|
Az ú. n. reformációtól a woke ideológiáig (forrás: www.katholisches.info – 2025. március 5.) Giovanni Orsina, a római társadalomtudományi nemzetközi egyetem (LUISS) professzora érdekes magyarázatot ad a mai európai történelemről, amikor azt az utat vázolja fel, mely a lutheri-"reformáció" kiváltotta vallási szétforgácsolódástól a szekularizáláson és Karl Marx-on át az 1968-as marxista diáklázadásokhoz, és a mostani woke-ideológiába torkollik: ez nem más, mint a semmibe vezető út, mely jelenleg azon van, hogy önmagát nyelje el. A protestáns "reformációtól" a szekularizáláshoz A professzor fejtegetéseit a középkori társadalmakkal kezdi, melyek a katolikusságban megtestesült ideálon nyugodtak, és amelyekben a népvándorlás és a népek integrálódása után a kereszténység egyesítő erejének és a bencés szerzetesek munkájának köszönhetően Európa felépült. A 16. század elején azonban megszűnt a keresztény világ egysége, és az addig tartóoszlopként szolgáló modell elveszett. Brad Gregory, amerikai történelem-professzor a lutheri-"reformáció" 16. században fellépő szociális következményeit így írja le: A vallási és felekezeti – később már etikus és erkölcsi – pluralizmus oda vezet, hogy a nyugat az igazság kérdése iránt fokozatosan közömbössé válik, mert mindenkinek lehet saját igaza. A vallási relativizmus idővel minden abszolút értéket eltöröl, Istent is. Ez az a csíra, ami a "reformációból" kiindulva a nyugatot az Isten iránti közömbösséghez és a „haldokló Istenhez” vezeti. A marxizmus kísérlete az új ember megalkotására
Ha a szekularizáció el is távolítja az emberek szívéből Istent, az igazság, az igazságosság és a végtelen iránti vágyat nem csillapítja le bennük. Csakhogy ha Istent eliminálják, akkor az Ő helyére a bálványok térnek vissza. Orsina véleménye szerint az emberiség a benne meglevő Isten iránti szükségletét a politikában vezeti le. Az ember azt hiszi, hogy az igazságot politikai elkötelezettség által találhatja meg. A marxizmustól a 68-asokig és az individualizmusig
Miután a marxizmus, a kommunizmus és a nemzetiszocializmus is csődöt mondott, a társadalom minden eddiginél üresebbnek és mindennemű kollektív érték nélkülinek érzi magát. És ekkor jön a 68-as mozgalom, ami válaszként, egyfajta utolsó kísérletként ezt hirdeti: „Isten tehát halott – rendben, de hogyan tudom akkor vágyamat a tökéletes, az abszolút iránt kielégíteni? A politikában, a nemzetben? Nem. Ha nincs Isten, nincs politika, nincs nemzet, nincs dolgozóosztály, akkor mit teszek én? Kielégítem az ösztöneimet. Szexszel, drogokkal, szórakozással, utazásokkal, és érzéseim kitágításával.” Enzo Peserico, egy katolikus tudós mondta: „Az emberek közötti horizontális megbékélésnek a vertikális, azaz az embernek Istennel való megbékélése az elengedhetetlen előfeltétele. Ebben az értelemben hasonlít a homo ideologicus az evangéliumban leírt 'régi emberhez', akinek halála nyitja csak meg a felismeréshez az utat. Az egyetlen és igazán 'új ember' a megváltott ember, úgyhogy mindennemű személyes és szociális megváltás egyedül a Redemptor hominis-ben találja meg a maga modelljét és reményét.”
|
vissza