem tartózkodhatunk.
     Egyedül neki szabad a korszükségletnek megfelelően új törvényeket hozni, új püspökségeket alapítani, káptalant apátsággá alakítani, és fordítva, gazdag püspökségeket feloszlatni és szegényeket egyesíteni.
     Egyedül ő használhat császári jelvényeket.
     Egyedül a pápa lábait kötelesek az összes fejedelmek megcsókolni.
     Egyedül az ő nevét említik az egyházakban.
     Az egész világon csak őt illeti meg a pápa név.
     Jogában áll császárokat letenni.
     Jogában áll, ha a szükség úgy kívánja, püspököket az egyik püspöki székből a másikba áthelyezni.
     Bármely egyház klerikusát tetszése szerint felszentelheti egy másik részére.
     Az, akit a pápa szentelt fel, bármelyik egyház elöljárója lehet, és nem bízható rá alacsonyabb tisztség; azt, akit a pápa szentelt fel, más püspök magasabb rendre nem szentelheti fel.
     Rendelete nélkül nem lehet egyetemes zsinatot összehívni.
     Tekintélyének támogatása nélkül semmiféle capitulum és semmiféle könyv nem tekinthető kánoninak.
     Ítéletét senki meg nem változtathatja, míg ő egyedül minden ítéletet megmásíthat.
     Senki fölötte nem ítélkezhetik.
     Senki ne merészeljen az apostoli székhez fellebbezőt elítélni.
     Minden egyház fontosabb ügyét eléje kell terjeszteni.
     A római egyház még soha nem tévedett, az írás tanúsága szerint örökké tévedhetetlen lesz.
     A római pápa, ha a kánonoknak megfelelően választották, Szent Péter érdemeire való tekintettel kétségkívül szent lesz, mint ezt Szent Ennodius páviai püspök bizonyítja, kivel ebben sok szent atya egyetért és amint Szent Symmachus pápa dekrétumaiban található.
     Az ő parancsára és felhatalmazásával az alacsonyabb rendűek is vádat emelhetnek.
     Püspököket zsinat egybehívása nélkül is letehet vagy visszahelyezhet.
     Nem tekinthető katolikusnak az, aki a római egyházzal nincs egységben.
     A gonoszoknak tett hűségeskütől az alattvalókat feloldozhatja.


(a fotón a Dictatus papae kézirata látható a vatikáni archívumból)


Feltéve: 2025. augusztusr 5.


vissza

a HABEMUS PAPAM oldalra                              a KEZDŐLAPRA