|
[Fordító előszava: A cikk fő részét képező és első olvasatra talán túl költőinek, mesésnek ható történet, vagyis inkább párbeszéd kitűnően adja vissza minden olyan kor lényegét, szellemiségét, jobban mondva, szellemtelenségét, melyben az igazság, a valóság helyét ideológiák, hazugságok, tömény és bomlasztó, pusztító erejű ostobaságok veszik át – pontosan úgy, mint napjainkban. Lucifer érvelése és szavai pontosan úgy hangzanak, ahogy a mai kor embere beszél, akit elvakít saját vélt nagysága, technikai tudása! Korunk tragédiája, ami valószínűleg a technika mindent elborító uralmának köszönhető, hogy mostanra – ellentétben az elmúlt korokkal – az igazságnak, az értelemnek emberileg nézve semmilyen kiútja nem maradt. – A hitét őrző katolikus egyedül maradt. H. Weinzierl is belerokkant a harcba, amit magától és minden katolikustól megkövetelt: „Lehet-e, szabad-e egyszerűen békésnek maradni akkor, amikor az isteni igazságról van szó? Vagy nem kell-e éppen ilyenkor minden erővel az igazságért harcolni, és a szellem fegyvereivel megvédeni az igaz hitet?” – Azt hiszem, hogy ez a harc, ami emberileg nézve teljesen reménytelen és hiábavaló, elsősorban magának a harcolónak segít: segít megőriznie önmagát, vallását, reményét, és Istenbe vetett töretlen bizalmát és hitét. Ha feladjuk a harcot, azt veszélyeztetjük, hogy ez az ordenáré, ostoba, velejéig hazug világ minket is elragad, magába olvaszt. És akkor nem csak elveszünk értelmes lényeknek lenni, de örök üdvösségünket is elveszítjük.]
A modern ember már nem tud a szent angyalokról beszélni, mert már nincs helyes elképzelése az angyalok világáról, hiszen a szellemi világ tökéletesen idegenné vált a számára. Ez sajnos ránk is vonatkozik, hiszen mi is modern emberekké
Harc a mennyben
Szent Mihály arkangyal harcát Luciferrel a Jelenések könyvéből ismerjük: „És nagy harc lőn az égben: Mihály és angyalai harcolának a sárkánnyal, s a sárkány harcola és az ő angyalai; de nem diadalmaskodának, sem helyük nem találtaték többé az égben.” (Jel 12,7-8) De igaz ez? Lehet-e, szabad-e egyszerűen békésnek maradni akkor, amikor az isteni igazságról van szó? Vagy nem kell-e éppen ilyenkor minden erővel az igazságért harcolni, és a szellem fegyvereivel megvédeni az igaz hitet? – Szent Mihály talán ilyesmit mondott Lucifernek? „Szóval, Lucifer, ne veszekedjünk. Nem érdemes veszekednünk. Neked is igazad van, meg nekem is igazam van, mindenkinek megvan a saját véleménye. Fejezzük be a vitánkat, és béküljünk ki megint.” – El tudják Önök képzelni, hogy a szent angyal így beszélt? A furcsa az, hogy ma már sok tradicionalista így beszél.
Gondolkodjunk mi most azon el, hogyan harcolt Lucifer, és hogyan védte Szent Mihály az isteni igazságot. Lucifer harca Isten ellen és a jó angyalok szellemi küzdelme az igazságért
Hogyan kezdi meg Lucifer Isten elleni harcát a mennyben? Értékes szellemi gyakorlat e harc lefolyásán elgondolkodni. – Talán így történt: Bár Lucifer szavait néhány angyal nagy elismeréssel fogadta, elég sokan komolyan aggódni kezdtek: ezek az angyalok az ilyen beszédeket egyáltalán nem tartották helyesnek. Szent Mihály volt megint az, aki az ő szószólójukként megint szólásra emelkedett. Tudta, hogy az ilyen beszédeket nem szabad megválaszolatlanul hagyni, mert különben egyre vakmerőbbekké válnak azáltal, hogy felbomlasztják az igazságot. Ezért egészen nyugodtan, de nagyon határozottan ezt mondta: „Minden angyal tudja, hogy egyedül Isten Isten – és Rajta kívül senki nem nagy. Ez a tudás minden angyalszívbe mélyen bele van vésve. Mit akar akkor az ilyen beszéd jelenteni: 'Mi, angyalok, nagyok és szabad lények vagyunk?' Mit akar ez pontosan jelenteni? Csak nem azt, hogy Istenig felérhetünk, (Hozzá hasonlóakká válhatunk)?” Lucifer, a gondolatok mestere? Lucifer szemei szikrákat szórtak, de nem válaszolt, hanem egyik angyalának intett, hogy az szólaljon meg. Ez olyan hangosan, hogy mindenki halhassa, ezt kiáltotta: „Mit akar itt ez az angyal? Mit tud ő ezekből a magasztos dolgokból megérteni? Vagy nem Lucifer a gondolatok mestere, a gondolatok legnagyobb mestere? Kinek kell akkor inkább hinni, mint neki?” Sok angyal hangos egyetértéssel fogadta e szavakat – de ugyanolyan sokan elcsendesedtek, mert nem tartották őket helyesnek. – Így tűnődtek: Vajon Mihály valami helytelent mondott, vagy ellenkezőleg, ő mondta az igazat? Nem volt tényleg minden angyalszívbe vésve, hogy Isten nagy, végtelenül nagy, és minden angyal csak teremtmény, a semmiből teremtve Isten mindenhatósága által?
Lucifer nagyon figyelmes lett, hiszen ő tényleg a gondolatok nagymestere volt, csak az a kérdés, hogy mely gondolatoké? „Honnan akarja a mi kis angyalunk olyan pontosan tudni, hogy ki Isten és mit akar Isten? Talán ő Isten tanácsadója, vagy barátja? Természetes, hogy minden angyal tudja, hogy mi teremtmények vagyunk. De úgy tűnik, hogy ennek az angyalnak semmi fogalma nincs egy kerub vagy egy szeráf méltóságáról! Nem vagyunk mi óriási angyalok? És Isten csak örülhet, hogy maga mellett tudhat bennünket. Nem vagyunk mi óriások hatalmunkban és égetőek buzgóságunk tüzében? De az ilyen nagyot és fenségeset Mihály nyilvánvalóan egyáltalán nem képes felfogni. Ehhez az ő világa túl kicsi. Hiányzik neki még az e titokba való mélyebb beavatás és a mi angyali lényünk igaz ismerete.” Egy álszent emelkedik szólásra Ez a dulakodás nagyon tetszett Lucifernek. Hirtelen megváltoztatta hangját, és látszólag békítőleg ezt mondta: „De hát ki akar rögtön veszekedést kezdeni? Mi az igazság? Mi nem akarjuk Mihályt elítélni, de neki sem szabad minket elítélnie, hanem be kell látnia, hogy angyallényükkel kapcsolatban többfajta vélemény létezik. Egész egyszerűen a személyes hajlam számít, a dolgok személyes megítélése. Mi természetesen nem akarjuk Istentől elvenni az elsőséget, ezt Mihály teljesen félreértette. Mi csak azt akarjuk megmutatni, hogy milyen különlegesek vagyunk mi, angyalok, milyen egyszeriek – és hogy ebből az angyallétből valami jelentőset kell csinálni. Mi hagyjuk, hogy Isten Isten legyen, miért is ne, de ő bizonyára megengedi nekünk, hogy azok legyünk, amik vagyunk – vagyis nagy, fennkölt, erős, hatalmas angyalok. Persze csak egy nagy szellem érti meg ezt a nagyságot. Aki olyan kicsinek tartja magát, mint Mihály, az ezt nem értheti meg.” Sok angyal tapsolva ugrott fel, de ugyanolyan sokan arcukon gondterhelt kifejezéssel megdermedve hallgattak. Nagy részük Mihály arkangyalra tekintett, várva, hogy mit fog ő erre reagálni. De ő hallgatott, mert nem tartotta célszerűnek, hogy saját magát védje. Bajtársa, Rafael arkangyal rögtön felismerte a gondolatait, és ezért felemelkedett, miközben angyalok miriádjai feszülten figyelték. Az angyalvilág léte vagy nemléte „Nekem, mint az igen tisztelt Mihály bajtársának bizonyára meg van engedve, hogy Lucifer gondolataira én reagáljak helyette. Végülis nem kevesebbről van itt szó, mint a mi egész angyalvilágunk létéről vagy nemlétéről. Ezért mindenképpen szükséges ezen igazság mellett egész angyali hatalmunkkal kiállni. Mert nem igaz az, amit Lucifer állít. Minden egyes angyalnak magának kell döntenie, hiszen végülis nem kisebb dologról, mint arról van szó, hogy Istenért vagy Isten ellen akarunk-e kiállni. Legyünk bár mi angyalok akármilyen fenségesek és nagyok, álljunk bármilyen magasan vagy mélyen az angyal-hierarchiában, mindannyiunknak az a legfőbb kötelessége, hogy Istent imádjuk és mindennél jobban szeressük. Mert ebből áll a mi igazi nagyságunk. Isten végtelenül jóságos és szabad. Mindent megtehet és megkövetelhet, amit akar. Nekünk pedig engedelmeskednünk kell az Ő akaratának. Ebből áll a mi igazi nagyságunk. És nem abból, amit Lucifer állít.” E szavakat nyílt lázadás követte. Egyesek egész hangosan kiáltoztak, mások visszaüvöltöttek. Az angyalvilágban szakadás állt be: az egyik oldal Luciferhez pártolt, a másik Mihály arkangyalhoz. Mély szakadás az angyalok között
Lucifer arca lángolt. Haragja egyre nőtt, hangja egyre élesebbé vált. „Miért kellene azt tennünk, amit Isten akar? Ő a maga világában van, mi a magunkéban. Mi nagy angyalok vagyunk, erős hatalmasságok és uraságok, büszke kerubok és szeráfok.
Ahogy Szent Mihály kiejtette az utolsó szavakat, angyalok miriádjai kezdték el énekelni a „Sanctus, sanctus, sanctus”-t, hogy a Szentháromság egy Istennek kimutassák azt a tiszteletet, ami egyedül csak Őr illeti meg. És az összes hűséges angyal arcra borult, hogy Istent egész angyali létével imádja. Szent Mihály leírhatatlanul nagy fenséggel és a legnagyobb angyali méltósággal így válaszolt nekik: „Micsoda, ti arra vetemedtek, hogy Teremtőtökkel szembeszálljatok, és a Neki járó engedelmességet megtagadjátok? Mi mások vagytok, mint nyomorúságos kreatúrák. – Ne feledkezzetek meg tehát a mindent eldöntő, az egész teremtést megalapozó igazságról, és vegyétek fontolóra azt az igazságot, melyen az egész teremtés nyugszik. Gondoljátok meg: KI OLYAN, MINT ISTEN?” – „Senki nem olyan, mint a mi Istenünk”, válaszolta minden jó angyal egyhangúan. Az engedetlen angyalok azonban elsötétültek Isten elleni gyűlöletekben, és ily módon démonokká váltak. A pokol feneke megnyílt, és Szent Mihály arkangyal a melységbe taszította Lucifert és követőit, mert számukra nem maradt többé hely a Szentháromság egy Isten birodalmában. A Szentírásban így folytatódik a beszámoló: „És levetteték az a nagy sárkány, az őskígyó, ki ördögnek és sátánnak neveztetik, ki elcsábítja az egész világot; és a földre vetteték és angyalai vele együtt letaszíttatának.” (Jel 12,9) E világ fejedelme
Az ördögöt ugyan letaszították a pokolba, de emellett még a földre is ledobták, ahol a világ végéig időt és hatalmat kapott, hogy az embereket elcsábítsa, annak következményeként, hogy Ádám és Éva a paradicsomban rá hallgatott. Ettől kezdve ő lett e világ ura saját birodalmával – ami az utolsó évszázadokban óriási nagyra növekedett, Emberileg nézve ma Lucifer a világ ura. Démoni járvány Azok az emberek, akik hagyták magukat az embercsinálta-egyháztól, Sátán eme mesterművétől félrevezetni, elvesztették katolikus hitüket, és egy embercsinálta-hitet fogadtak el. Jobban hisznek Sátán hazugságának, mint Istennek és az Ő igazságának. Ezért csaknem mindannyian megtéríthetetlenek lettek. A modern szellem ugyanis olyan, mint egy démoni járvány, mely az egészséges katolikus ítélőképességet kiirtja. Ezt különösen az elmúlt évtizedekben figyelhetjük meg. Egy példa: Bergoglio 2018-ban azt mondta, hogy Wojtyla „egy angyal volt, én azonban egy ördög vagyok”. Tulajdonképpen érdektelen, hogy Bergoglio ezt komolyan, vagy csak viccből mondta. A lényeg az, hogy még soha egyetlen katolikus sem mondta magáról, hogy ő egy ördög. A szentek azt mondták, hogy ők szegény bűnösök, de egyikük sem mondta soha, hogy ő egy ördög. Az ördöggel ugyanis nem lehet játszani, még a nevével sem. Meneküljetek Sátán zsinagógájából!
Vegyük Bergoglio eme kijelentését tényként és komolyan, akkor ez konkrétan azt jelenti, hogy az embercsinálta-egyháznak egy ördög volt a főnöke. Ami viszont egészen megfelel a valóságnak, hiszen az embercsinálta-egyház Sátán zsinagógájának a
Vajon mit mondana Szent Mihály arkangyal, ha ma közöttünk lenne? Minden bizonnyal a legnagyobb aggodalommal hangsúlyozná: »Az ördögtől menekülni kell! Soha, semmilyen körülmény között nem szabad vele szóba állni, mert aki ezt teszi, az elveszik, az elveszett. Ezért egy olyan társaságot, melynek az ördög a feje, kerülni kell, mint a rühes kutyát! Ne legyen nektek semmi, az égvilágon semmi dolgotok vele! Mert már az, aki Sátán zsinagógájával csak egyszerűen szimpatizál, valójában már Luciferrel szimpatizál – és ez az örök életébe kerül neki. „Menjetek ki onnan, én népem, nehogy részetek legyen bűneikben, és benneteket is érjenek csapásaik!” (Jel 18,4)« És mégis mit tesz a legtöbb ú. n. tradicionalista? Gondolkodás nélkül az embercsinálta-egyházhoz tartozónak érzi magát, mintha Sátán zsinagógája Jézus Krisztus szeplőtelen menyasszonya lenne, mintha a Sátán zsinagógája az Ő szent Egyháza lenne, egyszerűen csak azért, mert ott olykor a "régi" misét mutatják be, ahogyan ők a szentmisét nevezik. Mintha bármennyire is zavarná az ördögöt, ha valaki az ő majom-egyházában a "régi" misét olvassa? És ők azért jutnak erre a tökéletesen abszurd véleményre, mert valóban úgy gondolják – ami aztán már tényleg felfoghatatlan –, hogy a Legszentebb Isten szent Egyházának egy ördög lehet a főnöke. Ilyesmit gondolni, már nem csak butaság, ez egész egyszerűen őrület! Hogy ez az őrület megtörténhetett, azt az teszi lehetővé, hogy Lucifer időközben már tökéletesen aláásta a természetfeletti hitszellemet. És egy további őrület, hogy ezek az emberek komolyan úgy vélik, hogy ők őrzik a "tradíciót", és ők "a" katolikusok. Micsoda önámítás! „Józanok legyetek és vigyázzatok” (1 Pét 5,8) Minden józanul gondolkodó katolikus számára nyilvánvalónak kell lennie, hogy ma egy hatalmas szellemi harcban él, amelyben – lehetőségeihez mérten – minden erejét be kell vetnie. Korunkban csak világos hitbeli tudással és a hit természetfeletti szellemiségével lehet életben maradni, miként erre Szent Péter figyelmeztet: „Józanok legyetek és vigyázzatok, mert a ti ellenségtek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresvén, kit elnyelhessen; kinek álljatok ellen tántoríthatatlan hittel.” (1 Pét 5,8-9)
E harcban álljon Szent Mihály arkangyal példaképül előttünk. Az isteni igazságért közte és Lucifer között lezajlott szellemi harc azonban csak természetfeletti hittel fogható fel. Pontosan ezt kell nekünk ma a Sátán zsinagógájával folytatott harcunkban kifejezetten a magunkévá tennünk: e harc igazi okát csak természetfeletti hittel lehet megérteni. Hogy a mai világ modern emberei, valamint az embercsinálta-egyház követői a tulajdonképpeni vitapontokat már képtelenek felfogni, az csak azért van, mert nekik már egyáltalán nincs természetfeletti hitük. Az arkangyalok
Az arkangyalok hatalmas égi segítséget jelenthetnek számunkra, amikor arról van szó, hogy a modernizmus és az embercsinálta-egyház ellen Isten Fia megtestesülésének titkait megvédjük, és ily módon az isteni Gondviselés útjait ebben az apokaliptikus korban egyre inkább és egyre jobban megérthessük.
|
vissza