Bergoglio uralma maga a büntetés (forrás: www.katholisches.info – 2025. március 5.)
[Előszó:
A következő cikket egy Eck nevezetű blogger írta. Bár ő is Caligulához és hasonló szörnyetegekhez hasonlítja Bergogliot és munkatársait, azért mégis pápának tartja és annak is nevezi – amit ez a honlap nem vesz át. Bár az írás maga vagy a (netán digitális) németre fordítás elég sok helyen nehezen érthető, mégis leközlöm, mert azt a valóságot festi le, amit napról napra érzékelhetünk: a Gonosz minden mértéket felülmúló elhatalmasodását. Az embernek szinte az az érzése, hogy jelenleg a vatikáni kormányzat a legistentelenebb és legelfajzottabb intézmény a világon.]
Korunk egyik legfurcsább jelensége, hogy milyen sokan csodálkoznak azon, hogy Bergoglio és hűséges Tucho "bíborosa" [Victor Manuel Fernández, a volt Hittani Kongregáció mostani vezetője] tudálékos emberek. De hát mi mást vártatok, ti egyszerű lelkek? Hogy a tüskék fügét és a bogáncsok almát teremnek? Hogy egy olyan ember, mint Bergoglio egy becsületes embert nevez ki a Hittani Kongregáció élére? Hogy a [zsinati] egyház mai állapotában egy szent pápa ülhet Péter trónusán, aki egy bölcs embert tesz meg jobb kezének? Nem ésszerűbb feltételezni, hogy egy Caligula ül a trónon, aki egy szamarat kreál bíborossá, ahogy az ókori Caligula egy szamarat nevezett ki szenátornak? Minden egyéb történés számítana csodának. …
Hogy ez a két figura az őket körülvevő udvartartással a csúcsra jutott, akkor ez csak annak köszönhető, hogy ők alkotják az élő képmását a modern egyház [zsinati szekta] állapotának ennek háromszoros korrupciójával: a kormányzás, az értelem és az erkölcs korrupciójával. …
Egy zsarnok és diktátor vezér Péter trónján, a hit kötekedő és eretnek védelmezője, és egy züllött udvar tele korruptokkal, politikusokkal, szexuális bűnözőkkel és más mérgező gazzal. De ez nem véletlen. A bűn romlottsága minden realitást megfertőz, és ha egy tag elkezd megrohadni, akkor a többi idővel szintén mind megrohad [ahogy egy almásládában egyetlen rohadt alma az egész rakományt megfertőzi: ez természettörvény, ami az élet minden területén így működik, legyen szó almáról, vagy emberről]. Ezt a folyamatot nagyon nehéz megállítani. Ha van valami, ami Ádám gyermekeinek a bűnbeesés óta a legnagyobb nehézséget okozza, akkor az az alázat; annak belátása, hogy verembe estünk, és hogy isteni kegyelemre van szükségünk, hogy kikerüljünk belőle. …
Bergoglio és Tucho jelenti korunk szellemiségét a [zsinati] egyházban és a világban. Ezért tudtak ellenállás nélkül a csúcsra jutni és ott uralkodni, még legádázabb ellenfeleiken is. Mindannyian az ő oldalukon állnak, még a mérsékeltek és az új-konzervatívok is, mert ők a korszellem megtestesítői, és a korszellemet csak a Szentlélek tartóztathatja fel.
Kéj, kegyetlenség és öngyilkosság – mindez összefügg
Tuchonak a szex és a nemi mirigyek iránti megszállottsága nem lényegtelen, és Bergoglio zsarnoki uralma alatt egyáltalán nem szokatlan, nem meglepő. Hilaire Belloc (1870-1953) katolikus történész és apologéta azt mondta, hogy a jövőt nem annyira a gyönyörkeresése miatt félti, hanem sokkal inkább a kegyetlensége miatt. De ez a kettő mindig együtt, vállvetve lép fel. …
Donatien Alphonse François, de Sade márki (1740-1814) konzekvens ateistaként és tudatos materialistaként félremagyarázhatatlanul kijelentette, hogy vágyainak alapja a pusztítás. Ez áll híres filozófiai regényében is: a márki tagadta Isten létét, és Isten nélkül minden meg van engedve, és akkor az egyetlen törvény az, amit regényének hőse életében és műveiben így határozott meg: „Saját akaratodat tenni, ez az egész törvény”. – A háttérben ősszüleink első megkísértése szólal meg: Olyanok lesztek, mint Isten:
Az élvezetkeresés a testben ugyanazon a fokon áll, mint az ateizmus az értelemben, és a voluntarizmus a szellemben: Istennek, az igazságnak és az embernek, mint Isten képének és másának háromszoros tagadása. A Legnagyobb és a Szeretet nélkül semmit nem lehet teremteni, nélküle az egyetlen lehetőség az istenihez való hasonlításra a rombolás, a kegyetlenség és végül az öngyilkosság.
Urunk azt mondta, hogy a Sátán volt az első gyilkos [ld. Jn 8,44], de ő volt az első öngyilkos is. Irigységből, mert Isten akart lenni, megtagadta saját magát azzal, hogy az akart lenni, aki nem volt. És gyűlölte magát azért, hogy nem volt Isten, pontosan úgy, ahogy Urunkat azért gyűlölte, mert Ő az volt. Egy értelem, ami nem nyitott az igazságra, egy akarat, ami elzárkózik az elől, hogy jót tegyen, és egy maga felé irányuló és egoista szeretet, ami nem tud adni, csak gyűlölethez, magányhoz és halálhoz vezethet.
Tehát Tucho pornográf élvezetekről szóló kijelentései, valamint Bergoglio zsarnoksága, kegyetlensége és rombolása, és a [zsinati] egyház öngyilkossága, múltjának, örökségének és küldetésének tagadása között mély kapcsolat húzódik. Nem gyengeségekről beszélünk, ami minden bűnös emberben megvan, vagy az emberi természet sérüléséről a „rendetlen kívánságok” („concupiscentia”) által, hanem valami mélyebbről – hiszen már nem csak a bűnök elkövetéséről, hanem azok nyílt védelmezéséről van szó.
De Sade márki nem romlott, hanem perverz ember volt, a Gonosz eretneke, aki tagadta a lélek és a szellem létét, így a forradalom spirituális titkát is. Ő és a hozzá hasonlók az ágy és a gonosztettek anarchiájába vannak beavatva. Ezzel szemben a forradalom propagálói inkább a szellem szolgaságát, mint az ösztönök szabadságát akarták. – És most azt kérdezzük, hogy mennyire hasonlít a márki és Tucho? A márki perverz volt, és mint ilyen különbözött a romlottaktól, akiknek korrumpált spiritualitásuk van, ami Tuchonál a szexualitásból és a vallási vagy politikai miszticizmusból álló keveréket jelenti. A perverzek megtestesült és átkozott démonok, akik minden jót gyűlölnek és irigyek, és akik mindenki és minden elpusztítására törekszenek.
A perverzek "hittérítő" buzgóságukban rosszabbak, mint a romlottak, mert ők azok, akik a gonoszt terjesztik, miközben munkájukkal, példájukkal és beszédeikkel megrontanak másokat. Ők az eszközök, a romlottak hasznos idiótái. A romlottak a háttérben maradnak, miközben saját túlélésükhöz, a mások fölötti kontrollálás és hatalom elnyeréséhez és megtartásához szükségük van a perverzek gonoszságára. A perverzek által elvetett korrupció adja az alapot a beavatottak számára, a kapcsolati rendszereik kialakítására, és ezáltal hatalmuk elnyerésére és megtartására. Ezért ültetik a beavatottak a perverzeket magas pozíciókba, ahol befolyást, támogatást és nyilvánosságot kapnak, egészen addig, amíg egy bizonyos határt nem lépnek át, ami idő előtt leleplezhetné őket.
Voltaire és de Sade márki életében világosan látszik a különbség: A romlott Voltaire volt és a perverz Sade. Voltaire a legdurvábban támadta az Egyházat, ez volt számára voltaképpen a legfontosabb. Romlott művei az egész kontinensen elterjedtek, és egész sor perverz embert egyesített velük. Szatirikus írásaival sokakat tönkretett, miközben maga egy filozófus és tudós öltözékében díszelgett, hogy a vallást az értelem ellenségeként gúnyos megjegyzéseivel nevetségessé tegye.
De milyen felfedezéseket tett Voltaire, milyen módon járult hozzá a tudás és a tudomány terjesztéséhez, milyen szellemi értéket hagyott hátra? Semmit. Mégis gazdagon halt meg, nagy tiszteletnek örvendve egész Európában. Gúnyos kacagása, maró iróniája, egoista hazugságai készítették elő a nagy totalitárius és vérengző forradalmat, amit nagy élvezettel, ajkát nyalogatva előre látott. Így bosszulta meg magát a jezsuitákon, akik fiatalkorában nevelték.
Végkövetkeztetés
Tehát semmi meglepő nincs abban, hogy a szexuális, teológiai és politikai botrányok kéz a kézben zajlanak. Kéj, zsarnokság és kegyetlenség, e háromnak ugyanaz a gyökere, miként ezt az ókori moralisták nagyon jól felismerték. Nagyképűség, egy istenített, hit és szív nélküli ember túlkapása, saját maga és mások zsarnoka, vágyainak és étvágyainak a rabszolgája, fékevesztett akaratának szolgája. Az ember mindig vétkezett, de az egészségesebb korokban ismerték a határokat és a gaztetteket nem mentegették. A képmutatás volt az utolsó hódolat, amit a bűn az erénynek tett. Az új alakoskodás az ellentét, és sokkal rosszabb: „Korábban a tisztességtelenek kétségbeesetten igyekeztek tisztességesnek látszani. Ma a tisztességesek igyekeznek kétségbeesetten, hogy tisztességtelennek számítsanak.” (Giovanni Guareschi)
Ez az a kontextus, ami a Tucho-jelenséget megmagyarázza, és megérteti, miként kerülhetett egy pornószerző egy zsarnoki "pápának" és egy korrupt hierarchiának köszönhetően ilyen magasra. Ez a mai korszellem egyik jellegzetes arca: egy megvilágosult spiritualizált gyönyöre.
Feltéve: 2025. március 13.
|