„Hatalmad alá tartozik minden, és nincs, aki akaratodnak ellentállhatna” (Eszt 13,9)

Katolikus szentmise Magyarországon
2025. május 10-én és 11-én

Jaroslav atya szombaton a Contra paganos (A pogányok ellen) fogadalmi misét mutatta be (a mise a Szunyogh-Xavér-misszáléban az 1360. oldalon található).


„Azért tehát Uram, király, könyörülj meg népeden...”

A contra paganos-mise szentleckéje Mardokeus könyörgése Eszter könyvéből (Eszt 13,8-11, 15-17):
„Uram, Uram te mindenható király! Hatalmad alá tartozik minden, és nincs, aki akaratodnak ellentállhatna… Te vagy mindennek az Ura, és nincs, ki ellentállhatna fölségednek. … Azért tehát Uram, király, könyörülj meg népeden, ellenségeink ugyanis el akarnak veszíteni minket, örökségedet pedig kiirtani. … Változtasd örömre gyászunkat, hogy életben maradjunk és dicsérjük nevedet!”

A contra paganos-mise Evangéliuma Szent Lukács könyvéből való (Luk 11,5-13):
„Mondá Jézus az ő tanítványainak: Ha valamelyiknek közületek barátja vagyon, és hozzámegyen éjfélkor és azt mondja neki: Barátom! adj nekem kölcsön három kenyeret; mert egy barátom érkezett az útról, és nincs mit elébe adjak; és amaz belülről felelvén, mondja: Ne háborgass engem, az ajtó már be van zárva, gyermekeim velem vannak a fekvőhelyen, nem kelhetek föl, hogy adjak neked. De ha ő állhatatosan zörget, mondom nektek, ha nem is kelne föl és adna neki azért, mert barátja, mégis alkalmatlankodása miatt fölkel, és ad neki, amennyire szüksége van. Én is mondom nektek: Kérjetek ls adni fognak nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, és aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót fognak nyitni. Ki az az atya közületek, aki, ha fia kenyeret kér tőle, követ ad neki; vagy ha halat, csak nem fog hal helyett kígyót adni neki? vagy ha tojást kér, vajon skorpiót fog-e nyújtani neki? Ha tehát ti, rossz létetekre tudtok jó adományokat adni gyermekeiteknek: mennyivel inkább fog adni a ti mennyei Atyátok jó lelket azoknak, kik tőle kérik.”

Jaroslav Valastan atya szentbeszéde 2025. május 10-ére, szombatra, Szent Antoninus püspök és hitvalló ünnepén, Szent József oltalma nyolcadának 4. napján


Kedves Hívek,
Először is annak a nagy örömömnek szeretnék hangot adni, hogy ezen a gyönyörű helyen megint viszontláthatjuk egymást. Ma valódi kincset jelent egy ilyen spirituális oázis, mint ez a kis kápolna, ahol a világ szellemével való mindenfajta keveredés nélkül az igaz katolikus liturgiát ünnepelhetjük és katolikus prédikációt hallgathatunk. Istennek hála, itt a tiszta katolikus liturgiát ünnepelhetjük.

De további okaink is vannak az örömre. Még mindig Húsvét nagy nyolcadában vagyunk, és azok a kegyelmek, melyeket a Triduum-ból, a szent három napból merítettünk, továbbra is áradnak ránk, és erővel töltenek el bennünket. Erre nagy szükségünk van, és ezért hálát adunk Istennek, hogy utat találhatunk az élet forrásához, mert csakis Húsvét természetfölötti örömével lehet e világon az ember boldog. Ily módon korunk áramlatai nem tudnak megtörni és elsodorni bennünket.

Arra is szeretném emlékeztetni Önöket, hogy Szent József oltalma ünnepének nyolcadában vagyunk. Ez az ünnep Szent Józsefet nemcsak mint Szűz Mária hitvesét tiszteli, hanem mint az egész Anyaszentegyház védőszentjét és oltalmazóját. A misekönyvben ezen a napon a miseszövegnél egy gyönyörű szép festmény található, ami Szent Józsefet ábrázolja, amint védőkarját a római Szent Péter bazilika fölé terjeszti ki.

Ebben az összefüggésben érdemes megemlíteni – ami bizonyára mindnyájuknak feltűnt – azt a forrongást a Vatikánban, ami Bergoglio halála után darázsfészekké változott. Rómában vákuum keletkezett, melyben senki nem tudja, kihez forduljon tanácsért. A Vatikán csatatérré változott, és az újságírók egymást túllicitálva találgatják, hogy ki lesz a Vatikán és az egyház új rendjének jövőbeli ura. Az elmúlt tizenkét évnyi zsarnokság után nincs olyan megbízható spirituális tekintély, aki ezt a szerencsétlen társaságot a káoszból ki tudná vezetni. Fájdalmas dolog, hogy ez a szervezet a katolikus Egyház épületeibe fészkelte be magát.
     Ez felveti azt a kérdést is, hogy vajon az Egyház nem szenvedett volna kevesebbet, ha Szent Józsefnek, az egész Egyház védőszentjének és oltalmazójának ünnepét a NOM-os egyház nem törölte volna el?

Szent József, ez a csendes, hatalmas szent földi életében soha, egy pillanatra sem vesztette el Jézust szeme elöl, Jézus pedig Szent Józsefnek minden szavára odafigyelt. Kérjük Szent Józsefet, hogy járjon közbe értünk Isten Fiánál, mert Jézus most, a mennyben is hallgat rá, mint ahogy a földön is hallgatott rá.

És ismét elérkeztünk május hónapjához – Szűz Mária, május Királynőjének hónapjához. Ez a hónap, az év legszebb hónapja a földön valaha élt legszebb emberének – a Boldogságos Szűz Máriának – van szentelve. Ezenkívül minden szombat is Szűz Mária napja – milyen gyönyörű nap tehát számunkra ez a mai májusi szombati nap!

Májusban litániákat énekelünk és az örök segítség Anyját, a keresztények segítőjét, a betegek gyógyítóját, az angyalok és minden szentek királynőjét hívjuk segítségül.
     Könyörögjünk, hogy a Boldogságos Szűz terjessze ki anyai védőpalástját az egész magyar föld és népe fölé, de kiváltképp fölöttetek, akik Fiának misztikus testét – az Egyházat – annyira szeretitek. Amen.

Laudetur Jesus Christus



Még egy kis idő, és viszont fogjuk Őt látni

Húsvét utáni 3. vasárnap szentleckéje Szent Péter apostol leveléből (1 Pét 2,11-19):
„Szeretteim: Kérlek titeket, mint jövevényeket és zarándokokat, tartózkodjatok a testi kívánságoktól, melyek a lélek ellen harcolnak; jó magaviseletet tanúsítván a pogányok között, hogy abban, amiben mint gonosztevőnek megrágalmaznak, a jócselekedetekből megismervén titeket, dicsőítsék Istent a látogatás napján. Engedelmesek legyetek tehát minden emberi teremtménynek az Istenért, akár a királynak, mint legfelsőbbnek, akár a helytartóknak, mint általa küldötteknek a gonosztevők büntetésére, a jóknak pedig dicséretére. Mert ez az Isten akarata, hogy jót cselekedvén, elnémítsátok az oktalan emberek tudatlanságát; mint szabadok, és nem mint olyanok, kik a szabadságot a gonoszság palástjául használjátok, hanem mint Isten szolgái. Mindenkit becsüljetek, a testvériséget szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek. Szolgák, engedelmesek legyetek uraitoknak minden félelemmel, nemcsak a jóknak és szelídeknek, hanem a keményeknek is, mert ez a kegyelem, a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.”

Húsvét utáni 3. vasárnap evangéliuma (Jn 16,16-22):
„Még egy kis idő, és már nem láttok engem; és megint egy kis idő, és megláttok engem; mert az Atyához megyek. Mondák tehát némely tanítványai egymásnak: Mi az, amit nekünk mond: Egy kis idő, és nem láttok engem; és ismét egy kis idő, és megláttok engem; és: mert az Atyához megyek? Mondák azért: Mi az, amit mond: egy kis idő? Nem értjük, amit beszél. Észrevevé Jézus, hogy kérdeni akarják őt, és mondá nekik: E felől tudakolództok egymás között, hogy mondottam: Egy kis idő, és nem láttok engem; és ismét egy kis idő, és megláttok engem? Bizony, bizony mondom nektek, hogy ti majd sírtok és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog; ti majd szomorkodtok, de a ti szomorúságtok örömre fordul. Az asszony midőn szül, szomorúságban vagyon, mert eljött az ő órája; mikor pedig megszülte a gyermeket, már nem emlékszik a szorongatásra örömében, hogy ember született a világra.”

Jaroslav Valastan atya szentbeszéde Húsvét utáni 3. vasárnapra, 2025. május 11-én


Kedves Hívek,
Húsvét tele van misztikus titkokkal. Húsvét olyan ünnep, ami emberi létezésünket és az emberi test titkát is érinti. Isten földi létünket a természetfeletti rendbe emelte föl. Ezért szükséges ezekben a szent napokban az Úr feltámadására való megemlékezés mellett – amennyire lehetséges – a test feltámadásáról szóló tant is megemlíteni.
     Hiszen ez a mi hitünk, és ez is a feltámadás ajándéka, amit Urunk Jézus Krisztus teste ajándékba kapott. Ennek ígéretét mi is megkaptuk, hiszen mindazt nekünk is szabad remélni, ami először Urunkon nyilvánult meg. Amit Ő nekünk mennybemenetele előtt megígért, azt Ő nem csak megjövendölni, hanem bizonyítani is akarta.

Az apostolok, akik Jézus újraeljövetelét az Ő feltámadt testében éltek át, megrémültek, amikor megjelent nekik Jézus, és azt hitték, hogy szellemet látnak. Tamás ezért mondta: „Hacsak kezemet az ő oldalába nem teszem, én nem hiszem.” (Jn 20,25) – Jézus megengedte az apostoloknak, hogy megérinthessék, hogy higgyenek, és tanúságot tehessenek feltámadásáról.
     Ugyanakkor Mária Magdalénának ezt mondta az Úr: „Ne illess engem!” (Jn 20,17) – Ez nagyon komoly figyelmeztetés azok számára, akik úgy gondolják, hogy az Úr Testét kezükbe vehetik. Az apostolok viszont már püspökké voltak szentelve. Bár a Szentlélek még nem szállt le rájuk, Jézustól már megkapták a keresztséget és a püspökké szentelés szentségét (Nagycsütörtökön, vagyis Nagypéntek előtti napon emlékezünk meg az újszövetségi papság megalapításáról),

A feltámadt Jézus nem csak szavakkal szólt apostolaihoz, akik tehát hallhatták Őt, hanem olyan testben jelent meg előttük, amit láthattak is. És mintha az, hogy megjelent előttük, nem lett volna épp elég, fel is ajánlotta nekik, hogy megérinthetik testét és ehetnek vele. Így szólt hozzájuk: „Miért zavarodtatok meg, és miért támadnak ilyen gondolatok szíveitekben? Nézzétek meg kezeimet és lábaimat, hogy énmagam vagyok; tapintsatok meg és lássátok, mert a léleknek húsa és csontjai nincsenek, amint látjátok, hogy nekem vannak.” (Lk 24, 38-39)
     Az emberek természetesen kétségbe vonták ezeket a bizonyítékokat, és még most is kétségbe vonják. De mit is tehetnének mást, amikor csak az emberi bölcsesség szerint okoskodnak? Ellenszegülnek Istennek, mindazok ellenére, amit Isten nekik felajánlott, és önmagából megmutatott. Ő Isten, mi pedig emberek vagyunk. De Isten ismeri az emberek gondolatait, és tudja, hogy azok hitványak, semmitmondóak.

A test szerint gondolkodó ember számára a megértés egyetlen szabálya a saját mindennapi tapasztalata. Számára látni annyit tesz, mint hinni. – Amit az emberek látni szoktak, azt hiszik; amit nem szoktak látni, azt hihetetlennek tartják. Csakhogy Isten gyakran tesz csodát (vagyis olyasmit, ami ellentmond annak, amihez hozzá vagyunk szokva), mert Ő Isten, Naponta sok ember jön világra, aki előtte nem létezett, és ez nagyobb csoda, mint az, hogy néhányan, akik éltek, feltámadtak halottaikból.
     Mégis, a mindig újabb emberek születésének csodáját sem ismeri fel a világ csodaként; sőt, ignorálja, mert ezt a csodát már mindenki megszokta. Krisztus feltámadt halottaiból: ez tény. Krisztusnak teste volt: Emberi testet vett fel, emberi teste függött a kereszten. Lelkét az Atyának adta; testét pedig sírba helyezték. Utána megmutatta testét elevenen a tanítványainak, vagyis Jézus testével együtt vált újra élővé. Miért kell ezen csodálkozni, miért kell ezt tagadni? Isten ezt művelte. A mai Evangéliumban pedig azt halljuk, hogy Jézus testével, testi alakjában akar a mennybe felmenni: „Egy kis idő, és már nem láttok engem.”
     Ez a pillanat az az időtartam, amelyben a jelenlegi korszak elmúlik. Ugyanez az evangélista – János apostol – egyik levelében szintén erről beszél: „Fiacskáim! itt az utolsó óra.” (1 Jn 2,18) – Az utolsó óra elérkezett. Ezért tette hozzá Jézus: „Az Atyához megyek”, és ezzel arra utalt, amit előtte mondott: „Még egy kis idő, és már nem láttok engem”, és nem a következő szavakra, melyekkel ezt jelentette ki: „És ismét egy kis idő, és megláttok engem”. – Mert azzal, hogy az Atyához ment, Krisztus arról gondoskodott, hogy a tanítványok ne lássák Őt többé. Vagyis az általa említett kis idő nem a kereszthalálára, és nem a sírban levő rövid tartózkodására vonatkozott, hanem a feltámadása utáni időre: arra a negyven napra, amit még tanítványai körében töltött, mielőtt felment a mennybe. És még egy kis idő, és akkor látni fogtok engem – ezek a szavak az egész Egyháznak szóló ígéretet jelentik, ahogy ezt Urunk más helyen is megígérte: „És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig.” (Mt 28,20) – Urunk nem odázza el megígért eljövetelét. Még egy kis idő, és viszont fogjuk Őt látni. Igenis látni fogjuk Őt. És amikor meglátjuk, akkor már semmi másra nem fogunk vágyakozni többé.

Mert egyetlen kívánság sem marad kielégítetlen és egyetlen talány sem megoldatlan. Ez a kis idő, amíg tart, nekünk most nagyon hosszúnak tűnik, de ha elmúlik, akkor fogjuk csak igazán érezni, milyen rövid is volt valójában. Örömünk soha se hasonlítson e világ örömeihez, melyekről az Úr így beszélt: „Ti sírtok majd és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog…” (Jn 16,20) – A szülési fájdalmak beálltakor az asszony aggodalmaskodik, ahogy most mi aggodalmaskodunk. És mégis, miközben még mindig nagy fájdalmakon megyünk át, ne engedjük, hogy túl szomorúakká váljunk, hanem Pál apostollal együtt mondjuk: „Legyetek örvendezők a reménységben és béketűrők a nyomorúságban.” (Róm 12,12) – „Az asszony midőn szül, szomorúságban vagyon, mert eljött az ő órája; mikor pedig megszülte a gyermeket, már nem emlékszik a szorongatásra örömében, hogy ember született a világra.” (Jn 16,22)

És így történik majd velünk is. A halál valójában egy új életre való születés, és mivel az ember teste nélkül nem teljes, létezésünk majd testünk feltámadásával válik teljessé. Minden jó és minden rossz fel fog támadni, és jutalmat vagy büntetést fog kapni, nem csak lelkében, hanem testében is örök időkre. Ez a mi hitünk és a mi reményünk. Amen. Laudetur Jesus Christus!


Feltéve: 2025. május 12.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA